„Egy kincsesbányán ülünk, csak el kell hinnünk magunknak.” Mintha kereszteznénk a kapolcsi Művészetek Völgyét és az Ördögkatlant, a végeredményt pedig az erdélyi havasok lábához teleportálnánk, kastélyok, bájos polgári házakkal körbevett kisvárosi főterek, zsindelyes falusi porták, zúgó erdők és fajgazdag kaszálók vidékére. Erdély legfiatalabb fesztiválja, az Egyfeszt augusztus 4-7. között várja a látogatókat. Kassay L. Péter főszervezőt kérdeztük!
Tele a Kárpát-medence kisebb-nagyobb fesztiválokkal, néha az az ember érzése, hogy talán már túl sok is van belőlük, tele egyenprogrammal és -fellépőkkel. Mitől más az augusztus 4–7. közt, Gyergyószentmiklós és környékén megrendezett Egyfeszt?
Nagyon régen megszületett bennem a gondolat, hogy ha már itt van ez a Gyergyói-medence, jó volna az értékeit megmutatni minél több embernek, túl a kötelező Gyilkos-tavi és Súgó-barlangi látogatáson. Ez egy nagyon kompakt terület, mint egy óriási lavór, az alján a településekkel, amelyeket teljesen körbevesznek a hegyek. Orbán Balázs és Nyirő József is sokszor írt erről a vidékről, egyik a néprajzos, másik a szépíró szemével látta egyedülállónak. Nyirő úgy fogalmazott, hogy itt minden „fekete és szúrós”, más emberek lakják, más világ van, mint a föld többi részén.
A földrajzi fekvésből következő zártság pedig még ma is jellemző Gyergyóra. Ami nem feltétlenül hátrány. Mivel az információk, trendek, törekvések lassabban törnek be ide, ezért
A mi kérdésfeltevésünk ezért az volt, hogy mindez csak nekünk érték, aki itt élünk, vagy a lokális igenis érvényesen odatehető a globális mellé, sőt akár új minőség is születhet a kettő keveredéséből. És mivel embertől emberig legkönnyebben a kultúrán és a szórakozatóiparon keresztül lehet eljutni, két éve e gondolat jegyében szerveztük meg az első Egyfesztet.
Amit rögtön el is vitt a Covid. Ez nem vette el a kedvüket?
Olyannyira nem, hogy utólag azt kell mondanom, talán még jól is jött a dolog. Mert kiderült, hogy a fő támogatóink, a Magyar Turisztikai Ügynökség, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Hagyományok Háza ugyanannyira magukénak érezték a próbálkozásunkat. Nem egy újabb programot akartak kipipálni, hanem őszintén biztattak minket a folytatásra. Így végül az eredetileg tervezetthez képest egy évvel később startoltunk. A látogatószám – a még ekkor is fennálló vírushelyezet ellenére
– pedig a legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Bizonyítván, hogy ha az ember tényleg szívvel-lélekkel odaáll valami mellé, abból csak jó sülhet ki.
Önnek miért éppen Gyergyóban van a szíve-lelke?
Gyergyóalfaluban születtem, itt nőttem fel, és a családommal régóta Gyergyószentmiklóson élek. És valahogy az az alkat vagyok, akiben mindig ott motoszkált a közösségért való tevés vágya, úgy is mondhatnám, hogy szeretek benne lenne az események sűrűjében. Eredetileg mérnökként végeztem, majd műszaki tantárgyakat tanítottam egy technikai líceumban, párhuzamosan meg
nyitottam egy kis kultúrkocsmát Miklóson. Aztán jött egy hosszú kitérő, amikor a barátaim ösztönzésére megpályáztam és a legnagyobb meglepetésemre meg is nyertem a Szárhegyi Művésztelep igazgatói állását; itt tizenöt évet töltöttem. Közben végig láttam a Gyergyói-medence és maga Gyergyószentmiklós város minden baját és örömét, a megvalósult és az elbukott fejlesztéseket. És úgy gondoltam,
Ráadásul amikor elkezdtem gondolkozni rajta, milyen jó volna errefelé egy Művészetek völgye jellegű, összművészeti fesztivál, rögtön olyan csapat állt mellém, aminél jobbat nem is álmodhattam volna. Ennek a húsz-harminc embernek a lelkesedése, a hite óriási hajtóerő azóta is. Egyedül kevés lennék, nemcsak a szervezéshez, hanem ahhoz is, hogy a kétkedőket meggyőzzem: egy ilyen rendezvénysorozat meghonosítása nemcsak a turizmust pörgetheti fel, de hosszú távon is hasznára lehet a gyergyóiaknak.
Például segít megmaradni a magyarságban?
Ez most még egy tömbmagyar vidék, de
Három gyerekem van, nem szeretném, ha az ő sorsuk rosszabb lenne a szülőföldjükön, mint az enyém volt. Vagyis igen, minden kulturális-közösségi megmozdulásunk mögött ott van a ki nem mondott szándék: minden eszközzel erősíteni a magyarságot. És valahogy elérni, hogy a fiatalok ne akarjanak mindenáron elmenekülni innen.
Most ez történik?
Sokan elmennek, ami nagyon fájó, de valahol érthető. Objektíven nézve nem ez a világ legjobb helye: a földjeink gyengék, hideg van, az erdeinkkel évtizedeken át rosszul gazdálkodtunk. De nekünk nem erre, hanem az erősségeinkre kell koncentrálnunk. Egyszer például német turistákkal lovagoltunk a hegyen, akik nem győztek ámulni rajta, hogy nemcsak a kijelölt ösvényeken lehet haladni, hanem bármerre a csodás természeti környezetben;
Egy kincsesbányán ülünk, csak meg kell tanulnunk előbb magunknak elhinni, hogy így van, majd el is kell tudni adni a
kincseinket. Az Egyfeszt ötven helyszínen és több mint nyolcszáz programmal pontosan ezt a célt szolgálja.
Fotók: Ficsor Márton
***
Az Egyfeszt célja, hogy Gyergyószéket, Székelyföld egyik mostohagyermek-kisrégióját visszategye a Kárpát-medence kulturális-turisztikai térképére, az őt megillető pozícióba.
A fesztivál zenei kínálatának sokszínűségét jól illusztrálja, hogy három nagyszínpadon (kettő Gyergyószentmiklóson és egy Gyergyószárhegyen, a Lázár-kastélyban), valamint további kisebb helyszíneken lesznek koncertek. Az Egyfeszt egyik idei sztárfellépője a Gipsy Kings; várják továbbá Gyergyóba a Wellhello együttest, Hobót és bandáját, Lajkó Félixet és a lengyel Volosi vonós zenekart, Herczku Ágit Nicola Parovval, Dresch Mihályt, Harry Tavitiant, Kubinyi Júliát, Sárik Pétert, Falusi Mariannt, Dorogi Pétert.
Ahogyan tavaly, idén is tematikus udvarokat alakítanak ki: mások mellett lesz folk, jazz, retró, könyv-, színház- és örmény udvar, valamint Gasztró utca, amely bemutatja a helyi kulináris jellegzetességeket, mások mellett a gyergyói örmény konyha remekeit. A vendégek ízelítőt kapnak a környék látnivalóiból is, számos idegenvezetős túrán vehetnek részt a környékbeli borvízfürdőkhöz, tájházakhoz, és belekóstolhatnak a hagyományos kézműves-foglalkozások művelőinek tevékenységébe.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Több vezető beosztásban levő munkatárs is benyújtotta felmondását az intézményben.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
A kötet tíz tanulmánya arra vállalkozik, hogy meglelje a székely identitásépítés történelmi gyökereit, mivel „a székelység tematizálása iránt társadalmi igény mutatkozik.”
A Liverpool edzője szerint kiemelkedő a magyar játékos.
