a történelmi városmag felszámolásával autópályák hálózzák keresztbe-kasul Budapestet.
Maga Vágó József építészmérnök, aki egyébként számos figyelemreméltó ötlet nyomán gondolta újra a főváros urbanisztikai fejlesztéseit 1936-ban, maga írta le, hogy a „mai ember nem andalog az uccán”. Hogy ezt a gondolatfutamot mennyire magukévá tették az 1960-as években, elég egy máig akut problémára, a Rákóczi út autópályává szélesítésére és árkádosítására gondolni, mely a nyugati autópályákat vezeti be a városba.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az M3-ast végül sem a Népköztársaság útján, sem a Rudas László utcán – előbbi polgári neve Andrássy út, utóbbié Podmaniczky utca – nem hozták be, ám a Duna alatt tervezett alagút kivezető szakasza, azaz a Csalogány utca szokatlan kiszélesítése a mai napig e szerencsére hamvába holt tervre emlékeztet.
Hasonlóképpen összetehetjük a kezünket, amiért
nem valósultak meg a Blahára, a Kálvinra, az Astoriára, a Gellért térre és a Móriczra tervezett többszintes csomópontok,
amelyek például a Baross és a Nyugati tereken a mai napig rontják a városképet és az általános közérzetet.
Ahogy Vitézy Dávid, az intézmény most leköszönő igazgatója fogalmazott a kiállítást megnyitó sajtótájékoztatón: „A terveket és víziókat sokszor heves politikai és sajtóviták kísérték, magabiztosan bejelentett koncepciók kerültek öt-tíz év múlva a történelmi környezet változásával csendben az íróasztalfiókba. Vannak olyan, százéves tervek, amelyeknek máig érezzük a hiányát; de olyan, ötven-hatvan éves elképzelések is, amelyek esetében szerencse, hogy nem váltak valóra. Sokszor még a dokumentumok is elvesztek, vagy a tervtárak mélyén lappanganak. A Meg nem épült Budapest kiállítás azokból a mozaikdarabkákból áll, amelyek a félbemaradt nagy koncepciókból ránk maradtak, az Északi fűtőháztól a Flórián téri felüljáróig.”
Meg nem épült Budapest. A Közlekedési Múzeum kiállítása szeptember 30-áig tekinthető meg az egykori Északi Járműjavítóban