Tanult jogot, orvostant és művészeteket, volt filozófus, politikus, szónok – legmaradandóbb öröksége viszont irodalmi: az Isteni színjáték írójára, a késő középkori lélek és gondolkodás krónikására emlékezünk.
„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.”
Az Úr ezerkettőszázhatvanötödik esztendejében megszületett Firenze városában Durante Alighieri. Régi nemesi családba született, apai ágon a rangos római patrícius família, a Frangipani nemzetség utóda volt, anyai ágról pedig a tekintélyes ferrarai Alighieriek leszármazottja volt. A második keresztes hadjáratban hősi halált lelt ferrarai felmenők miatt vette fel az Alighieri nevet. Édesanyja viszonylag korán elhunyt, apja pedig újranősült.
A gyermek Dante szerzetesiskolákban tanult, retorikamesterétől, Brunetto Latinitől megismerte Arisztotelész, Cicero, Seneca és a Biblia tanításait, amelyek később műveltségének és műveinek az alapköveivé váltak. A retorika mellett jogot, orvostudományt és művészeteket tanult a híres Università di Bolognán.
A száműzetése előtt
Mint firenzei katona és államférfi, Dante saját bevallása szerint határozottan hűséges volt Istenhez, de gyakran kritikus volt a római katolikus egyházzal szemben. Különösen nem szerette a burjánzó nepotizmust, illetve a szimónia gyakorlását, azaz az egyházi és lelki javak anyagi előnyök révén történő megszerzését, például a bűnbocsánat megvételét.
Sok csoport kihasználta ezeket a meglehetősen korrupt szokásokat, de kevesen támogatták ezeket annyira, mint a „Guelfi Neri”, avagy a Fekete Guelfek. Ők egy politikai és vallási frakció voltak, akik a pápa politikai befolyásának a kiterjesztésére törekedtek. Dante ellenben a „Guelfi Bianchi”, avagy a Fehér Guelfek tagja volt, akik úgy vélték, hogy Firenzének nagyobb szabadságra van szüksége a római befolyás alól.
Dante a Fehér Guelfek nyilvános képviselőjeként többször is felszólalt a pápa hatalma ellen addig, amíg a Feketék ki nem használták a hatalmi helyzetüket és száműzték Dantét 1302-ben Firenzéből (egyes források szerint halálra ítélték és ő elmenekült). De ahelyett, hogy ez elhallgattatta volna,
A színjáték színfalai mögött
Meggyalázva és a visszatérés minden reményétől megfosztva a költő szabadjára engedte minden sérelmét az egyházzal és az olasz társadalommal szemben.
Mivel olaszul írta meg az Isteni színjátékot, nem pedig latinul, amelyik a hagyományos nyelv volt az akkori elit körei között, Dante a lehető legszélesebb közönséget biztosította a csípős politikai kommentárja számára. Például a Pokol ötödik körében – amely az indulatosok avagy a haragosok köre – Dante végignézi, ahogy a bűnösök letépik egy Fekete Guelf, Filippo Argentini végtagjait.
Csak „Commedia”-nak nevezte, amely akkoriban még nem a modern értelemben vett komédiát jelentette, hanem egy olyan terjedelmes művet, amelyben a főhős nem hal meg, s amely nem használ végig magasröptű nyelvet. Gyakorlatilag korának ponyvaregényét jelentette. Az „isteni” jelzőt csak később tette elé a mű előtt tisztelgő Boccaccio, s így született meg a Divina Commedia.
Firenze, aranykorában
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”
Lényegében véve ezzel a sötét jövőre figyelmeztető a sorral kezdődik meg az irodalom legszebb szerelmi utazása. Bár Dante feleségül vette egy befolyásos firenzei család lányát, kilencéves kora óta viszonzatlanul szerelmes volt egy másik nőbe: Beatrice Portinariba.
Annak ellenére, hogy a valóságban állítólag mindössze kétszer találkoztak, Beatrice Dante élethosszig tartó múzsája lett. A színjátékban ő indította útjára Dantét a Pokol mélyére és fel a Purgatórium-hegyre. Erőteljes, mennyei alakként ábrázolva vezeti Dantét a Paradicsom koncentrikus, mennyei szféráin keresztül,
A bűvös hármas szám
A színjáték a hármas szám köré van felépítve, amivel feltehetőleg a Szentháromságot, Isten titokzatos hármas voltát akarta leképezni.
A mű három könyvre tagolódik (Pokol, Purgatórium és a Paradicsom), könyvenként 33 éneket tartalmaz (illetve a Pokol egy bevezető éneket, így összesen 100 énekből áll a Színjáték), mind a pokol, a purgatórium és a paradicsom is háromszor három részből áll: 9 körből, 9 gyűrűből és 9 égből.
Az eredeti olasz szövegben minden rím háromszor fordul elő, egy Dante által kitalált „terza rima” (rímképlete: aba bcb cdc…) rímelést használ végig és háromsoros kis strófákban – tercinákban – halad a szöveg.
Dante emlékezete
1921 április 30-án, halálának a hatszázadik évfordulójára emlékezve az akkori pápa, XV. Benedek kihirdette az „In praeclara summorum” című enciklikát, amelyben Dantét úgy nevezte, mint egy „a sok ünnepelt géniusz közül, akikkel a katolikus hit büszkélkedhet” és aki „az emberiség büszkesége és dicsősége”.
2008-ban a firenzei önkormányzat hivatalosan is bocsánatot kért Dante 700 évvel korábbi száműzése miatt. 2021 májusában egy szimbolikus újratárgyalást tartottak az ügyében, hogy posztumusz tisztázzák a nevét – de az irodalomtörténet és az egyetemes civilizáció ettől függetlenül is már rég a halhatatlan, nagy szellemek közé emelte.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
Két szélsőség van, az egyik gyűlöli, hogy magyarnak született, a másik véglet, amikor valaki az élete értelmének tekinti, hogy ő magyar. Lánczi András írása.
Az MCC háromnapos nemzetközi konferenciáján ezúttal is világhírű szakemberek gyűltek össze, hogy közösen megfejtsék, mi kell ahhoz, hogy Európába visszatérjen a béke, a jólét és a szólásszabadság.
A közösségi médiában hirdették a szolgáltatást.
Egy normális közösség kiveti magából az ilyen embert, ti meg tapsoltok neki?
