Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A történész-levéltáros óráról-órára rekonstruálja az Apátfalván történt eseményeket.
Hamarosan megjelenik Marosvári Attila monográfiája az apátfalvi román vérengzésről – olvasható a Clio Intézet közösségi oldalán. Mint a bejegyzésben írják, a Csanád megyei Apátfalván lezajlott románellenes lázadás és az azt követő román megtorlás mindmáig fehér folt volt a történelemben. Marosvári Attila óráról-órára rekonstruálja az eseményeket, veszi számba a történéseket, mutatja be az áldozatok és az elhurcoltak kálváriáját, a község kifosztását és az események utóéletét.
1919. június 23-án reggel mintegy kétszáz elkeseredett – botokkal, kapákkal, kaszákkal és néhány puskával felfegyverkezett – apátfalvi parasztember meglepetésszerű rohammal szétkergette a községükben rekviráló román katonákat. Az első összecsapásnak két magyar és három román áldozata volt, utóbbiakat az asszonyokkal kiegészült bosszúszomjas tömeg verte agyon. Míg a menekülő román huszárok erősítésért futottak, a helybeliek a község Makó felőli részén, a Szárazérnél tüzelőállást foglaltak el, hogy megvédjék településüket a várható támadástól. A tűzharcnak csak a lázadók muníciójának kimerülése vetett véget.
A Makóról és Békéscsabáról érkező géppuskás szakasszal megerősített román katonai egységek megtorolták a lázadást: harminc magyar férfit végeztek ki, a községet kifosztották, nyolcvanhat helybelit hurcoltak fogságba és még kilenc további apátfalvi lakos vesztette életét a retorziók következtében.
Nyitókép: Facebook