„Köbli Norbert forgatókönyvíró azt mondta az Indexnek, hogy az a baj, hogy »társadalmi szinten mindig nagyon nehéz kiegyezni, hogy ki a hős«, és ezért nehéz történelmi témájú filmeket készíteni ismert figurákról.
Én ezt nem látom ennyire szigorúan. Az amerikaiak minden sikeres történelmi alakjukból, de még a balul sikerült figurákból is kihozzák a hőst, mindegy, hogy milyen korszakban élt, legyen az a jelen vagy a múlt század, a vietnámi vagy az afganisztáni háború. Ez a film alapja: emberi hőst kell csinálni. Itt van II. Lajos királyunk, akiről a legtöbben csak annyit tudnak, hogy szerencsétlenül lebukott a lóról, és neki köszönhetjük Mohácsot. Pedig komoly uralkodó lehetett volna, akiről a korszak egyik leghíresebb művésze, Tiziano festett portrét, és aki egy reménytelen helyzetben is vállalta, hogy szembe száll a túlerővel, hogy megmentse a hazáját és Európát.
De közben meg felmerül a kérdés, hogy miért nézzük olyasvalakinek a történetét, akiről tudjuk, hogy bukni fog?
Mert a bukásban, a tragédiában is megvan a lehetőség, hogy felemeljen minket. Úgy kell emberileg megfogni, hogy tudjak azonosulni vele, és akkor felfogom, hogy mit vállalt be. És ha jönnek is a magyar történészek jobbról és balról, és ízekre szedik, ez nem fontos. Sztori kell, az a fontos. Ott a Pearl Harbor, vagy a kedvencem, A rettenthetetlen, ez utóbbiban történelmi tény nem sok van, de a skótok hősiességét a filmből ismerjük.
Ahhoz egy amerikai születésű, Ausztráliában felnőtt rendező kellett.
Koprodukcióban így is lehet gondolkodni. Az a lényeg, hogy a tartalmaink érdekesek legyenek. Szerintem minden szempontból azok, csak jól meg kell írni őket.
Amikor a nemzetközi sajtóban bemutatkozott a berlini filmfesztivál idején, azt mondta, hogy még nem készült jó film a rendszerváltásról vagy az ‘56-os forradalomról, miközben ott volt a Moszkva tér, a Szabadság, szerelem, vagy a Megáll az idő.
Úgy értettem, hogy nem elég készült. Mellétenném, hogy az első világháborúról nincsen jelentős filmünk. Most lesz, egy nagyon érdekes film a Post Mortem.