Ez a film alapja: emberi hőst kell csinálni

„Köbli Norbert forgatókönyvíró azt mondta az Indexnek, hogy az a baj, hogy »társadalmi szinten mindig nagyon nehéz kiegyezni, hogy ki a hős«, és ezért nehéz történelmi témájú filmeket készíteni ismert figurákról.

Én ezt nem látom ennyire szigorúan. Az amerikaiak minden sikeres történelmi alakjukból, de még a balul sikerült figurákból is kihozzák a hőst, mindegy, hogy milyen korszakban élt, legyen az a jelen vagy a múlt század, a vietnámi vagy az afganisztáni háború. Ez a film alapja: emberi hőst kell csinálni. Itt van II. Lajos királyunk, akiről a legtöbben csak annyit tudnak, hogy szerencsétlenül lebukott a lóról, és neki köszönhetjük Mohácsot. Pedig komoly uralkodó lehetett volna, akiről a korszak egyik leghíresebb művésze, Tiziano festett portrét, és aki egy reménytelen helyzetben is vállalta, hogy szembe száll a túlerővel, hogy megmentse a hazáját és Európát.

De közben meg felmerül a kérdés, hogy miért nézzük olyasvalakinek a történetét, akiről tudjuk, hogy bukni fog?

Mert a bukásban, a tragédiában is megvan a lehetőség, hogy felemeljen minket. Úgy kell emberileg megfogni, hogy tudjak azonosulni vele, és akkor felfogom, hogy mit vállalt be. És ha jönnek is a magyar történészek jobbról és balról, és ízekre szedik, ez nem fontos. Sztori kell, az a fontos. Ott a Pearl Harbor, vagy a kedvencem, A rettenthetetlen, ez utóbbiban történelmi tény nem sok van, de a skótok hősiességét a filmből ismerjük.

Ahhoz egy amerikai születésű, Ausztráliában felnőtt rendező kellett.

Koprodukcióban így is lehet gondolkodni. Az a lényeg, hogy a tartalmaink érdekesek legyenek. Szerintem minden szempontból azok, csak jól meg kell írni őket.

Amikor a nemzetközi sajtóban bemutatkozott a berlini filmfesztivál idején, azt mondta, hogy még nem készült jó film a rendszerváltásról vagy az ‘56-os forradalomról, miközben ott volt a Moszkva tér, a Szabadság, szerelem, vagy a Megáll az idő.

Úgy értettem, hogy nem elég készült. Mellétenném, hogy az első világháborúról nincsen jelentős filmünk. Most lesz, egy nagyon érdekes film a Post Mortem.

Egy horrorfilm.

Azt a pszichés állapotot, amibe ez az ország került az első világháború után, csak egy horrorfilm tudja a megfelelő gyomrossal beadni. Szinte minden család elvesztette a harcokban valamelyik szerettét, aztán jött a spanyolnátha is, és ebből kellett életet fakasztani. Én ilyen értelemben mondtam azt, amit akkor mondtam, hogy ezek a megközelítések hiányoznak. Vagy lesz most egy szenzációs dokumentumfilmünk, a Nincs parancs!, amiben találkozik a magyar határőr és a német határőr, akik a vasfüggöny illetve a berlini fal megnyitásakor szolgálatban voltak. Egy ilyen filmnek moziban kicsi az esélye, de megint csak, a streamingszolgáltatásunkon kifuthatja magát.”