„Köztünk jár a félelem, ennek egyéni és kollektív legyőzése lesz a mi bátorságunk. Bátorság a fegyelemre, bátorság a segítségre, bátorság az együttérzésre, bátorság a türelemre, bátorság a bizalomra.” Varga Liviust, a Quimby oszlopos tagját kérdeztük a járvány okozta egyéni és társadalmi megpróbáltatásainkról, változásainkról.
Varga Livius Dunaújvárosban született, itt is alapította meg többedmagával 1991-ben a Quimbyt, 2003-ban pedig A Kutya Vacsoráját. Énekel, ütőshangszereken játszik, kipróbálta magát a médiában is, valamint természetfilmekhez kölcsönözte a hangját. Végzettségét tekintve pszichológus, diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte. Megkérdeztük tőle, hogyan érzi magát most, ebben a teljesen felfordult, ámde igen csendes világban.
***
Hogyan érinti a Quimbyt és Kutya Vacsoráját a járvány? Tartjátok a kapcsolatot egymással?
Igen érzékenyen. Tulajdonképpen megszűnt a megélhetésünk. Ha valakinek voltak is tartalékai, lassan azoknak is vége. A Quimby januártól májusig nem akart koncertezni az idén, és vendégzenészekkel óriásit lendülve akart a szezonba lépni. Nagyon vártuk már a sok munka után a fizetős fellépéseket is. Majdnem megvoltak a próbák, mielőtt beütött a vész. A másik zenekarom, a Kutya Vacsorája is azonos cipőben jár.
Én mindenkivel tartom a kapcsolatot: esténként több órás, telefon-Skype-Messenger szeánszokat tartok a majd' 20 fős stábbal, tucatnyi zenésszel és ugyanannyi rokonnal, baráttal. Napjaim fénypontjai ezek.
Mit tudtok még tenni ebben a helyzetben?
Leginkább mindannyian drukkolunk a fronton harcoló embereknek. Amelyikünk teheti, önkéntes munkát is vállal vagy felajánlásokkal segít.
Magánéletekben is valószínűleg sok változást hozott a mostani helyzet. Te például mire rendezkedtél be feleségeddel, ez a mostani vírusos őrület hogyan változtatta meg a napirendet?
Zsófi rendező-operatőr-riporterként, mint egyszemélyes stáb még forgat néha, de nagyrészt neki is le kellett húznia a rolót. Ébren töltött időnk nagy részében, 80 százalékban gyerekezés folyik, a fennmaradó 20 százalékban netezünk. De persze a gyerekekkel nem csak játszunk, hanem van kézműves foglalkozás, zene-tánc, ismeretszerzés és „itthonsport” is. Ezeket mindannyian nagyon élvezzük. Sokat idétlenkedünk is.
Amúgy persze fegyelmezetten itthon.
Mint végzett pszichológus, az emberi lélekről mélyebb ismerettel rendelkezve hogyan látod belülről és kívülről a társadalmi és egyéni pszichék, lelkek, személyiségek változásait?
Szerintem legtöbbünk annak arányában változik amekkora fájdalmat, szenvedést tapasztal. Nehéz ezt így ilyenkor kifejteni, már rögtön okoskodónak tűnök magamnak is. Személyiségünk folyamatosan változik. A nehézségekből sokat tanulhatunk, a jólét a bőség pedig könnyen megronthat minket erkölcsileg. Van egy bölcs jógi, aki azt mondta anno: „Nem kívánjuk a szenvedést, de nem is utasítjuk el a nehéz helyzeteket, mert, ha azok nem volnának, vajon min tisztulnánk meg?”
Bátorság a fegyelemre, bátorság a segítségre, bátorság az együttérzésre, bátorság a türelemre, bátorság a bizalomra. Ha nem keverjük ezt össze az esztelen vakmerőséggel, akkor pozitív változásokon mehetünk keresztül egyénileg és közösségileg is.
Te személy szerint fogsz valamit változtatni akkor, ha ennek a mostani állapotnak vége lesz? Sokan azt mondják, változtatni kell. Szerinted is? Vagy úgy érzed, változtatás helyett a figyelmet kellene csak másra összpontosítani?
Már az is nagy dolog, ha valaki képes a figyelmét összpontosítani.
Én továbbra is önmagamon próbálok majd változtatni. Én ezt hiszem.
Van valami személyes üzeneted a rajongóknak, vagy azoknak, akik most ezt a cikket fogják olvasni?
Segítsen mindenki, ahol tud. Fegyelem, figyelem! És, hogy szeretet van...
Fotók: Földházi Árpád
***
A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról.
Az eddigi interjúink (többek között Jelenits István piarista atyával és Nagy Feróval) itt érhetők el.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
Legendás power metal zenekar érkezik Budapestre, hogy fennállásának 40. évét ünnepelje, méghozzá a Beast in Black társaságában.
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Sőt, a fekete ruhába öltözött alakok még az ópiumtól sem riadtak vissza, miközben a legnagyobb meglepetést a szintén jelenlévő svédek okozták.
Filozófusok fektették le egy új irány alapelveit.
Hatvanpuszta és Felcsút pedig egy-egy kiemelt egyéni szavazókörzet legyen, mert a tekintély adja a nemzet tartását a békerezsiharcban.
