Meghalt Alberto Uderzo, Asterix és Obelix rajzolója, a gall hősök megalkotója René Goscinny-vel. A rómaiakra frászt hozó Asterix és társai, miközben rajzolt falusi hősökként megküzdöttek a rájuk törő birodalommal, Bretagne és a modern francia büszkeség vidám reklámarcaivá váltak az elmúlt évtizedekben.
Paár Ádám írása
A földön Asterix, Obelix, Hasarengazfix, Hangjanix és falubéli társaik, az égben Belenus, Beladon, Cernunnos, Caturix és az összes gall istenek, valamint a tündérek, manók, sellők, szellemek, Fehér Hölgyek, farkasemberek és a kelta mitológia összes lényei gyászban vannak. Alberto Uderzo, Asterix figurájának megalkotója meghalt.
Ki ne ismerné a druida-varázsfőzetbe esett, és ettől óriásira nőtt Obelixet és társát, Asterixet? A két gall harcos már több mint hatvan éve rémisztgeti Julius Caesar légióit a képregényben. 1959-ben vetette papírra az első Asterix-történetet René Goscinny, és Alberto Uderzo rajzolta le a melák, kék-fehér csíkos nadrágos Obelix és kis társa figuráját.
Uderzo és Goscinny egyaránt emigránsok gyermekei voltak. Előbbi olasz, utóbbi oroszországi zsidó és lengyel családi háttérrel rendelkezett, de ketten együtt
Hiszen az utolsó olyan gall falut, amely ellenáll a rómaiaknak, képzeletük az egykori Armoricának nevezett régióba, a Bretagne-félszigetre helyezte. A menhirek, vadromantikus sziklás tengerpartok, festői kisvárosok mellett a világ Bretagne-t leginkább Asterixék révén ismerte meg. És persze sokak számára Asterix az Eiffel-toronnyal, a Notre-Dame-mal, a versailles-i kastéllyal, Moliére-rel és Voltaire-rel együtt a francia kultúra szimbóluma.
Alberto Uderzo
Bretagne (neve jelentése: Kis-Britannia) mai napig kicsit más, mint Franciaország többi része. A kelta lélek miatt Bretagne szinte egy kontinenshez sodródott Írország vagy Cornwall, amelyet a breton-francia dinasztikus kényszerházasság első három évszázadában alig kötött bármifajta érzelem a francia államhoz, és a forradalom azt a keveset is négy-öt nemzedékre elszakította,
És mivel az állameszme a köztársaság és Napóleon képében jelent meg, a rebellis szükségképpen a fehér kokárdás királypárti huhogó lett, aki úgy csapott le gerillaként a vadonban a „kék” katonákra, mint őse, a kelta a rómaira. Victor Hugo plasztikusan ábrázolta a Kilencvenháromban a pogány és katolikus örökséget a breton parasztban, aki „úgy tetoválta ruháit, ahogy ősei, a kelták az arcukat tetoválták”, és „hitt a Szent Szűzben és a Fehér Hölgyben”. Bretagne-i Anna, az utolsó szuverén breton uralkodó népe hűséges maradt a katolicizmushoz, és vele együtt a tartomány jogaihoz.
A bretonok sajátos kelta lelkiségét a gallokon keresztül viszont végül jól egybe lehetett gyúrni a francia nemzeteszmével. Hiszen a Harmadik Köztársaság antiklerikális és nacionalista rendszere nem a rómaiakban és a germán eredetű frankokban vélte megtalálni a franciaság alapját, hanem a gallokban. Érthetően sem a katolikus Róma, sem – az 1870-es porosz-francia háború utáni németellenesség közepette – a germán frankok nem jelenthettek történelmi referenciát a köztársaság antiklerikális és németellenes politikusainak.
Maradtak, kizárásos alapon, a gallok. Még az algériai gyarmati iskolákban is szóltak a történelemkönyvek az arab és berber kisdiákokhoz. „Őseink, a gallok..” Persze, a franciák éppannyira voltak a középkorban gallok, amennyire germánok vagy latinok. De a gall, miként a viking, a harciasság, férfiasság szimbólumává vált a köztudatban. Asterix kultusza is erre az érzületre épült rá.
Az egyszerre breton és francia hőssé avanzsált gall falucska lakosai a derék druida csodafőzete, valamint Asterix leleményessége és Obelix vasöklei segítségével sorra verték vissza Julius Caesar légióinak támadását. Megfordult a hagyományos fölállás:
A római hadifölény is visszájára fordult.
Mint minden képregényben, az Asterixben is kerestek aktuálpolitikai utalásokat. Egyesek sejteni vélték, hogy Uderzo, akinek szülei a fasizmus elől emigráltak, a Mussolini-féle nagyhatalmi, militarista Róma-kultuszt kívánta parodizálni a képregénybeli rómaiak ábrázolásában. Végtelenül bugyutának, a leleményes gallokkal szemben tehetetlennek festette meg őket, kicsit olyannak, mint ahogyan a Tenkes kapitánya ábrázolja a császár katonáit.
Asterixék persze nem csak a rómaiakkal kerültek kapcsolatba. Két hősünk eljutott a brit atyafiakhoz a La Manche-csatorna túlpartjára, látogatást tettek az Újvilágban, harcoltak a gótok ellen, fölléptek az olimpián. És még sorolni lehetne a kalandokat. Aki kicsit odafigyelt,
Uderzo kerekded, jóindulatú figurái önmagukban humort csempésztek a történetbe. Hiszen a testes Obelix és a kicsi Asterix már önmagukban véve mulatságos párt alkotnak eltérő, de egymást kiegészítő fizikai adottságaik miatt. Kutyusát, Idefixet pedig lehetetlen volt nem szeretni.
Uderzo mester, köszönjük! A francia szerző-rajzoló páros munkáit még hosszú ideig olvassák majd rongyosra Magyarországon is, a mindenkori fiatalok és idősebbek egyaránt.
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
A La Croix szerint már csak néhány vezető ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását.
Topligás csapathoz kerülhet.
A számok magukért beszélnek.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
A 2027-es francia elnökválasztás nagy kérdése az lesz, ki tudja megszorongatni a Nemzeti Tömörülés jelöltjét.
„Nagyon kellemetlen ellenfelek, ezt tapasztalatból mondom.”
Valójában nem tudjuk, mi történik pontosan.
