Gall büszkeség olasz tollból: Asterixről és most elhunyt alkotójáról
2020. március 24. 17:34
Meghalt Alberto Uderzo, Asterix és Obelix rajzolója, a gall hősök megalkotója René Goscinny-vel. A rómaiakra frászt hozó Asterix és társai, miközben rajzolt falusi hősökként megküzdöttek a rájuk törő birodalommal, Bretagne és a modern francia büszkeség vidám reklámarcaivá váltak az elmúlt évtizedekben.
2020. március 24. 17:34
p
0
0
64
Mentés
Paár Ádám írása
A földön Asterix, Obelix, Hasarengazfix, Hangjanix és falubéli társaik, az égben Belenus, Beladon, Cernunnos, Caturix és az összes gall istenek, valamint a tündérek, manók, sellők, szellemek, Fehér Hölgyek, farkasemberek és a kelta mitológia összes lényei gyászban vannak. Alberto Uderzo, Asterix figurájának megalkotója meghalt.
Ki ne ismerné a druida-varázsfőzetbe esett, és ettől óriásira nőtt Obelixet és társát, Asterixet? A két gall harcos már több mint hatvan éve rémisztgeti Julius Caesar légióit a képregényben. 1959-ben vetette papírra az első Asterix-történetet René Goscinny, és Alberto Uderzo rajzolta le a melák, kék-fehér csíkos nadrágos Obelix és kis társa figuráját.
Uderzo és Goscinny egyaránt emigránsok gyermekei voltak. Előbbi olasz, utóbbi oroszországi zsidó és lengyel családi háttérrel rendelkezett, de ketten együtt
többet tettek a kelta és mélyen katolikus identitású Bretagne popkulturális népszerűsítéséért, mint bárki más.
Hiszen az utolsó olyan gall falut, amely ellenáll a rómaiaknak, képzeletük az egykori Armoricának nevezett régióba, a Bretagne-félszigetre helyezte. A menhirek, vadromantikus sziklás tengerpartok, festői kisvárosok mellett a világ Bretagne-t leginkább Asterixék révén ismerte meg. És persze sokak számára Asterix az Eiffel-toronnyal, a Notre-Dame-mal, a versailles-i kastéllyal, Moliére-rel és Voltaire-rel együtt a francia kultúra szimbóluma.
Alberto Uderzo
Bretagne (neve jelentése: Kis-Britannia) mai napig kicsit más, mint Franciaország többi része. A kelta lélek miatt Bretagne szinte egy kontinenshez sodródott Írország vagy Cornwall, amelyet a breton-francia dinasztikus kényszerházasság első három évszázadában alig kötött bármifajta érzelem a francia államhoz, és a forradalom azt a keveset is négy-öt nemzedékre elszakította,
fölszítva a rebellis érzületet a minden kisebbséget egybeolvasztó francia állam eszméjével szemben.
És mivel az állameszme a köztársaság és Napóleon képében jelent meg, a rebellis szükségképpen a fehér kokárdás királypárti huhogó lett, aki úgy csapott le gerillaként a vadonban a „kék” katonákra, mint őse, a kelta a rómaira. Victor Hugo plasztikusan ábrázolta a Kilencvenháromban a pogány és katolikus örökséget a breton parasztban, aki „úgy tetoválta ruháit, ahogy ősei, a kelták az arcukat tetoválták”, és „hitt a Szent Szűzben és a Fehér Hölgyben”. Bretagne-i Anna, az utolsó szuverén breton uralkodó népe hűséges maradt a katolicizmushoz, és vele együtt a tartomány jogaihoz.
A bretonok sajátos kelta lelkiségét a gallokon keresztül viszont végül jól egybe lehetett gyúrni a francia nemzeteszmével. Hiszen a Harmadik Köztársaság antiklerikális és nacionalista rendszere nem a rómaiakban és a germán eredetű frankokban vélte megtalálni a franciaság alapját, hanem a gallokban. Érthetően sem a katolikus Róma, sem – az 1870-es porosz-francia háború utáni németellenesség közepette – a germán frankok nem jelenthettek történelmi referenciát a köztársaság antiklerikális és németellenes politikusainak.
Maradtak, kizárásos alapon, a gallok. Még az algériai gyarmati iskolákban is szóltak a történelemkönyvek az arab és berber kisdiákokhoz. „Őseink, a gallok..” Persze, a franciák éppannyira voltak a középkorban gallok, amennyire germánok vagy latinok. De a gall, miként a viking, a harciasság, férfiasság szimbólumává vált a köztudatban. Asterix kultusza is erre az érzületre épült rá.
Az egyszerre breton és francia hőssé avanzsált gall falucska lakosai a derék druida csodafőzete, valamint Asterix leleményessége és Obelix vasöklei segítségével sorra verték vissza Julius Caesar légióinak támadását. Megfordult a hagyományos fölállás:
az imperialista Róma kénytelen volt eltűrni egyetlen falu szuverenitását.
A római hadifölény is visszájára fordult.
Mint minden képregényben, az Asterixben is kerestek aktuálpolitikai utalásokat. Egyesek sejteni vélték, hogy Uderzo, akinek szülei a fasizmus elől emigráltak, a Mussolini-féle nagyhatalmi, militarista Róma-kultuszt kívánta parodizálni a képregénybeli rómaiak ábrázolásában. Végtelenül bugyutának, a leleményes gallokkal szemben tehetetlennek festette meg őket, kicsit olyannak, mint ahogyan a Tenkes kapitánya ábrázolja a császár katonáit.
Asterixék persze nem csak a rómaiakkal kerültek kapcsolatba. Két hősünk eljutott a brit atyafiakhoz a La Manche-csatorna túlpartjára, látogatást tettek az Újvilágban, harcoltak a gótok ellen, fölléptek az olimpián. És még sorolni lehetne a kalandokat. Aki kicsit odafigyelt,
még a gall mitológiával, az olimpiai játékokkal vagy a római kultúrával kapcsolatban is szerezhetett mellékismereteket.
Uderzo kerekded, jóindulatú figurái önmagukban humort csempésztek a történetbe. Hiszen a testes Obelix és a kicsi Asterix már önmagukban véve mulatságos párt alkotnak eltérő, de egymást kiegészítő fizikai adottságaik miatt. Kutyusát, Idefixet pedig lehetetlen volt nem szeretni.
Uderzo mester, köszönjük! A francia szerző-rajzoló páros munkáit még hosszú ideig olvassák majd rongyosra Magyarországon is, a mindenkori fiatalok és idősebbek egyaránt.
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
Nem sikerült megszorongatnia a magyar válogatottnak Franciaországot Varasdon a dán–horvát–norvég közös rendezésű férfi kézilabda-világbajnokság első középdöntős mérkőzésén.
A Veszprémben légióskodó Nedim Remili pokoli hangulatra és rengeteg magyar szurkolóra számít a varasdi arénában. A franciák világklasszis kézilabdázója többek között arról is beszélt a kedd esti középdöntős mérkőzést megelőzően, hogy mennyire utál Sipos Adrián ellen játszani.
Kevés nosztalgikusabb emléket eleveníthetünk fel a nyolcvanas évekből, mint a Moncsicsi, a Gazdálkodj okosan, vagy a G.I. Joe, amely nyílt nyugati offenzíva volt az összeomló keleti blokkal szemben.
A Liverpool magyar középpályása válogatottbeli társáról nyilatkozott, de azt is elárulta mit szeret enni, illetve mit ábrázol legújabb tetoválása.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 64 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
74bro
2020. március 25. 05:17
Csodálom, hogy az Asterixba még nem kötöttek bele. Elvégre egy néger sem található a faluban, az észak afrikai eredetű franciák sincsenek kellőképpen képviselve, és a bárdot, aki a lejobb eséllyel homoszexuális, állandóan elverik (klasszikus bullying)...
Világéletemben utáltam ezt a szart.
Valószínűleg azért, mert a cuclizmusban az egyetlen képregény volt, amit a Francia Intézetnek köszönhetően elérhetővé tettek az elvtársak a kis úttörőknek.
Kövesd csak gazdáidat a mellébeszélés terén is. Jól jön ez, amikor már lejárattad magadat és nem látsz más kiutat. Nagyon gyarló vagy pajtás és ráadásul sötét, mint az ében!