Európa lett a vallástalanul vallásos kontinens
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
Épp civilizációk csapnak össze Spanyolországban. Azt szeretné a spanyol baloldal és a spanyol muszlimok nagytanácsa, hogy a córdobai katolikus katedrálist a muszlimok is használhassák imahelyként. És hogy államosítsák a templomot. Kérdés, meddig tartana a kozmopolita liberális baloldal és az öntudatos muszlimok nagykoalíciója, és mikor derülne ki, hogy a balosok az iszlám hasznos idiótái voltak csak.
Azt szeretné a spanyol baloldal és a spanyol muszlimok nagytanácsa, hogy a córdobai katolikus katedrálist a muszlimok is használhassák imahelyként. Az andalúziai szocialista kormányzat szerint az épület, mivel mecsetnek épült – hiába nyolcszáz éve katolikus templom –, igazából a Föld minden állampolgáráé, kortól, nemzettől, kultúrától függetlenül. Ezért időről időre a katedrális államosításával fenyegetőznek.
Még egyszer felhívnám a figyelmet: a córdobai katedrális az andalúz kormány szerint nem pusztán minden spanyol állampolgáré, hanem a Föld minden állampolgáráé, tehát az emberiségé, ráadásul kortól függetlenül, tehát például azoké is, akik annak megépítése előtt éltek. Mondjuk az ősembereké is.
csak most a belső ellenfél, az egyházellenes, szekuláris baloldal az iszlám civilizáció pártján van. Ők deconquistát szeretnének.
Nos, van ugye egy olyan, ezen körök által nyilván nem vallott alapelv, ami a magántulajdon szentsége. A katedrális, történelme ide vagy oda, nyolcszáz éve katolikus kultuszhely. Nem az emberiségé tehát, nem is a spanyol nemzeté, hanem egészen konkrétan a katolikus egyházé, azon belül pedig a córdobai püspökségé. Ők nagyon kedvesek, ha figyelnek az épület történetére, meg figyelembe veszik a katolikusokon kívül mások igényeit is (például rengeteg turistáét), de ez katolikus kultuszhely. Pont.
Értem, hogy mecset volt, bár azelőtt egy vizigót keresztény templom állt a helyén a hatodik századtól, aminek a helyére épült a mecset, és egy darabig ugyan volt itt megosztott kultuszhely, de aztán csak kitették innen a keresztényeket. Már az is gesztus, hogy a 13. században az egyház nem lerombolta a mecsetet (akkoriban nem voltak olyan, a műemléki megőrzésről szóló, szofisztikált elképzelések, mint manapság), hanem pusztán átalakította a saját igényei szerint.
Lépjünk túl Spanyolországon, térjünk rá vissza később. Mostanában nagy divat mind a kereszténységen belül a felekezetköziség, mind a vallásköziség, mondván, mennyi háború okai voltak a vallások, ideje kibékülni, meg úgyis mind ugyanazt akarja, csak máshogy. Szeretet, egység, békejel.
Csakhogy mindez nem igaz. Voltak persze ronda, nagy, látványos vallásháborúk, néha igazából politikaiak vallási köntösben, de például a keresztes hadjáratok, mint már írtam egyszer, inkább önvédelmi háborúk voltak. Az európai lakosság azonban mindig is többet szenvedett a kisebb, helyi háborúskodásoktól, mint a pár évszázadonként felbukkanó, látványos vallási háborúktól.
A vallások azonban nem – hogy közkeletű, de hazug példával éljek – olyanok, mint azok az emberek, akik ugyanarra a hegyre akarnak felmászni, csak épp másik ösvényen. Ez maximum a kereszténységen, vagy az iszlámon, vagy a buddhizmuson belül igaz. A vallások igazából más-más hegyre akarnak felmászni. Ettől még vannak bennük közös dolgok, mily meglepő.
De a kultuszhelyek megosztása, a velük való, tartós közösködés nem biztos, hogy tartósan a békét és mindenki saját hitének, kultúrájának megélését szolgálná. Elsőként ugyanis felmerülne az igény, hogy egyfajta minimálkialakítás maradjon csak, annyi, amennyiben épp mind a két fél egyetért. Nos, ez a kilúgozás, ugyanis így közhelyes „szeressük egymást, gyerekek”-jellegű szlogenek fognak elhangzani, a több sértené a más vallásúakat; illetve gyorsan kiderülne, hogy mindenki identitásához alapvetően tartoznak hozzá azok a sajátosságok, amelyeket a másik alapvetően ellenez. Magyarán: a közös nevező lehet, hogy épp másodlagos közhelyekre redukálódik. A közös kultuszhely így szép lassan egy jellegtelen, csupasz egyenépületté válna, a kultúraköziség és a sajátosságok tolerálásának jegyében. Tragikomikus.
Menjen a spanyol muszlim a granadai nagymecsetbe. Miért pont a córdobai katedrálisban akar imádkozni? Értem, mert egykor mecset volt. De most meg nem az. Ki hiszi el, hogy a muszlimok, a szekularista, egyházellenes balosokkal a hátuk mögött, pusztán csak néha szeretnének imádkozni a templomban, és nem fognak aztán előállni újabb követelésekkel? Senki nem hiszi el, akinek józan esze van.
A szélsőségesen egyházellenes spanyol baloldali erők régóta összefognak a muszlimokkal, hogy államosításos-emberiséges-humanitárius marhaságokkal vegzálják az egyházat. Felhozzák, hogy pár éve a biztonsági őrök kitettek két muszlimot a katedrálisból, ráadásul erőszakkal. Kár, hogy a két muszlim tulajdonképp rátámadt a biztonsági őrökre, mikor azok felszólították őket, hogy muszlim ima helyett inkább folytassák turistacsoportukkal a katedrális megtekintését.
Azt is felhozzák az egyház ellen, hogy az úgymond eltünteti a muszlim emlékeket az épületből. Nos, ezt elég nehéz megtenni egy mór stílusban felépített, mecsetnek indult épülettel, már csak azért is, mert az rajta van az UNESCO világörökségi listáján. Magyarán az ENSZ műemlékesei bármikor, amikor nekik nem tetsző változtatást hajt végre a püspökség, szólhatnak, hogy ejnye-bejnye, levesszük a listáról az épületet. Ráadásul az UNESCO mecsetként emlegeti a katedrálist, tehát nem fog jópofiskodásból engedni a püspöknek. A muzulmánok számára nagyon fontos mihrab egyébként sértetlenül megvan az épületegyüttesben, mivel az a katedrálison kívül található. Amúgy meg: persze, hogy változtatásokat hajt végre egy katolikus püspökség egy épületen, ha az mecset volt, most meg keresztény templomnak használják, és például eltávolít csomó mindent, ami nem összeegyeztethető a katolikus kultusszal. Sok minden más viszont marad. Nem tudok másra gondolni, minthogy a tiltakozó kozmopolita, egyházellenes hippik azt kifogásolják, hogy a középkor végén egy reneszánsz templomot építettek az épület közepére. Ritka meglepő változtatás.
Azt mondjuk nem kifogásolják, hogy a konstantinápolyi, bocsánat, isztambuli Hagia Sofiát nemrégóta vissza akarják alakítani múzeumból mecsetté – a Hagia Sofia ugyebár keresztény templomnak indult és volt is a 15. századig.
A spanyol muszlim nagytanács toleranciára, vallásköziségre, multikultira hivatkozva szeretné megosztatni a püspökséggel és a Vatikánnal a katedrálist. Nem tudom, hogy ők engedik-e a mecsetekben a keresztényeknek, hogy azok hangosan mondják a Miatyánkot, esetleg istentiszteletet tartsanak és hasonlók, de van egy tippem.
Akár engedik, akár nem, továbbra is tartjuk: ha majd kibulizzák, hogy Szaúd-Arábiában lehessen templomokat építeni az ottani keresztényeknek, akkor majd tárgyalunk. Talán nem veszik személyes sértésnek, de ez, hogy is mondjam, ilyen magasabb horizontú ügy.
A toleranciáskodó muzulmán nagytanács a deconquista első lépését teszi meg. A spanyol baloldal meg lelkesen éljenzi és nagykoalíciót köt vele, ami rémesen abszurd húzás. Kérdés, meddig tart a nagykoalíció: remélem, nem jutunk el odáig, hogy kiderüljön, a spanyol balosok az iszlám világ hasznos idiótái.