Törley-vezér: A magyar borért, magyar pezsgőért senki nem áll sorban a világon

Kezdjük rögtön az ivással. Mit szeret a Törley vezérigazgatója?

A kérdés kicsit hibás, ki kell javítanom arra, hogy pezsgőn kívül mit fogyasztok szívesen.

Legyen így! Figyelek.

Ha bort, akkor főleg fehérbort, illetve rozét. Ha égetett szeszről van szó, szívesen fogyasztok pálinkát. Ha külföldön vagyok, Cognacot. Ezt megideologizálhatnám azzal, hogy azért, mert ugyanarról a tőről fakad, mint a bor, illetve a pezsgő – de nem, a külföldi italok közül egyszerűen ez ízlik a legjobban.

Hány palack pezsgőt tud meginni? Mi a rekord?

Az az igazság, hogy ezt soha nem számoltam még. Még eszembe se jutott, hogy számolni kellene. A filozófiánk a kulturált alkoholfogyasztáshoz kötődik. Még véletlenül se bátorítanék arra senkit, hogy rekordokat állítson fel pohár- vagy palackszámnövelés tekintetében. Tudom, hogy a pezsgőre azt szokás mondani, hogy az italok királynője, de van benne 12 százaléknyi alkohol, ami sok-sok poharat követően eljuttathatja az embert olyan állapotba, ami nem kívánatos.

Más érzés pezsgővel elérni egy még kívánt állapotot, mint az alapanyagául szolgáló bortól?

Főleg a hölgyfogyasztók mondják, hogy fejükbe száll a pezsgő. Ez egy normális biológiai folyamat: a pezsgőben lévő szén-dioxid könnyíti az alkohol feloldódását a vérben, így picivel hamarabb érezhetjük a hatását. A bor és a pezsgő ugyan különböző szerepeket töltenek be, de azért ismerjük azt a mondást, miszerint egy pezsgő pontosan olyan jó, mint  az alapbor, amelyből készül. Ha tehát valaki szereti a jó bort, szeretni fogja a jó pezsgőt is.

Hogy került ön a Törley élére?

Lassan 21 éve, beszerzési vezetőként kerültem a céghez. Előtte értékesítőként dolgoztam, így a kereskedelmben is szereztem némi tapasztalatot, majd elindultam a ranglétrán fölfelé. Először értékesítési igazgató lettem, aztán hozzám került a marketing, az export, majd két éve a technológia, vagyis a borászat is. Még mielőtt bárki megijedne, megnyugtatnám a kedves olvasókat: nem én készítem a pezsgőt, vannak a cégnél megfelelő számban, megfelelő tudással rendelkező borászok és pezsgőmesterek. Imádom ezt a területet!

Mikor bor, mikor pezsgő?

A bor a mindennapok itala, de a pezsgővel is megteremthetjük a mindennapok ünnepi pillanatait.

Lecsúszik a napi egy pohár?

Nagyképűsködnék, ha rávágnám erre a kérdésre, hogy igen. Nem mindig érek olyan korán haza, hogy legyen rá időm, de ha tehetem, igen. Egy pohár bor elfogyasztásának azért megvan a maga rituáléja, nyugalma. Ez mindenképpen kell hozzá. Nagyon szeretnénk, ha a pezsgő ki tudna törni abból a kliséből hazánkban, hogy kizárólag az ünnepek itala, és a borhoz hasonlóan a hétköznapok italává váljon. Ez a forradalom a világban már számos helyen lezajlott. Mi még nem tartunk itt, de hála Istennek rajtunk kívül más bel- és külföldi pezsgőkészítők is dolgoznak ezen. Erről szól például az on ice világtrend is: fognak egy szép nagy öblös borospoharat, megrakják jéggel, és erre öntik rá a pezsgőt. Ez a divathullám Magyarországra még nem érkezett meg, de Németországban és a skandináv országokban létező trendről beszélünk.

Ki iszik ma pezsgőt Magyarországon?

Öt kategóriára osztjuk a pezsgőfogyasztókat. Először is: vannak a szilveszteri fogyasztók. Ők azok, akik csak szilveszterkor veszik kezükbe a pezsgőspoharat - hiszen ez a szokás. Vannak az óvatos fogyasztók - mértéktartók, nem szeretnek sokat inni, szeretik ugyan a pezsgő ízét, de még mindig alkalomhoz kötik a fogyasztását. A ceremóniafogyasztók korban már picit fiatalabbak és azt mondják, hogy az ünnepekhez pezsgő dukál, ezért meg is adják a módját a fogyasztásnak, és szeretik is. Vannak az elit fogyasztók, akik viszont kifejezetten keresik az alkalmat a pezsgőfogyasztáshoz, mi több: meg is teremtik azt, ők már hétköznapi pezsgőfogyasztók. És vannak a hedonista partiarcok – a partiarcok kifejezést remélem, megbocsátják nekem –: fiatalság, szórakozás, buli. Sem ünnephez, sem alkalomhoz nem kötik a pezsgőfogyasztást, még a pohár is mindegy, legyen behűtve, és kész. Ők a heavy userek idegen szóval élve.

Mekkora részét teszi ki a szilveszteri-karácsonyi időszak a hazai pezsgőfogyasztásnak?

Fele-fele a megoszlása a szezonon kívüli és a szezon időszak között - de láttam már olyan kereskedelmi statisztikákat, ahol egy picit túlmutat az 50 százalékon a szezonon belüli fogyasztás. Hozzátenném, hogy időbeli elcsúszás van a gyártó és a kereskedő nézőpontja között. Számunkra a szezon novembert és decembert jelenti, ám extrémebb esetekben még ennél is korábbra kell menni időben, mivel forgalmunk  egy része exportból tevődik össze. Ahhoz, hogy például Kanadába eljusson egy Hungaria-pezsgő és az decemberben bekerülhessen a kanadai boltokba, nem árt, ha mi már szeptemberben, legkésőbb október elején elkezdjük a szállítást Európán és az Atlanti-óceánon át. Gyártói szemmel nézve már augusztusban elkezdődik a szezon: ekkor indítjuk az előtermelést.

Azt a mennyiséget, amit decemberben elfogyasztanak a fogyasztóink, képtelenek lennénk csak novemberben-decemberben elkészíteni. Szeptemberben-októberben tehát kiszolgáljuk a távoli desztinációk igényeit, novemberben-decemberben pedig a hazai piacra és a közeli desztinációkra koncentrálunk. Észtország esetén, ahol úgyszintén piacvezetők vagyunk, még az is előfordul, hogy a két ünnep között is szállítunk.

Ha már export: mi a helyzet a magyar bor nemzetközi helyzetével?

Lehet, hogy első hallásra durvának tűnik, de érdemes megbarátkozni azzal, hogy a magyar borért, magyar pezsgőért senki nem áll sorban a világon. Ezeket az italokat tényleg el kell adni. Magyarországon csodálatos szőlőket termesztenek, borokat készítenek, a világ bármely szegletébe visszük, nem vallunk szégyent velük.

Fokozatosan és türelmesen kell építkezni: nem szabad feladni, hiszen az első kudarc után garantáltan jön a második, és esetleg a harmadik is, mire beüt a siker. Azt követően pedig hol magasabb, hol alacsonyabb szinten lehet stabilizálni a mennyiségeket.

Tokajért sincs sorbanállás?

A standunkra rendre tokaji miatt jönnek a vevők, majd elmennek egy konténer – például – sauvignon blanc-nal. Ha ma a világ borfogyasztóját megkérdezik Magyarországról, Tokaj és az egri bikavér lesz számára a két kapaszkodó.

Az egri bikavér? Némileg meglep a leharcolt imidzsét tekintve.

Angliában, az északi államokban, Németországban jól ismert márka.

Meglepne, ha jó minőséget társítanának hozzá.

Az egri bikavér értékét külföldön sikerült devalválnunk. A kétezres évek elején elkövette azt a hibát a magyar borásztársadalom, hogy a cseh, szlovák, lengyel piacokra zúduló exportban mindenki az áron keresztül próbált meg érvényesülni, ezáltal negatív spirálba kényszerítve  magukat. Nem  tudom megmondani, honnan jön ez az érzés, de az utóbbi időben ismét kezd magára  találni a bikavér: bízom abban, hogy ha bölcsen foglalkozunk ezzel a fajtával, tíz év múlva pozitívabb lesz a megítélése, még ha a helyére akkor sem kerül.

Térjünk akkor vissza Tokajra.

Abszolút hívószó egy külföldi számára. Akár az aszúkról, szamorodnikról vagy kései szüretelésű borokról beszélünk, ezek érdekesség jellegük miatt kifejezetten vonzóak egy külföldi számára. Mennyiségben azonban nem Tokaj fogja kitenni az exportunk nagy részét.

Kell közös magyar bormarketing?

Minden, ami marketing, jót tesz. Nem teszek különbséget közös és egyéni között. Vegyük a közösségi bormarketinget. Idén például a furmint éve van  – már megjöttek az első visszajelzések külföldről, hogy hallottak a kezdeményezésről. Az üzenet tehát eljut a külföldi fogyasztóhoz, a szakemberekhez, a régiónk sajátosságaival, trendjeivel tisztában lévő borbeszerzőkhöz is. A cégek lokális marketingje pedig kötelező: ha valaki belépett egy piacra, nem fog tudni megélni marketing nélkül.

Milyen kitörési pontjai lehetnek a Törleynek?

Az egyik a lépcsőzetes építkezés – ezt az üzleti modellt folytatva a Törley ma több mint tízmillió palack bort és pezsgőt exportál. A kitörési pont a piaci adottságok, az adott termék  és a fogyasztók elvárásainak szerencsés egybeesése. Exportpéldát sajnos nem tudok mondani. Belföldit ellenben igen. Tavaly vezettük be az Excellence-t, a Törley fehér festett palackba került fajtapezsgőjét, amivel számomra is meglepően, kiugró sikert tudtunk elérni.

És ha a magyar borok egészét nézzük?

Tokaj kitörési pont lehet, ahogy az egri bikavér is az lehet. A világ borfogyasztása azonban nem csak a különlegességekről szól. Kitörési pont például a szürkebarát – vagy ha világnyelvet beszélünk, a pinot grigio. Ezt a fajtát nem Magyarországgal kötik össze a külföldi fogyasztók, viszont magas mennyiséget értékesítenek belőle a magyar borászok a világpiacon.

Trükkös, hogy nem a francia pinot gris vagy a német Grauburgunder szinonimát használja, az olasz pinot grigio ugyanis nem csak szőlőfajtát, hanem borstílust is jelöl: alacsony alkoholú, jól iható, könnyed fehérbort.

A könnyen fogyasztható borok kategóriája nagyon népszerű Magyarországon, fehérborokban és rozékban elképesztően jók vagyunk, és a piaci helyünk is megvan a világban.

És az alacsony ár is.

Ne kövessük el az elmúlt időszak hibáját, ne kezdjük el az egymás alá ígérgetés negatív spirálját! Tudjuk, mi történt tavaly Ausztriában.

A fagykárra céloz?

Igen. Pozitív példaként szeretném megemlíteni a magyar borászok fellépését a zöldveltelinivel kapcsolatban. A világpiacon a zöldveltelini abszolút az osztrákokhoz köthető. A zöldveltelini döntő része Ausztriában elfagyott, így rengeteg osztrák borbevásárló kereste fel Magyarországot, hogy a kieső zöldveltelini mennyiséget pótolja. Olyan mennyiségű könnyed, pinot grigio-kategóriájú zöldveltelinit sikerült exportálnia a szőlő- és bortermelőknek, amivel könnyedén felkelthetjük a figyelmet. Ez egy véletlen, az adott szüret adottsága, de mindenki jól meglátta a lehetőséget és az árszintet benne.

Az tehát a siker, hogy nem saját jogán, hanem más kárát kihasználva, nála alacsonyabb áron nyomult be egy piaci résbe Magyarország?

Egy kínálkozó piaci lehetőséget dőreség lenne kihagyni, és ha bölcsen használjuk ezt a helyzetet, akár hosszabb távú üzlet is lehet belőle.

Mik azok a hívószavak, amik eladják a magyar bort?

Tokajt már említettem, és ilyen lehet a furmint is mint szőlőfajta. Nekem viszont van egy vágyam. Nagyon szeretném, ha az irsai olivér egy hívószóvá, világszerte keresett magyar borrá válna. Itthon nem kellett egy évtized ahhoz, hogy a nulláról a legkeresettebb fajták közé kerüljön. Külföldön nagyon sokszor arra is ügyelni kell, hogy egy fajta neve kimondható legyen – ezért sikeresebb a furmint, és kevésbé az a hárslevelű. Itt ilyen gond nincs, az Olivért szinte minden nyelven megértik.

Mit iszik a magyar fogyasztó?

Továbbra is igaz, hogy édespezsgő-fogyasztók vagyunk.

Több mint a fele édes a fogyasztásnak?

Körülbelül. Öt évvel ezelőtt ez 60 százalék volt. Növekvőben van viszont a száraz pezsgők iránti igény – míg az édes pezsgők fogyasztása nagyjából stabil szinten van. A száraz Törley Gála pezsgőnk fogyasztása kétszámjegyűen növekszik évről évre. Ebben a kategóriában azonban továbbra is dőreség egy termékcsalád bevezetésekor kihagyni az édes vonalat. Ha feljebb lépünk egy kategóriát a palackos erjesztésű pezsgőkre, már megfordul az arány a szárazak javára.

Borban?

Mozdulunk a száraz irányába. Bár erre vonatkozóan piackutatás nem áll rendelkezésünkre, van egy elméletem, miszerint például az irsai olivér első sikerei annak tudhatóak be, hogy a bort tudatosan fogyasztó és értékelő harmincas korosztály eleinte még félédes fogyasztó volt, és túl nagy váltást jelentett volna az azonnali átmenet például egy testes, barrikolt borra. Kellett tehát valami a félédesség helyett, az irsai olivérben pedig megkapta a fogyasztó ezt az elképesztően vonzó illatot.

Van olyan, amit nem szeret a fogyasztó?

A barrique nagyon beindult a kilencvenes években annak köszönhetően, hogy a fogyasztók meg tudták különböztetni a többi bortól. Amilyen hirtelen beindult, olyan hirtelen vissza is esett, véleményem szerint a magas csersavtartalomnak köszönhetően, ma pedig a borászok abszolút pozitív értelemben művészkednek a barrique-kal: nem lóg ki a fa.

Beszéljünk Etyekről. Komolyabb boraik, pezsgőik alapanyaga az etyeki borvidékről származik. Beszélhetünk ma etyekiségről ezek kapcsán?

Ha megkérdezzük ma egy átlag magyartól, hány borvidék van Magyarországon, azt gondolom, nem fogja tudni. Nem is kell tudnia, ez nem kritika a részemről. Ha azt kérjük, hogy az ismert borvidékeket rakja valamilyen sorrendbe, nagy valószínűséggel Tokaj, Villány, Eger, Szekszárd kerülnének a top kategóriába. Etyek bizonyára nem. Viszont ha azt a kérdést tesszük fel, hogy melyik borvidék köthető leginkább a pezsgőkészítéshez, az biztosan Etyek. Ha tehát az a kérdés, hogy az etyeki borvidéknek van-e még feladata a jövőben, a válaszom nagyon egyszerű: rengeteg tennivalója van. Ha bölcsen párosítjuk Etyeket a pezsgővel, és közelségét Budapesthez, pár éven belül Etyek is megközelítheti a top borvidékek szintjét.

A Törley brand fontosabb vagy az etyeki borvidék brandje?

Kezdjük egy történelmi kirándulással. Amikor 1882-ben Törley József visszatért Magyarországra, számára Etyek már az első pillanatban fontos volt, hiszen itt találta meg a számára fontos alapanyagot.

Kereste máshol is?

Kevesen tudják, hogy Törley Józsefnek előbb volt cége Champagne-ban, mint Budafokon. Egy alapborbeszerző körúton járt Magyarországon, amikor eljutott Etyekre, ahol azt tapasztalta, hogy az ottani talajviszonyok, a klíma hasonlatos Champagne-hoz, így azt ott termő szőlőből kiváló minőségű pezsgőalapbort lehet készíteni. Az is tévedés, hogy ő lett volna az első pezsgőkészítő Magyarországon.

Az viszont kétségtelen, hogy Törley József neve ma is ismert, hiszen a Törley Pezsgőpincészet az egyetlen pezsgőkészítő hazánkban, amely alapítása óta immár 135 éve készíti pezsgőit. De mi áll a siker hátterében? Az, hogy Törley József nagyon hamar felismerte: nem csak jó szőlő és pezsgő kell, hanem ápolni kell a márkát is. A marketingtudományban azt mondjuk: a pezsgő sokkal könnyebben márkásítható, mint a bor. Persze ha a Mumm-ot, Veuve Clicquot-t, Laurent-Perrier-t említjük, rögtön kötjük őket a borvidékükhöz is, Champagne-hoz. A prosecco esetében viszont fordított a helyzet, nehéz felsorolni a termelőket, vagy a márkákat emlékezetből. Én azt gondolom, hogy a Törley ismertségben Etyek előtt jár, de a borvidék ismertségének további javításán mindenkinek – így nekünk is – dolgoznia kell.

Az olaszok annyira komolyan veszik a prosecco piacépítését, hogy összeállították a legfontosabb exportpiacaik listáját. Szépen sorba rakták, hol mennyit adnak el, majd húztak egy vonalat egy bizonyos ponton. Minden, ami fölötte van, fontos számunkra. Mi a vonal alatt vagyunk. Kevesen tudják, hogy mi is a prosecco. Jellemzően vagy gyöngyözőbor, vagy tartályban erjesztett pezsgő, de lehet palackos erjesztésű is. Igazán hazánkban nem volt nagy boom, nem indult be a prosecco iránti tömeges érdeklődés. Ha engem kérdez, mi lehet ennek az oka, azt gondolom, hogy a magyar fogyasztó megtalálja a zamatos és illatos hazai kiváltó termékeket, legyen az gyöngyözőbor, vagy pezsgő. Tartályos pezsgők tekintetében konkurensként a Törley Gálát említik, mint könnyed, gyümölcsös, friss pezsgőt. A palackban erjesztett Hungaria termékcsaládunk kiugró népszerűsége mögött állhat az is, hogy egyre kedveltebb az ínyenc, proseccót fogyasztók körében.

Térjünk rá a palackos erjesztésű és érlelésű pezsgők piacára. Említette, hogy Etyeknek van esélye rákerülni a vezető borvidékek mellé, ha így folytatja pezsgők terén. Nekem a Kreinbacher-pezsgőket látva és kóstolva az az érzésem, hogy Somló előbb ér oda.

Nagyon tisztelem mindazt, amit a Kreinbacher a tradicionális pezsgő készítéséért és hírnevéért tesz – ez a hazai pezsgőfogyasztásnak is jót tesz. Csak azt tudom mondani, hogy hajrá, így tovább! Viszont, van egy korlátuk: maga a Somló-hegy, a borvidékük mérete. Picike. Fanyalogtunk mindannyian a szakmában, amikor pár évvel ezelőtt a Champagne méretét kiterjesztették. Ma is nehéz megmondani, hogy ez jó-e, rossz-e, helyes-e: a történet ugyanis arról szólt, hogy kinőtték a piacukat és több szőlőre volt szükségük. Amikor Magyarországon pár évvel ezelőtt több pincészet is elindult a pezsgőkészítés útján, mi is elkezdtük figyelni – azt nem mondom, hogy félve –, hogy milyen hatással lesz a trend a termékeink forgalmára. Nem várt meglepetés ért minket.

Nem az történt, hogy egy adott torta szeletein kezdtünk el versengeni, hanem a torta kezdett el nőni. A világtrendet követve stabilizálódni látszik a hazai pezsgőfogyasztás, megállt a csökkenés, sőt, enyhe növekedés figyelhető meg. Örülnénk, ha minél több pincészet foglalkozna palackos erjesztésű és érlelésű pezsgővel is. Ez a szegmens szemmel jól láthatóan növekszik, kétszámjegyű a növekedés.

Ez a pezsgőpiac egészére is igaz?

Mennyiségben 1-2 százalékkal nőtt a belföldi értékesítésünk, értékben viszont 10 százalék fölötti a növekedés. A fogyasztók tehát egyértelműen a magasabb értékű pezsgők irányába mozdulnak el. Ezt up-tradingnek nevezzük, aminek mi maximálisan eleget tudtunk tenni: akár az új Törley Excellence-szal, akár a nagyobb palackszámban készülő Hungariával. A tradicionális pezsgők terén nehezebb volt dolgunk, hiszen ott két-három év, mire degorzsálásig eljut egy palack. Jó tervezéssel azonban 20 százalék fölötti növekedést értünk el ebben a szegmensben.

A Törleyhez tartozik a BB is. Eladó a balatonboglári vállalat?

Nem.

Fel szokott röppenni időnként ilyesfajta pletyka.

Nem hallottam ilyet.

Mondják pedig, hogy a Törley alig veszi ki részét a balatoni márkaépítésből, a közös eredetvédelmi törekvésekből.

A BB az Balatonboglár. Balatonboglárnak megvannak a maga hihetetlen előnyei és sajnos a hátrányai is. Rengeteget próbálunk tenni annak érdekében, hogy az ott élő gazdák piacosítani tudják a szőlőt.

Az egész dél-balatoni rész legnagyobb gondja jelenleg a szőlőtelepítés. Rengeteg a kis területtel rendelkező gazda, így nem lehet olyan szőlőtelepítési programot beindítani, mint mondjuk az Alföldön vagy Etyeken. A szőlők ráadásul el is öregednek – ezzel persze nincs gond, normális biológiai folyamat, csak tervezetten, időben el kellene indítani az újratelepítést. Több fórumon is próbáltam tudatosítani a gazdákban, hogy ez a jövő, hiszen ha nem telepítik újra szőlőiket, versenyhátrányba kerülhet a balatoni borvidék.

De mit tesz a cég a borvidékért, leszámítva a szüreti fesztivált?

A legfontosabb számunkra, hogy integráltan és sikeresen működjünk együtt több mint ezer gazdával. A hétköznapi emberek számára ez nem olyan látványos, mint egy szüreti fesztivál, de valóban tennünk kell róla, hogy láthatóvá váljék ez az együttműködés is. Segítséget nyújtunk a gazdáknak a zöldmunkákban, a növényvédelemben, a gépi munkákban annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű szőlőt szüretelhessenek. A másik fontos pont a szőlőfelvásárlás. A felek közötti integrációnk nem kizárólagos, ha a gazda jobb felvásárlási árajánlatot kap mástól, úgy nem kötelező a Törley felé értékesítenie a szőlőjét.  

Mi történik a balatonboglári szőlővel, miután felvásárolja a cég?

Az általunk megvásárolt szőlő a balatonboglári szőlőfeldolgozónkba kerül. Ott a szőlőből mustot, majd bort készítünk – ezt követően Budafokra kerül palackozásra.

A BB tehát jól muzsikál pezsgő- és bormárkaként egyaránt. Működik ez a Törleyvel is? Több éve már annak, hogy debütált a Törley-borcsalád.

Dávidról és Góliátról beszélünk. A Törley Magyarországon ma a pezsgő szinonimája. Ha bármi mást bevezetünk Törley név alatt, belátható időn belül nem fogja a pezsgő mennyiségi szintjét elérni. A Törley-bor forgalma stabilizálódott egy ponton – jelenleg épp azon gondolkodunk, hogyan optimalizálhatnánk a trendeknek megfelelően.

Nyugodtan mondhat konkrétumot is.

Voltak évek, amikor a rozé volt az egyik legnagyobb mennyiséget produkáló családtag.

Aki rozét fogyaszt, az már hozzáértő fogyasztó?

Én azt gondolom, hogy a hozzáértő borfogyasztó mindig tudja, hogy mit, miért választ. Magyarországon az elmúlt 5-10 évben kialakult, kialakulóban van egy szofisztikált borfogyasztói réteg, akik már az alkalomhoz, a gasztronómiai élményhez keresik a megfelelő italt. A rozénak is megvan a maga helye és szerepe. Jól látható a piacon, hogy növekszik, és főként a nyári hónapokban kedvelt. A rozépezsgő is fókuszba került a rozé borokhoz hasonlóan. Éppen ezért a nyáron már a polcokon lesz a Törley Excellence család új, rozé tagja.

Önnél hol kezdődött a borfogyasztás? PET-palack? Rozé?

Pezsgős példával szeretnék válaszolni. Amikor idekerültem a céghez, és megkóstoltatták velem az első száraz pezsgőt, egy ma már csúnya kifejezést használtam rá: „savanyú”. Ha ma megkérdezik tőlem, mi a kedvencem a saját termékeink közül, a díjnyertes csapatot hoznám: a Törley Chardonnay Brut-t, a Francois Pinot Noir Rosé nyerspezsgőt és a Hungaria Grande Cuvée-t.

Nem savanyúak?

Ez most gonosz volt. Nem, nem savanyúak. Hihetetlenül zamatosak. Saját példám mutatja: az ember igenis képes ezen a fejlődési úton elindulni és bejárni azt. De mondok mást is.

Ha valaki az édes pezsgőt szereti, fogyassza azt nyugodtan! Mi a mediterrán népek kategóriájába tartozunk: szeretjük, ha valami kicsit édesebb. Nem kell emiatt szégyenkeznie valakinek! Az viszont már a mi feladatunk, hogy az édes pezsgő fogyasztóinak mutassunk egy olyan száraz pezsgős alternatívát, amit ha megkóstol, csodálkozva azt mondja, ez milyen finom. Érdemes visszautalni a rozétrendre; a Törley Orfeum rozé az a pezsgőnk, amely sok édespezsgő-kedvelőt állított át a száraz pezsgők oldalára. 

*

A cikkben szereplő fotók Földházi Árpád munkái.