Az Alien-sorozat most már kezdi visszahatóan szétbarmolni a klasszikus filmeket is

„Ha valaki egy fejemhez szorított pisztollyal arra kényszerítene, hogy mondjak valami jót a Prometheusról, azzal reagálnék, hogy legalább vette a fáradságot és a bátorságot, hogy más legyen. Persze az Alien-sorozat egyik nagy erénye (az egyes részek közti minőségingadozástól függetlenül) éppen az, hogy sok-sok önismétlő társával ellentétben mindig igyekezett megújulni – de inkább csak műfaji-hangvételi értelemben. A Prometheus viszont már az addig megtartott kereteken is túllépve, a fürdővízzel a gyereket is borítva lépett új területre. A Covenant ehhez képest a definíció szerinti hideg, kiszámított, algoritmusok és piackutatás szülte vállalati konzumtermék – nagyjából az első két Alien és a Prometheus vegyítése, de még inkább olyasféle pofátlan, bújtatott remake-e az első Aliennek, mint Az ébredő Erő volt az első Star Warsnak.

Ridley Scott múlt héten bevallotta egy interjúban, hogy a xenomorf azért került a filmbe (illetve az »Alien« szó a címbe), hogy kiszolgálják azokat a síró rajongókat, akik hiányolták a Prometheusból. Ezen rágódjunk egy picit: Scott és társainak víziója annyira tiszta, határozott és megingathatatlan, hogy az egész sztorit átírták az internetes hisztik miatt. És akkor abba már inkább ne is menjünk bele, hogy a Prometheusból pont nem a xenomorfok hiányoztak, vagyis Scotték ott oltanak, ahol nincs is tűz. Így ezzel a résszel durván, kiábrándítóan, gyáván lemészárolták a sorozat eddigi, közel négy évtizeden át táplált kísérletező hajlamát. »RIP Alien: Új utakat keresünk! 1979-2017.«

És még csak nem is ez a legnagyobb baj – bár ez lenne! De a Prometheus és a Covenant (alias Prometheus 2.) immár kezdi visszahatóan szétbaszni a klasszikus Alien-filmeket is.”