Rejtélyes gyilkosság, nyolcvanas évek és egy kisváros telis-tele fura szerzetekkel meg egy gyárral, amely egyszerre felel a település virágzásáért és pusztulásért.
„A Thimbleweed Park tudatában van ennek a fejlődésnek. Gilberték szépen kiollózták például az egykori rákfenét, a pixelvadászatot, sőt, nem csak kivágták, hanem egyfajta kikacsintásként, amolyan gyűjtögetős minijátékként építették be újra. A puzzle-részeket tekintve kevésbé találkozhatunk a LucasArts emblematikus agybeteg tárgykombinációval (külön említésre kerül a játékon belül az első Monkey Island híres-hírhedt Monkey Wrench-e), inkább logikus, de többlépcsős megoldásokra kell gondolnunk. A játékot amúgy két nehézségi szinten vihetjük végig. A casual és a hard mód közötti különbség, hogy egy-egy megoldáshoz hány lépésen keresztül vezet az út, nagyjából ahogy annak idején a Monkey Island 3-ban történt.
A fentiek viszont nem olyan áramvonalasítást jelentenek, amilyet a point and click leágazásai elszenvedtek. Szó sincs arról, hogy mint egy Telltale-féle Walking Dead epizódban, két óra alatt egyetlen kombináció fordul elő, az is egy bezárt ajtó és egy feszítővas nem sok agymunkát igénylő kettőse. A játék értő kézzel újítja meg ezt a szegmenst, még ha semmi forradalmit nem is csinál, legalábbis a Wadjet Eye Games címei is simán hozzák ezt a szintet, sőt néha akár meg is haladják. A legtöbb nehézséget a rengeteg tárgy (amelyek olyan harmada red hering), a sok helyszín és a felduzzasztott szereplőgárda okozza. Mindent mindennel végigpróbálgatni ugyanis a későbbi, nyíltabb résztől pokoli és idegőrlő munka lesz, tehát nem árt a szisztematikus megközelítés. Ez utóbbit segíti, hogy minden karakter kapott egy To Do listát, ahol pontosan láthatjuk, nagyjából mit kell még tennünk, milyen célokat kell elérnünk.”
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
Évről évre megújul a csatamező, miközben milliók hagyják ott a fogukat, de ebben az esetben senki nem foglalkozik a temetetlen és névtelen halottakkal.
Áll a bál Amerikában: Tim Walztól nem idegenek a hasonló kijelentések, korábban Orbán Viktort is „diktátornak” titulálta.
Milyen csodás ez a nap.
A magyar válogatott csapatkapitánya nem felejtette el ígéretét.
