Vincze Péter: Lesz még újra divatos a nagytestű vörösbor!

2017. március 24. 08:53

Csak divat, hogy ma a könnyedebb fehérborok a trendik, simán lehet, hogy évek múlva a nagyobb testű vörösborok felé fordul a közönség érdeklődése, mondja az egri Vincze Borászat trónkövetelője, Vincze Péter, aki Mandiner.bornak adott interjújában beszél terveiről, apjáról, Vincze Béláról, valamint az egri borászokról.

2017. március 24. 08:53
Kuti Vilmos

Amióta Vincze Péter is részt vesz a családi pincészet életében, felpezsdültek a dolgok. Úgy tűnik, pont ellentétje édesapja, Vincze Béla természetének. Az élő legenda egri borászt úgy ismerhettük meg, mint aki jobban szereti, ha borai beszélnek helyette: visszahúzódó, érzékeny személyiség. Ilyen borokkal a háta mögött óriási varázsa van ennek is. Huszonnégy éves Péter fia viszont örömmel kommunikál a pincészetről, ahol teheti, ott van, határon innen és túl, és akár nagyközönség előtt is szívesen beszél. Arról nem is beszélve, hogy szőlész-borász hallgatóként jelenleg pont legértékesebb területükről, a Mészhegy egyedi lehetőségeiről írja szakdolgozatát. Pénteken pedig a Business Wine borkóstoló egyik főszereplője lesz: Kuti Vilmos interjúja ennek apropóján készült.

*

A borrajongók elsősorban a nagy kaliberű, robosztus vörösboraitokról ismernek benneteket, ami a modern felfogásban egyre megosztóbb, sőt egyre többen érvelnek ellene a borszakmában. Te hol látod a Vincze-borok létjogosultságát, helyét ma?

A vörösbor mint élvezeti cikk soha nem fog eltűnni vagy igazán háttérbe szorulni. A most divatos könnyedebb, hízelgőbb fehérbor csak egy divat és ezáltal pince-meghatározó tényező.

Ahogy jelenleg ez a stílus a keresett, úgy pár év múlva akár a nagytestű vörösbor lehet a populárisabb ismét. Ez nem egy kiszámítható dolog. Divat ide vagy oda, az igény egy komolyabb, gondolkodósabb borra mindig jelen lesz. Ami a Vincze-borokat illeti, éppen a korábban említett okból kifolyólag nem érzem azt, hogy a jövőben borokat tekintve bármilyen problémánk lehetne. A Vincze-bor manapság fogalom a szakmában. Egyedisége, stílusa és sikerei azok, amiknek köszönhetően az igazi borkedvelők körében mindig a népszerű és közismert kategóriába fog tartozni. Talán örökre.

Látszólag Egerben is egyre nagyobb a pezsgés, megjelent a fiatalok összefogása. Ez megélve milyen, mennyire számíthattok egymás szakmai támogatására?

Ez az a téma, amiről órákig tudnék mesélni. Nagyon érdekes látni, hogyan változott meg Eger és a bor kapcsolata az elmúlt évtizedekben. Gyerekkoromtól elkezdve ugyanazok az arcok vettek körül a szakmából. Most azonban ez megdőlni látszik. A korosztályom, a borászgyerekek első generációja felnőtt és alkotásra, változásra és változtatásra vágyik. Egészen újszerű akaraterővel és odaadással vetettük bele magunkat a szakmába és ki-ki a saját területén erősíti Egert. Abban, amiben a legtöbbet tudja adni az adott pincészetnek és a borvidéknek.

A személyes kapcsolatok is mintha mélyebbek lennének. Megszűnőben van a szakmai tiszteleten alapuló ismertég, ehelyett inkább barátságok szövődnek, nem csak az egri borvidék második generációján belül, hanem a borvidékek között is. Emiatt érzem azt, hogy komoly jövő elé néz a borszakma, mind ha a borok minőségét tekintjük, mind pedig azt, hogy a világszinten kiépült piaci rendszerben jobban képesek leszünk együtt helytállni.

Na meg a fogyasztók előtt is.

A fiatalos lendület nem csak a hivatásunkban, hanem a borkedvelők között is erősödik! Egyre nagyobb divat bort fogyasztani és jó borra költeni! Van szerencsém saját baráti társaságomon látni, hogyan növi ki magát egy leendő borkedvelő. A szokásos olcsó, nem túl jó minőségű bor vagy bármilyen más ital helyett már inkább a jobb bort keresik. Kóstolnak, kérdeznek és kutatnak.

Hogyan látod Eger és az egri bor helyét a hazai turizmusban? Min változtatnál?

Egernek óriási szerencséje, hogy egy ennyire gyönyörű barokk kisváros. Híres meseszép borairól és történelméről. Széles körben termel bort, így minden látogatót ki tud szolgálni. Mind hazai, mind nemzetközi turistákat tekintve népszerű városunk, melyet igyekszünk is kihasználni. Amin fontos lenne változtatni, az a közös marketing, mind nemzetközileg, mind itthon. Erre természetesen lesznek törekvéseink, sőt már vannak is. A tempó és a struktúra lehetne sokkal egységesebb, de legalább ezen a téren is tapasztalható haladás, közös gondolkodás.

Édesapád már több mint másfél évtizede bizonyítja, hogy Eger hatalmas potenciálú vörösborokra képes, hiszen az egykor bordói díjnyertes 2000-es évjáratú Cabernet Sauvignon Válogatás még ma is bomba formában van, ráadásul mivel országos szinten tanulási folyamatban vagyunk, egyre fontosabb ez a téma. Te a pincészetnél ma hogy látod ezt a folyamatot, mit tanultál belőle? 

Éveken át aggasztott a gondolat, hogy nagy cipőbe kell belenőnöm. Mostanra érzem, hogy ez sikerülni fog, sőt bízom benne, hogy mind szakmai, mind céges szempontból túl tudom nőni a mestert. 

Ami a bort illeti, a Vincze-borok híresek arról, hogy sokáig maradnak hibátlanok, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk ezzel kapcsolatban a szakmabeliektől, kiváló példát hoztál fel a cabernet sauvignonnal, de mondhatjuk még a 2012-es díjnyertes bikavérünket is, ami még mindig nagyon fiatal, évei vannak hátra, míg eléri a csúcsot és évtizedei, míg bármilyen jelét is mutatná az öregedésnek. Ezt a sajátos stílust a talaj ásványosságának a szőlő kiemelkedő minőségének, valamint édesapám kiváló szakértelmének, és „megszállottságának” köszönhetjük.

Eger egy nagyon különleges varázsdoboz: nagy kincseket rejt, de még több van benne elrejtve a szemünk elől, amit fel kell kutatnunk. Mindenképp támogatom azt a kezdeményezést, hogy minden egyes borvidék parcellánként fel legyen jegyezve, talajadottságokkal együtt, ahogy ez épp Tokajban zajlik. Ami Egert igazán naggyá teszi, az a klímája és a talaj minősége, amely kiváló minőségű szőlőt tud eredményezni. Ha valamit volt szerencsém megtanulni a pincészetünkben, az az, hogy legyen valaki akármilyen jó borász, jó minőségű szőlő nélkül nem lehet jó bort készíteni. Éppen ezért kell Egernek nagy hangsúlyt fektetnie a szőlészetre és a talajfelmérésekre is.

Mik a terveid a pincével?

A céget tekintve óriási terveim vannak. A borstílusunk egyedisége az, ami igazán kiemeli a többi közül. Személyes érdekeimet tekintve sem akarok változtatni, ugyanis én is imádom ezt a stílust, annak ellenére is, hogy nem vagyok nagy alkoholfogyasztó. Az üzem területét szeretném növelni, úgy érzem, kezdjük kinőni a saját cipőnket, így mindenképp terjeszkednék. Szeretnék berendezni egy labort, frissíteni a technológiánkat. Vagyis fejlődni, terjeszkedni, az egyediséget pedig mindenképp megtartani. Az mindig értékálló és értékhordozó lesz. 

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Autofocus
2017. március 28. 20:27
A bor = kultúra, az emberiség legkorábbi történelmétől kezdve máig. Kár ebbe életmódnáciként belemagyarázni bármit is.
csender
2017. március 28. 02:34
Azért a bor az más, mint pl. a kukorica- vagy krumpliszesz. A jó bor az nedű. Én egy másik oldalát világítanám meg Vinczééknek (és a többi, komcsiból lett borásznak): Vajon ennek a suttyónak az unokája tudja-e majd, hogyan és miből "privatizálta" dédapja a pincészetét? Pfújj, micsoda népség!
bumburi
2017. március 24. 12:39
Szerintem a könnyűborok trendje tartós :) A borizlés változását nem divat és nem marketing, hanem az életmód és a táplálkozási szokások megváltozása hozta. Egyre kevesebben végeznek nehéz fizikai munkát, a táplálékkal kevesebb energiát kell bevinnünk. Kevesebb szalonnát, pörköltet nagy lakomát eszünk. A középkorban amikor a főúri lakomához kevés köretet ettek, az emésztéshez szükség volt a savas erős vörös borokra. A mai értelmiségi diplomás munka inkább a refluxot és a gyomorsavtúltengést hozta el :) Így az emberek is inkább a könnyű borokat preferálják :)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!