Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A legfontosabb tanulság mindenképpen az, hogy ez a duológia voltaképpen nem duológia, hanem egy nagyon hosszú regény.
„Korábban említettem, hogy Peter F. Hamiltonnak már csak ezért a regényért is mindenképpen a legnagyobbak között a helye, és továbbra is kitartok emellett. Nem tudok nem rajongani azért, amire ez a rendszerető-rendszerező elme képes volt, és letette azt az űroperát az asztalra, ami maximális mértékben teljesít mindent, amire egy klasszikus űroperákért rajongó olvasó vágyhat. Vannak benne élő, izgalmas, érdekes karakterek, csavaros cselekmény és ármánykodás, tudományos fejlesztések, valamint ezek társadalmi vonatkozásai is szerepet kapnak – nem utolsó sorban rémesen izgalmas és szórakoztató is.
Ha létezik még a kötelező olvasmány kifejezésnek nem pejoratívan hangzó értelmezése, akkor ez a könyv (szándékosan csak egy könyvként említem) bizony kötelező minden sci-fiért rajongó olvasónak. Nyomatékosan javasolt az egészet egyben elolvasni, és érdemes közben szem előtt tartani, hogy ez egy 2500 oldalas regény, teljesen más lépték, mint amihez általában hozzászokhattunk, de Hamilton megoldja, hogy ez így, ebben a formában tökéletesen működjön. Ezután a legmélyebb tisztelettel viseltetek a szerző iránt, ez a mű természetesen a kedvenceim közé került, és bizony boldog-boldogtalannak a kezébe fogom nyomni, hogy olvassa, mert ez az elmúlt évek magyar nyelvű sci-fi megjelenéseinek egyik legjelentősebb darabja.”