Sörteszt vakon: nálunk az Igazi Csíki és a Székely sör nyert

Az Igazi Csíki Sör vs. Heineken Romania pert követő hatalmas, csíkszentsimoniak iránti médiaérdeklődés miatt úgy gondoltuk, érdemes lenne végigkóstolni a hazai sörkínálatot. Mivel az Igazi Csíki leginkább a nagy hazai sörüzemeknek jelent konkurenciát, a vele nagyjából egy kategóriában lévő, viszonylag könnyen hozzáférhető prémium söröket néztük végig egy-két kivétellel.

Néztünk Borsodit, Sopronit, Drehert, Heinekent, Igazi Csíkit, de volt Pécsi Prémium, Pilsner Urquell és Krusovice is. Minden 200 és 400 forint között. A sörvakteszten csak a Mandiner szerkesztői vettek részt, pont annak laikus jellege miatt: az öt hős Kiss Brigitta, Bakó Bea, Gerényi Gábor, Rajcsányi Gellért és Bukovics Martin. Nem tudták előre, milyen márkák kerülnek majd a poharaikba. Voltak is meglepetések.

*

Ez egy laikus teszt, főleg arra voltunk kíváncsiak, mi tetszik nekünk. A söröket négy tulajdonság szerint pontoztuk 1-10-ig. Figyelembe vettük a megjelenést (mennyire tetszik a szín, milyen a hab, meddig marad meg), a legtöbb pontot jellemzően itt osztották ki a zsűritagok. Kíváncsiak voltunk arra, hogy tetszik a sör orrban és szájban, azaz milyen a szaga és az íze. És arra is, hogy milyen az összkép.

Vagyis arra, hogy van-e harmónia, mekkora az öröm.

Nézzük sorban a kóstolt söröket helyezés szerint, hátulról!

9. Soproni

Ha ez a Soproni, akkor ez Nyugat-Magyarország durva megalázása, hadüzenet minden Győr-Moson-Sopron megyei gyökereire büszke sörfogyasztó ellen, szólalt meg bennem a vészharang, és tényleg, ez a sör a Soproni volt, ahogy arra az egyik kolléga felhívta a figyelmet már az első korty után. A szín szép, az íz üres. Orrban még jobban tetszett, mint szájban, ám igazán tetszetős a külseje volt. 4,9 pont, utolsó hely.

8. Soproni 1895

A spanyol sörök ilyenek, mondja egy kolléga, ez persze nem biztos, hogy jót jelent, sőt. Tizenkettő egy tucat, mondja egy másik: tény, hogy viszonylag nehéz volt rendet tenni az elég hasonló sörök tengerében, ám a Soproni 1895 hiába tartja magát jobbnak, mint az átlagos Soproni, sok oka igazán nincs rá. Testvéréhez képest az 1895 márkajelzésű cucc szájban erősebb volt. 5,5 pont, utolsó előtti.

7. Dreher

A hetedik helyért holtverseny alakult ki a Dreher és a Krusovice között. A Drehert kóstoltuk elsőként, így elképzelhető, hogy fel- vagy lepontoztuk. „Jó nyári sör, lehetne vedelni a strandon” – mondta róla kollégánk. A jól ihatóságában mind megegyeztünk. Víz helyett, de semmi több. Mondjuk ez se kevés. 5,6 pont.

7. Krusovice

Kevés illat, kevés íz, gyengébb dobás, krimóba való, írta róla valaki. Picit vizesnek hat, ám van benne egy jellegzetes cseh sörös aroma, írta róla egy másik valaki. A Krusovice nem volt túl meggyőző a sor végén, mind orrban, mind szájban erős közepes volt, csak a külseje alapján viszont felfért a dobogó harmadik fokára 5,6 pont.

6. Pilsner Urquell

Sajnos villámgyorsan illant el a habja. Nagyon megosztó darab volt: míg valaki azt írta róla, hogy közepeske, lakossági pia, addig más az egekig dicsérte karakteres, keserű ízéért. Ha csak az íz alapján kellett volna választani, a dobogó legfölső fokára állhatott volna az összesítés alapján. Így járt. 5,8 pont.

5. Borsodi

Mekkora meglepetés! Kakukktojásként került a sorba, mégis helytállt, hovatovább: rajongókat is szerzett magának a bőcsi műremek, a sor legolcsóbb, 175 forintos (+betétdíj) darabja. „Van, és jó az illata! Jobbfajta hétköznapi sörital” – szól az értékelés balról, amire az a válasz jobbról, hogy „tényleg szerethető az illat, kár, hogy ilyen gyenge a hab”. Összesítésünk szerint a Borsodi orrban lényegesen szerethetőbb, mint szájban, ám ezt a 6,1 pontot senki sem veszi el tőle. 

4. Heineken

Egyes olvasóink szemében már az bűnnek számíthat, amiért egyáltalán szánkba vettük az átkozott holland multicég termékét, holott nekünk kifejezetten tetszett. Már azon túl, hogy az üveges kiszerelés 0,4 liternyit jelent az öt deci helyett. Amúgy a „a bulikban Európa-szerte megszokott, nagyjából ismerős íz”, illetve a „vállalható tömegsör” megjegyzéseket írtuk le. Volt olyan kolléga, akinél ez lett a kedvenc. 6,3 pont.

3. Pécsi Prémium Láger

A színe mindent vitt. Pozitív és negatív értelemben is. Korabeli Fidesz-narancssárgát idéz. Vagy valami egészen mást. Malátássága, édessége megosztó volt: volt, akinek ettől lett egyéni és karakteres ebben a mezőnyben, és volt, aki ezt ostorozta, mint népízlésbutító kamutulajdonságot. 6,5 ponttal erős harmadik lett a szuperpécsi.

2. Igazi Csíki Sör

A dobogó két legfelsőbb szereplőjét látva először vonakodtunk lehozni a cikket, mondván még azt hinnék, PR-cikket írunk jelöletlenül. (Nálunk ilyen egyrészt nincs, másrészt ha van, mindig jelöljük, árakért itt a médiaajánlat, nézzenek körül.) Orrban egy fokkal jobban szerettük, mint az ízét. Volt, aki a barátságos jelzőt aggatta rá, és volt, aki egyben lehúzta, és csak utána értékelt. Szerettük. 6,6 pont.

1. Székely Sör

Itthon nem annyira ismert a csíkszentsimoniak keserűbb söre, mi azért kíváncsiságból betettük ezt is a mezőnybe. És milyen jól tettük! „Jobbfajta átlagsör, eléggé egyben van” – szólt az egyik értékelés, másikunk nem akart írni semmit, mondván beszéljenek a pontszámai. A keserűségét kivétel nélkül értékeltük. Meggyőző 6,7 pont, tesztgyőztes.