A szuperember emlékezete

Gépember, embergép?

Agychippel feljavított tudat, szuperemberi memória inkább tűnnek sci-fi elemeknek, filmforgatókönyv-részleteknek, mint jelenlegi tudományos kutatások céljának. Valóság és sci-fi határai azonban, mint oly sokszor az infokommunikációs és más csúcstechnológiák utóbbi éveiben, ezúttal is összemosódnak: Theodore Berger, a Los Angelesi Dél-Kaliforniai Egyetem úttörő idegtudósa – és biomedikális mérnöke – elkezdte futurista megoldását embereken, kórházban kezelt epilepsziás betegeken tesztelni.

Nem ők az elsők: a kutató saját fejlesztésű agychipjét patkányokon és majmokon már sikeresen vizsgálták, javult tőle az állatok memóriája. Valamikor kereskedelmi termékké válhat, és megvásárolhatjuk, ha úgy gondoljuk, hogy eljött az idő megkopott memóriánk frissítésére, vagy egyszerűen csak feljavítására.

Berger elégedett az embereken végzett tesztek első eredményeivel.

Az Alzheimer-kórt és a memória szempontjából kulcsfontosságú hippokampuszt (az előagy egyik, agykéreg alatti részét) tanulmányozó és első majdan forgalmazandó első chipjeit e kórban szenvedő betegeknek szánó Berger az utóbbi húsz évben az elme fészkében megfigyelt elektromos jeleket utánzó különféle agyprotéziseken – számítógépes implantátumokon – dolgozott. Legújabb szoftverének lényege, hogy a rövidtávú memóriát hosszútávúvá alakítja át, összességében pedig javítja a memória működését. A chip az agyban lévő mintázatokkal egyező elektromos jelzéseket egyedi kód formájában küldve utánozza a hosszútávú memória természetes fejlődési folyamatát.

Az utánzásig azonban hosszú az út. Az implantátum stimulálás helyett egyelőre rögzíti epilepsziás betegek agytevékenységét, hogy a kutató minél jobban megismerje a memória működését. Mihelyst tudjuk, hogyan működik egy egészséges agy, egyszerűbb utánozni: ugyanazokkal a tevékenységmintákkal stimuláljuk, így fordíthatók vissza korábban elkezdődött folyamatok, ezt bizonyították az állatokon végzett kísérletek.

Emberi és mesterséges intelligencia

Berger a korábbi cégét, a Braintree-t a PayPalnak 800 millió dollárért eladó tech-vállalkozó Bryan Johnsonnal, Johnson 100 milliós támogatásával idén megalapította az emberi agyimplantátum prototípusainak, első lépésben klinikai eszköz fejlesztésére összpontosító Kernel startupot.

Johnson éveket töltött el azzal, hogy rájöjjön, hogyan tud leginkább segíteni az emberiségen.

„Eljutottam az intelligenciáig, a létezés legértékesebb és leghatékonyabb forrásáig” – összegezte a hosszas tépelődés eredményét. Célja, hogy az emberi intelligencia ugyanúgy, ugyanolyan mértékben fejlődjön, mint az MI az utóbbi években és feltehetően a jövőben.

Első lépés a memória, az új kísérleteket a következő hónapokban kezdik.

„Az alapötlet, hogy ha romlott a memóriaműködés, a hippokampuszba ültetett implantátum segít helyrehozni a »kapcsolási sémát«, majd a memóriát” – magyarázza Johnson, hozzáfűzve, hogy „az első szuperemberek hátrányból fognak indulni.”

Johnson és Berger nem áll meg ezen a ponton, mert a cél egészséges emberek memóriájának és esetleg más funkcióinak feljavítása. A jövő emberét a munka és bármely más tevékenység közben segítő a lehető legkönnyebben beültethető, többféle idegsejt tevékenységét rögzítő és stimuláló agychippel felvértezve képzelik el.

A chiphez egyéni felhasználókra alkalmazható algoritmusokat, normális agytevékenységeket meghatározó és a felhasználó egyedi igényeinek megfelelő szabálysorokat fejlesztenek.

Hol a határ?

„Ha képesek leszünk utánozni az emberi agyműködést, és tényleg dolgozni tudunk a neurális kóddal, mi mást nem tudnánk megtenni? Tanulhatunk-e ezerszer gyorsabban? Választhatunk-e, milyen emlékeket őrzünk meg, és melyektől szabaduljunk? Kapcsolatba léphetünk-e számítógépeinkkel?” – elmélkedik a későbbiekről Johnson, akinek olyan hírességek adnak tanácsokat, mint az MIT-s optogenetikus Ed Boyden vagy az emberi genomot feltérképező, majd szintetikusélet-kutatásokban jeleskedő Craig Venter.

Mások szkeptikusabbak. Neil Burgess (University College London) rámutat, hogy ha esetleg sikerül az idegsejtek tevékenységét normális memória-feldolgozás közben rögzíteni, akkor is nehéz lesz kitalálni, hogy a kód mely bitjeivel befolyásolható a turbó.

Létezik-e egységes kód a memóriára? Ha két ember szavak ugyanazon listáját jegyzi meg, azonosak-e agyi elektromos jelzéseik, vagy mindkettő egyedi jelzésmintákkal kódolja emlékeit?

Patkányoknál tapasztaltak fontos egyezéseket, főemlősöknél nem, de a rendelkezésre álló adatbázis sem volt elég nagy. És a méret is gond: a patkány 200 millió idegsejtjével szemben a Homo sapiens 86 milliárddal rendelkezik.

Ezért kell személyre szabni az általános mintát.

És vajon élünk-e az agyimplantátumok adta lehetőségekkel, ha megtehetjük, és nem betegséget kezelünk vele, hanem egyszerűen csak memóriánkon szeretnénk javítani?