Johnson és Berger nem áll meg ezen a ponton, mert a cél egészséges emberek memóriájának és esetleg más funkcióinak feljavítása. A jövő emberét a munka és bármely más tevékenység közben segítő a lehető legkönnyebben beültethető, többféle idegsejt tevékenységét rögzítő és stimuláló agychippel felvértezve képzelik el.
A chiphez egyéni felhasználókra alkalmazható algoritmusokat, normális agytevékenységeket meghatározó és a felhasználó egyedi igényeinek megfelelő szabálysorokat fejlesztenek.
Hol a határ?
„Ha képesek leszünk utánozni az emberi agyműködést, és tényleg dolgozni tudunk a neurális kóddal, mi mást nem tudnánk megtenni? Tanulhatunk-e ezerszer gyorsabban? Választhatunk-e, milyen emlékeket őrzünk meg, és melyektől szabaduljunk? Kapcsolatba léphetünk-e számítógépeinkkel?” – elmélkedik a későbbiekről Johnson, akinek olyan hírességek adnak tanácsokat, mint az MIT-s optogenetikus Ed Boyden vagy az emberi genomot feltérképező, majd szintetikusélet-kutatásokban jeleskedő Craig Venter.
Mások szkeptikusabbak. Neil Burgess (University College London) rámutat, hogy ha esetleg sikerül az idegsejtek tevékenységét normális memória-feldolgozás közben rögzíteni, akkor is nehéz lesz kitalálni, hogy a kód mely bitjeivel befolyásolható a turbó.