Először a világon, német és osztrák vegyészeknek sikerült grafitból „tökéletes” (hibamentes, kiváló minőségű) grafént előállítani. Olcsó módszerükkel a félvezetőipar akármilyen méretben használhatja úttörő technológiákhoz, például hajlékony eszközök átlátszó elektródáihoz az anyagot.
A módszerrel a grafén rongálódás, minőségvesztés nélkül szeletelhető, és lehetővé válik, hogy speciális elektronikus tulajdonságokat integráljanak bele. Pontosan ezért komoly előrelépés a vezetőképességet csökkentő méretkorlátokkal és komoly hibákkal járó korábbi megoldásokhoz képest.
Az egyetlen atom vastagságú grafitréteg grafént általában a grafit „lehántásával” állítják elő. A folyamat során a grafitban lévő fémionok rétegzett vegyületet eredményeznek. A szénrétegeket oldószerrel különítik el, majd a grafént elválasztják az oldószertől és újraoxidálódik. Probléma viszont, hogy közben a szénrétegek könnyen meghibásodnak: a szénatomok vizet vesznek fel, oxidálódnak stb.
Az Erlangen-Nürnberg és a Bécsi Egyetem kutatói erre találtak megoldást: benzonitril oldószert használva állítottak elő hibátlan grafént.