Partialgoritmus rejt üzenetet ibizai trance-be

A kriptográfia párjának tartott szteganográfia üzenetek elrejtésével foglalkozó tudományág. A csak megfelelő rejtjellel olvasható üzenet létét nem álcázó kriptográfiától abban különbözik, hogy kizárólag a szerző tud a titkosított tartalomról.

A szó görög eredetű (jelentése: leplezni, rejtett üzenetet írni), a módszert már az ókorban használták. Johannes Trithemius 1499-ben könyvet írt a témakörről, csak 1606-ban adták ki, de mágiára hivatkozva hamarosan be is tiltották. Sokáig a melegítéssel, vegyszerek hatására láthatóvá váló láthatatlan tinta volt a legismertebb megoldás, de a modern ICT mindent megváltoztatott. E-mailekben a nullák és egyek formájában titkosított üzenetet (helyesírási hibákat felváltva) egyre gyakrabban rejtik tömörített képekbe, zenei fájlokba.

Ezt tették a Varsói Műszaki Egyetem kutatói is: a zenei szteganográfia az elektronikus tánczene trance-szerű ritmusait hasznosító új formáját dolgozták ki. A technika az ütem tempójának az információt kódoló váltogatásából áll, a változások viszont annyira nüánsznyiak, hogy emberi fül nem hall belőlük semmit.

A kutatók elmondták: a kompozíció különféle elemeinek manipulálására alkalmas modern digitális audiorendszerek tették lehetővé ezt a fajta módosítást. Morzeszerű kóddal kezdték, amelyben az ütem pont- és vesszősorok „kibetűzésére” és üzenetküldésre használható. A vesszők egyetlen ütem tempójának felgyorsítását, a pontok pedig a lassítást jelentik.

Húsz önkéntessel tesztelték a módszert, szabadtéri nyári partin hallgattak zenét. Tízen zenei háttérrel rendelkeztek közülük. Amikor a kutatók több mint 3 százalékkal megváltoztatták a tempót, a hallgatók nagyjából fele figyelt fel a különbségre. Viszont ha a változás 2 százalék alatt maradt, senki nem érzékelt semmit.

Krzysztof Szczypiorski kutató elmondta, hogy a módszerrel egyszerű lesz üzeneteket automatikusan kódoló és dekódoló szoftvert fejleszteni.