Ezt tették a Varsói Műszaki Egyetem kutatói is: a zenei szteganográfia az elektronikus tánczene trance-szerű ritmusait hasznosító új formáját dolgozták ki. A technika az ütem tempójának az információt kódoló váltogatásából áll, a változások viszont annyira nüánsznyiak, hogy emberi fül nem hall belőlük semmit.
A kutatók elmondták: a kompozíció különféle elemeinek manipulálására alkalmas modern digitális audiorendszerek tették lehetővé ezt a fajta módosítást. Morzeszerű kóddal kezdték, amelyben az ütem pont- és vesszősorok „kibetűzésére” és üzenetküldésre használható. A vesszők egyetlen ütem tempójának felgyorsítását, a pontok pedig a lassítást jelentik.
Húsz önkéntessel tesztelték a módszert, szabadtéri nyári partin hallgattak zenét. Tízen zenei háttérrel rendelkeztek közülük. Amikor a kutatók több mint 3 százalékkal megváltoztatták a tempót, a hallgatók nagyjából fele figyelt fel a különbségre. Viszont ha a változás 2 százalék alatt maradt, senki nem érzékelt semmit.