Jönnek a transzhumánok?

Julian Huxley és a transzhumanizmus

Az új biomedikális, nano- és infokommunikációs technológiák, a három kombinációi és konvergenciája pallérozzák az emberi elmét, erősebbé és egészségesebbé teszik a testet, és mégis félünk tőlük – mutatta ki a Pew Kutatóközpont 4726 amerikai felnőtt közreműködésével március 2. és 28. között végzett felmérése. Általánosságban bizakodnak, hogy a várható újabb tudományos és technológiai innovációk pozitív irányban változtatják meg a társadalmat, viszont távolról sem ilyen optimisták az embert „javító” hatásukkal kapcsolatban.

Az ember „feljavításának” modern irodalma a transzhumanizmus szót elsőként használó Julian Huxley 1957-es azonos című tanulmányáig vezethető vissza, legalábbis a transzhumanisták rá hivatkoznak, sőt, a Pew felmérése is. Az evolúciós biológus (és Aldous Huxley bátyja) főként arról elmélkedett, hogy az embernek újfajta környezetet kellene kialakítania. De arról is, hogy mivé válhatunk: biológiai beavatkozásokkal úgy nőhetünk önmagunk fölé, hogy közben Homo sapiens maradunk. Többről van szó fizikai és mentális egészségünk jobbá tételénél, terápiás és gyógyító kezeléseknél – csúcstechnológiákkal „felturbózzuk” magunkat. Nem a beteg testrészt gyógyítjuk meg, hanem az egészségeset „javítjuk fel.” A felvetett etikai és filozófiai kérdések egyben összegezhetők: mit jelent embernek lenni?

A felmérés

A Pew szakemberei három kutatatási, fejlesztési fázisban lévő, korlátozott mértékben és csak speciális esetekben tesztelt, tehát még nem elérhető high-tech megoldással, a génszerkesztéssel, agyba ültethető chippel, és a szintetikus vérrel kapcsolatban tették fel a kérdést, hogy egészséges személyek esetében mennyire fogadják el a három technológiát.

A válaszadók 68 százaléka „nagyon” vagy „valamelyest” aggódik a génszerkesztés, 69 az agychip, 63 a szintetikus vér miatt, és az 50 százalékos támogatottságot egyik sem érte el. Egyes megkérdezettek egyszerre félnek és lelkesednek a három megoldásért.

66 és 63 százalékuk nemet mondana az „agyi és a vérjavításra”, és csak 32, illetve 35 menne bele. Saját gyerekük esetében megosztottak a génszerkesztéssel kapcsolatban: 48 százalék igennel, 50 nemmel válaszolt.

Átlagosan tízből legalább hét megkérdezett szerint ezek a technológiák kimerítő és teljes tesztek, illetve megértésük előtt hozzáférhetők lesznek már (génszerkesztés 73, agychip és szintetikus vér 74-74 százalék).

Többségük úgy véli, hogy a három megoldás növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, mivel kezdetben csak a leggazdagabb réteg tudja megfizetni az árukat. Szintén többségi vélemény, hogy „feljavításon” átesett személyek felsőbbrendűnek fogják érezni magukat (a szintetikus vérnél a legmagasabb a szám, 63 százalék). Ugyanakkor abban is biztosak, hogy ezek a személyek mind fizikailag, mind mentálisan jobban fogják magukat érezni.

A megkérdezettek jelentős része bizonytalan volt a technológiák morális elfogadhatóságával kapcsolatban. A véleménnyel rendelkezők között többségben voltak az agychipet és a szintetikus vért elutasítók. Többen gondolják, hogy a két technológiának nagyobb lesz a társadalmi kára, mint a haszna. A génszerkesztés betegségcsökkentő hatásával kapcsolatban pozitívabbak: 36 százalékuk szerint több lesz a társadalmi haszna, mint kára, míg 28 százalék gondolja az ellenkezőjét.

Az ember feljavítása belekontárkodás a természetbe, vagy sem kérdésre nagyon megoszlottak a vélemények.

Mintázatok

Az adatokból az amerikaiak félelmeivel kapcsolatos több mintázat mutatható ki. Egyrészt vallásos, különösen mélyen vallásos személyek utasítják el leginkább a három technológiát. Másrészt a drámai és szélsőséges változást hozó megoldásokat kevésbé tartják elfogadhatónak, mint a kevésbé drámai és csak időszaki változással járókat. Harmadrészt, a nők vagy bizonytalanabbak, vagy negatívabbak a férfiaknál. Végül párhuzamok fedezhetők fel a három technológia és a már alkalmazott kozmetikai megoldások megítélésében.

A felmérés eredményeit bővítendő, a Pew Kutatóközpont hat fókuszcsoportos vitát is vezetett. A következőket állapították meg: betegekkel szemben megengedőbben kell fellépni, egészséges személyek biomedikális úton történő feljavítását viszont sokkal elővigyázatosabban kell kezelni, máskülönben „szuperembereket” és „emberrobotokat” teremtünk. A legfontosabb, hogy ne ártsunk senkinek, és akarata ellenére senkit ne kényszerítsünk beavatkozásra. Minden technológiára külön irányelveket kell kidolgozni. Ugyan istent játszunk, de morálisan indokolható, mert Istennek is az a szándéka, hogy az ember a saját eszközeivel tegye jobbá önmagát és a világot.