Szellemirtók – Sok hűhó semmiért

„Pedig a színészeken, akik miatt leginkább zúgott a népharag, nem múlt semmi: az új gárda gond nélkül helytáll, Kate McKinnon mint a szimpatikusan kattant, izgága, vagány mérnök-nerd különösen elemében van, minden pillanata arany – szinte nincs olyan beállítás, legyen ő akár csak a hátterében, amelyben ne csinálna valami vicceset, amelyben ne érné meg figyelni rá. Mellette leginkább a totál gyengeelméjű recepcióst alakító Chris Hemsworth tűnik ki (közben Melissa McCarthy önmagához képest egész visszafogott), ahogy hibátlanul, született komikusként adja elő Buster Keaton és Mr. Bean ötvözetének bugyinedvesítő verzióját – de karaktere már a film problémáira is rávilágít. (…)

Ez a gárda ennél sokkal-sokkal jobb filmet érdemelt volna. Leslie Jones pedig ráadásul sokkal jobb karaktert is. Mert ha már női Szellemirtók meg feminizmus meg progresszivitás, akkor kicsit gáz, hogy a négy főszereplő közül három tanult, szuperintelligens tudós/fizikus/mérnök, a negyedik meg egy rikoltozó melós, akit azért vesznek be a csapatba, mer’ ismeri a zutcát és faszán tud verdát szerezni a bizniszhez, hö! És igen, persze, hogy ez a negyedik Jones, vagyis a fekete karakter – a nyolcvanas-kilencvenes évek tipikus »vicces néger« mellékalakja, akit így 2016-ban talán már nem annyira kellene erőltetni.

Szeretném azt mondani, hogy majd úgy öt év múlva, amikor lecsillapodtak az indulatok, kicsit nyugodtabban lehet vitatkozni mind a Szellemirtókról, mind a körülötte kialakult balhéról – de ez a film már öt hónap múlva sem lesz érdemi beszédtéma. Marad az egészből tanulságnak annyi, hogy az internet ronda egy hely tud lenni. De ezt eddig is tudtuk, szóval kár volt a gőzért.”