Zoltán István: A transzhumanista technológiák leállítása az egész emberiségnek okozna katasztrófát

A transzhumanizmus az 1980-as évek második felében indult, a csúcstechnológia és modern ember viszonyát vizsgáló egyik legadekvátabb eszmerendszer. Futurológia és libertariánus társadalomkép, nanotechnológia és biológiai halhatatlanság, mesterséges intelligencia és a világűr kolonizációja, szabad akarat és önevolúció a kulcsszavak, ám egyes gondolatok jócskán túlmutatva a közeli jövőn, sci-fi távlatokba vesznek.
A „transzhumán” szót a biológus Julian Huxley, az író Aldous bátyja használta először. Az eszmerendszer alapvetésének lényege, hogy az evolúció nem ért véget a Homo sapiensszel, hanem egyre komplexebb rendszerek felé halad. Az emberi természet megváltoztatható, a humán határok túlléphetők, tudomány és a csúcstechnológia (bio- és nanotech, genetika, szintetikus biológia, kvantuminformatika, virtuális és kiterjesztett valóság, robotika, MI stb.) vívmányainak kreatív alkalmazásaival előbb transzhumán, majd a biológián túllépve poszthumán létformákká alakítható.
 
Hogyan ismerkedett meg a transzhumanista gondolatrendszerrel?

Húszéves voltam, a Columbia Egyetemen jártam angol szakra, valaki ajánlott egy írást az egyik magazinban a krionikáról (a test vagy az agy halál utáni lefagyasztása jövőbeni életrekeltése reményében, abban bízva, hogy idővel adottak lesznek a feltámasztás technológiai feltételei – a szerk.). Előtte egyáltalán nem hallottam a transzhumanizmusról. Felnőtté válás közben, rengeteg sci-fit olvasunk, és tudtam, hogy létezik a sci-fik világához közel álló mozgalom, de nagyjából ennyi volt az összes információm. De mire a cikk végére értem, meg is tértem, elkezdtem érdeklődni az akkor még nem túl nagy mozgalom iránt. Az 1990-es évek elején csak néhány emberről volt szó.

Az 1980-as évek Kaliforniájában a transzhumanizmus egyik vezéralakja, Max More már igen aktív volt, 1990-ben meg is alapította az Extrópia Intézetet. FM-2030 pedig az 1970-es években rakta le az elméleti alapokat.

Ennek ellenére nagyon kevesen voltak. Én mindenesetre megtértem, és elhatároztam, hogy a transzhumanizmusnak szentelem az életem. Fiatal voltam, különféle dolgokkal foglalkoztam, dolgoztam a National Geographicnak, aztán jöttek a vállalkozások, de a háttérben végig megmaradt a transzhumanizmus. Mindig akartam könyvet, regényt írni róla, így született meg húszéves egyetemista koromban a The Transhumanist Wager ötlete.

Később évekig írtam, húsz évvel az ötlet megszületése után jelent meg, bestseller lett, elindított a futurológusi pályán, mert előtte nem nagyon jelent meg hasonló témájú regény. Csak pár év kellett utána, hogy eljussak addig, ahol most tartok. Eléggé politikai indíttatású könyv; transzhumanista főhőse úszó városállamot alapít. A The Transhumanist Wager súlyos problémákat, ellentmondásokat is felvet, sokan utálják, nem szeretik a főhőst, de mindenki felismerte, hogy nagyon fontos dolgokról szól.

A Transzhumanista Párt elnökjelöltjeként a halhatatlansággal kampányol az idei választásra. Mennyire érzi sikeresnek a kampányt, hogyan reagálnak az átlagemberek a számukra szokatlan, elszálltnak tűnő gondolatokra?

Attól függ, hogy az Egyesült Államok melyik részéről van szó. A kampánybusszal végigutaztam az egész országot. Amerika kicsit olyan, mint Európa: a skandinávok mások, mint az észtek, az észtek mások, mint a magyarok, a magyarok mások, mint a britek.

A texasiak nagyon különböznek a kaliforniaiaktól, a kaliforniaiak mások, mint a new yorkiak. Egy ország vagyunk, de a gazdagabb részeken műveltebb a lakosság, és jobban befogadják, jövőjük részének tartják a transzhumanizmust. A nagyon vallásos középső államokban az volt az érzésem, hogy az ottaniak ugyan barátságosak, de nem értik, és nem is akarják érteni, miről van szó. Tényleg attól függött, hogy hol járok.
A koporsóbusszal három hetet töltöttem Texasban, többször megállítottak a rendőrök is, fogalmuk sem volt rólunk, és hogy mit tegyenek velünk…

Nem érdekelhette őket a jövő… Mit gondol például az egészségügy jövőjéről, amikor az orvostudomány a gyógyítás mellett egyre inkább fizikai és mentális képességeink feljavításával is foglalkozik majd?

A következő 10-15 évben több magánklinikán végeznek például különféle genetikai kezeléseket, chipeket ültetnek a szervezetbe, speciális gyógyszertárak nyílnak meg. Akár többezer, sőt a technológia fejlődésével lehetnek testhackelő boltok is. Sok orvos először ódzkodni fog, hogy chipet ültessen belénk, talán nem is értik, valójában miről van szó.

A genetikai kezelés egészen különleges lesz, viszont az FDA (az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala – a szerk.) engedély hosszú időbe telhet. Pedig ma is sokan szeretnének ilyen kezelésben részesülni. Egyébként kb. 100 dollárért online már most be lehet szerezni speciális csomagokat, amikkel megtudhatunk valamit a saját genetikánkról, és egyre jobban megismerjük a területet. Ez lesz a közeljövőben.

Hosszabb távon, kb. 15-20 év múlva, például mihelyst a robotkarok jobban működnek, mint az emberi kar sokkal izgalmasabb lesz az egészségügy. Már a jelenlegi legjobb bionikus karok szenzorrendszere is kifinomultabb, mint az emberi kéz. Kérdés, hogy mikor fognak tényleg érezni valamit. Eljön az a pillanat, amikor a bionikus végtagok valóban jobbak lesznek, mint a természetesek. Amikor ez bekövetkezik, forradalomról beszélhetünk. Nézzük a munka szemszögéből, például az építőmunkás vajon befektet egy robotikus végtagba, ha azzal tizedannyi idő alatt elvégzi a munkát? Kapitalista szemszögből szintén nagyon fontos kérdésről van szó.

Már most látunk efelé mutató jeleket, például a szervátültetéseknél. Tíz éven belül, ha nem is mindenki, de az amerikai lakosság nagyobbik fele rendelkezni fog valamilyen mesterséges testmódosítással, ami több lesz, mint egy egyszerű chip. Lesz valami a szervezetünkben, amivel később bizonyos szinten akár az érzéseinket is kontrollálhatjuk, különféle érzetekről gondoskodhatunk, mintha rácsatlakoznánk a mátrixra, belépnénk a virtuális valóságba. Ettől természetesen nagyon távol vagyunk még.

Tíz év múlva viszont sokkal többfajta klinikára járhatunk, és ezeken a klinikákon már transzhumanista technológiákat fognak használni.

Mit gondol a virtuális valóság jövőjéről?

A kedvenc területem. Egyszer feltettek rám egy Oculus Rift headsetet, és interakcióba léptem egy lánnyal. Nem rajzfilmfigura, hanem film volt, olyan, mint egy valódi személy, körülöttem egy csomó kamerával, mert dokumentumfilmet forgattak. Annyira valódinak tűnt, hogy hasonló érzésem támadt, mintha megcsaltam volna a feleségem. Félelemmel töltött el a virtuálisvalóság-hűtlenség gondolata.

A VR-t egyébként arra használtam, hogy beszédet mondjak. Bernie Sanders is beszélt VR-környezetben. Két különféle formája lehet majd a kampányolásnak, a holografikus jelölt az egyik: valahol máshol jeleníti meg magát, de neki személyesen nem kell ott tartózkodnia.

Már most döbbenetesen élethű a VR, és képzeljük el, hova fejlődhet három éven belül. Akkor és ott tényleg úgy éreztem, hogy átléptem a hűtlenség-vonalat, mintha szerelmes lettem volna abba az egyetemista lányba. Monica Lewinsky a virtuális valóságban…

A Second Life-ban szintén tartottam beszédet egy spirituális transzhumanista szervezet jövőről szóló konferenciáján. Virtuális avatárokról és jogokról vitáztak. A buszon beszéltem, nagyon szórakoztató volt, rákapcsolódtam, aztán csináltak nekem egy avatárt. Tipikus kampánybeszédet tartottam. A Second Life-ban léteznek helyek, ahol személyek kormányokat alakítanak, kormányokat működtetnek. Szórakoztató, hogy lehetnek virtuálispolitikus-avatárjaink is. Sokan viszont a virtuális valóságban, Second Life-ban és más szoftverprogramokban dolgoznak, keresik a pénzt, például ingatlanokat adnak el. Ma már nagyon sok a Second Life-féle platform, és ezek a platformok folyamatosan növekednek.

Egyik barátom könyvet írt a dark webről is, ami szintén – másfajta – Second Life-szerű elemeket, sőt titkos világokat is próbál magába integrálni. Ez is egy nagyon érdekes elképzelés. Ki működteti ezeket a világokat?

Elon Musk például az űrbe szeretné vinni az internetet. Ő is kontrollálná vajon? És ki kontrollálja a virtuális világokat? Most úgy tűnik, mintha az internet mindenkié lenne. És a hirdetőké, nagy korporációké…

Lényeg, hogy nagy virtuálisvalóság-rajongó vagyok. Egy kicsit félek, milyen hatalommal rendelkeznek majd ezek a világok.

A VR mellett a kiterjesztett valóság jövője is érdekel.

Melyiket kedveli jobban, a VR-t vagy az AR-t?

A virtuális valóságot. A kiterjesztett valóság egyelőre túl üzleties nekem.

Eszembe jut egy érdekes eset, amivel foglalkoztam is. Ausztráliában megerőszakoltak valakit egy virtuális környezetben, aztán elmentek a rendőrségre, a rendőrök megkérdezték, hogyan történt.

Emberi kapcsolatokban egyes személyek egyszerűen nem tudnak nemet mondani, de később mégis, arra hivatkozva, hogy tévedtek. Érintésalapú szenzorokat viseltek, utána az illető ment a rendőrségre, elmesélte, mi történt, megvádoltak hat személyt. Viszont még nincsenek törvényeink ezekre az esetekre, és az alapokat sem ismerjük. Pedig a virtuális valóságban is szükségünk lenne valamilyen törvényekre, amikkel kezelhetnénk az érzelmeket, és ha másoknak kárt okozunk.

Kampányom azért is fontos, mert elkezdtünk vitázni a szabályokról, hogy egyes személyeknek talán védelem járna. Mégiscsak furcsa, hogy elmegyünk egy rendőrőrsre, ahol közlik, hogy nincs törvény erre és erre az esetre.

A virtuális valóság mellett milyen más technológiákat tart transzhumanista technológiának?

Mindent, ami megváltoztatja az emberi tapasztalatot. A virtuális valóság az egyik alap. Más valóságokról beszélve, a VR úgy tűnik, hogy túl van mindazon, amiket mostanában teszünk. Nem tudom, hogy a pszichedeliáknak, például a drogoknak közük van a transzhumanizmushoz, vagy sem. Maradjunk annyiban, hogy minden technológia transzhumanista, amellyel eszközök készíthetők.

Hogyan látja a transzhumanizmus közeljövőjét?

A mozgalom egyre jelentősebb lesz, növekedést várok, mert a fiatal nemzedék teljesen magáévá teszi, forradalminak tartja. Velük az a probléma, hogy nem látják át a hosszú élet aspektusát, inkább a technológia általi istenné válás fogja meg őket.

Mivel 43 éves vagyok, látom a magas életkor aspektust is. Elkezdett öregedni a testem, időnként fáj valamim. A fiatalokat viszont az érdekli, hogyan válhatnak minél hatalmasabbá a technológia segítségével. Azaz érzékelhető egy egyre nagyobb szakadék. Az egyik legfontosabb tény azonban, hogy a transzhumanizmus önmagában is egyre jelentősebb, ami a technológia növekvő szerepével magyarázható.

A transzhumanizmus most szinte csak egy szó, ezt a szót viszont mindenki azonnal megérti. Vegyük a környezetvédelem példáját, ami szintén olyan szó, hogy rögtön tudjuk: meg kell védeni a Földet. A transzhumanizmusról pedig az jut eszünkbe, hogy a technológia alapvetően megváltoztatja az embert, másként kezdjük majd érezni magunkat, nem úgy, mintha csak hétköznapi emberi lények lennénk. Lényegében erről szól a transzhumanizmus. Ha például drogokról beszélünk, nem vagyok biztos, hogy a transzhumanizmusról van szó, a virtuális valóságnál viszont igen.

A mozgalom addig növekszik, amíg olyan fontos lesz, mint a környezetvédelem. Nem lepődnék meg, ha 15-20 év múlva a Föld lakosságának nagy része valamilyen transzhumanista ideológiát, gondolatot vallana sajátjának anélkül, hogy a kifejezést használná, bár azért remélem, használni fogja.

Nehéz eladni ezt a szót. Elég régen írtam is egy cikket a szavakról: cyborgizmus, poszthumanizmus, Szingularitás, szingularitariánusok.

Mi a véleménye a Szingularitásról?

Jóban vagyok a Singularity Universityvel, és ők nem nagyon kedvelik a „transzhumanizmus” kifejezést. Az egyetem a NASA köztulajdonnak számító kampuszán található, és persze van egy kormánya, az Egyesült Államok kormánya, 535 taggal, és mindegyikük hisz a halál utáni életben. A transzhumanizmus viszont túl akar lépni ezen, ami természetes ellentétet jelent a működése és az emberek vallásos ideológiája között.

A szingularitás kifejezés különösebben soha nem izgatta őket, mert elszálltnak, sci-finek tűnik. A transzhumanizmus viszont más: azt gondolják, hogy chip-beültetéseket akarunk, és látják, hogy társadalmi mozgalom.

Fontos még, hogy ezen a nyáron mutatják be a Dan Brown Infernójából készült, lényegében a transzhumanizmusról szóló filmet. A regény sokat segített abban, hogy a világ megismerte a transzhumanizmust. Ha a film akkora kasszasiker lesz, mint amekkora bestseller a könyv, ugyanez fog történni.

Sokan beszélnek radikális tudományról, radikális sci-fi technológiáról, de ha eltaláljuk a szót, az aztán ugyanúgy márkanévvé válik, mint a szingularitás. A Singularity University remek munkát végzett ezen a téren.

Maga a Technológiai Szingularitás egyelőre inkább csak elmélet, most még távolinak tűnik. Írok róla, mert szórakoztató, szeretek elgondolkozni rajta. Az információ olyan gyors tempóban növekszik, hogy az emberi agy valóban nem tudja követni… Tetszik az elmélet, de a kampány során nem beszéltem sokat róla. Nem annyira az emberről, hanem inkább valami másról szól, amihez nehéz kapcsolódnom.

Akárcsak a posztbiológiához?

A biológia is nagyon gyorsan változik, újfajta biológia alakul ki, teljesen új szintetikus anyagokkal, amelyekkel azonnal és gyorsan megváltoztathatjuk a saját biológiánkat is.

Mi a különbség a transzhumanizmus és a poszthumanizmus között?

Ezek a szavak számomra alapvetően felcserélhetők egymással. A poszthumanizmus a transzhumanizmus és a biológia utáni világról, sokkal inkább a gépi és nem az emberi intelligenciáról szól. Egyébként nagyon tetszik a szó, gondoltam is rá, hogy a regényemnek esetleg a The Posthumanist Wager címet kellett volna adnom, mert a transzhumanizmus szót rengetegszer használják. Sokan beszélnek a kettő közötti különbségről, de egyáltalán nem vagyok biztos, hogy az utca embere érti, miről is van szó, mi választja el az egyiket a másiktól.

Hogyan képzeli el a jövő transzhumanista társadalmát? Lát valamilyen kapcsolatot a transzhumanista társadalom és például az Iain M. Banks Kultúra-regényeiben leírt világ között?

Először is, nagyon szeretem Banks regényeit. Szögezzük le, hogy a transzhumanizmus sci-fi regényekben született meg, efelől nincs semmi kétség. Az összes cikkemben hivatkozom sci-fi forrásokra. Mások is szoktak. Egyes gondolatokat több mint 30 éve leírtak már.

Magát a transzhumanista társadalmat nagymértékben meghatározza, hogy milyen gyorsan jutnak munkához a robotok, és mi történik azt követően. Lesznek utcai harcok, komoly küzdelem várható a technológiai fejlődést túl gyorsnak találók és a növekedés hívei között.

Sok függ attól is, hogy az ország mennyire marad vallásos. Nem véletlen, hogy egyik elnökjelölt sem beszél egy-két technológiáról, például a mesterséges intelligenciáról, pedig talán ez a legizgalmasabb téma. Felmérhetetlen következményekkel járna, ha 15 év múlva MI kontrollálná a nukleáris fegyvereket. És csak 15 évről beszélek…

Túl összetett a téma, nagyon sok függ attól, hogy a döntéshozók mennyire engednek szabad teret bizonyos dolgoknak. Nagyon örülök, hogy Ted Cruz kiszállt az elnökválasztási versenyből. Féltem, hogy marad, valahogy megválasztják, aztán valami olyat tesz, mint George W. Bush az őssejt-kutatás támogatásának leállításával, a leginkább anti-transzhumanista cselekedettel, amit valaha valamilyen politikai vezető véghezvitt.

A három legígéretesebb kutatási terület egyikéről beszélünk, és a terület rengeteget szenvedett e döntés miatt. Sok ember gyógyulásához vezető területről van szó… Hány személy élete kerül veszélybe egyetlen ilyen döntéstől, hány életét hosszabbítja meg az őssejt-kutatás.

A transzhumanista jövő a társadalmat előrevivő technológiákat támogató elnökjelölteken alapul, akik nem akarnak beleszólni a kapitalizmus működésébe és a technológiai növekedésbe. Ha valaki nemet mond ezekre, komoly veszélyeket idéz elő. Megértem, hogy az emberklónozást támadják, mert elég bizarr, az őssejt-kutatás viszont az orvostudomány jövője, élethosszabbító lehetőség. De II. János Pál pápa is sokak halálát idézte elő, amikor az óvszer ellen beszélt Afrikában, a világ egyik legnagyobb katolikus közösségének. Hányan haltak meg miatta AIDS-ben, mert azt mondta, hogy az óvszer használata bűn?

Erre is kell gondolni, ha valaki leállít valamit. A transzhumanista technológiák leállítása az egész emberiségnek okozna katasztrófát.