„You know… I've always considered women to be people.” (George R. R. Martin)
Sosem törődtem kifejezetten azzal, hogy ki írta a könyvet, amit éppen olvasok. Öreg? Fiatal? Férfi? Nő? Szép? Csúnya? Fehér, latin, fekete? Nem igazán érdekelt, hiszen végső soron az számít, amit írt. Illetve hát persze, törődtem vele, de nem ez befolyásolta a döntésem, hogy elkezdem-e olvasni. Egyszer mégis végigpörgettem a Molyon, hogy évente átlagosan milyen arányban olvasok női szerzőket, és az eredmény egészen döbbenetesen egyoldalú volt: majdnem csak férfi szerzőket olvastam. Persze nem hiányoztak teljesen a női szerzők a az életemből, hiszen rengeteg Agatha Christie-t elolvastam 10-12 éves korom között; illetve a fantasztikummal is először egy nő, J. K. Rowling nyomán kerülhettem kapcsolatba.
Ez még abban az időben volt, amikor nem volt ekönyv-olvasóm (prekindleiánus idők, írtam nemrég), tehát olvasmányaim zöme a hazai kiadók éves terméséből és közkönyvtárak állományából került ki. Mivel sosem az alapján kerestem könyvet, hogy férfi írta-e vagy nő, ezért a következő magyarázatok maradtak: az általam preferált zsánerekben (sci-fi, fantasy, krimi) döntő, szinte kizárólagos többségben vannak a férfi szerzők; vagy vannak ugyan női szerzők, de ők a magyar kiadóknál valamiért nem jelentek meg. Indulása óta rendszeres vásárlója vagyok például az Agave Könyveknek, ahol ha hirtelen kéne mondanom, csak három női szerző jutna eszembe: Suzanne Collins, Laurell K. Hamilton és Baráth Katalin.
Persze nyilván többen is vannak a kiadó kínálatában, de ha lehúzzuk az egyébként is inkább „női műfajként” számontartott paranormal romance-t és young adult-ot, akkor máris ott maradunk igazán fontos/jelentős női SFF-író nélkül. Persze ez nem csak az Agavénál volt így: miközben elvétve, sporadikusan jelentek meg női zsánerszerzők, valójában egészen elhanyagolható szeletét adták egy-egy általam követett kiadó kínálatának. Nem mondom, hogy az ekönyv-olvasóm megvásárlása után aktívan keresni kezdtem volna a női szerzőket, de valahogy mégis egyre több került a látókörömbe, és hamarosan realizáltam, hogy egyébként rengeteg kiváló női alkotója van a zsánereknek. Nemrég írtam például Nnedi Okorafor Binti című könyvéről, aminél frissebb, izgalmasabb sci-fit igazából Hannu Rajaniemi óta nem olvastam.