Dumnezu és zenekara
A hangszeres zenével Erdélyben hagyományosan a cigányok – a második világháború előtt a zsidók is – foglalkoztak, lakodalmakba, mulatságokba őket fogadták fel. Az erdélyi mérték szerint jómódú faluban a cigányok alkalmi mezőgazdasági munkából és téglavetésből tengődve külön telepen, cigánysoron élnek, a kiemelkedés egyetlen lehetősége a zenélés. A cigányok közül sokan játszanak valamilyen hangszeren, főleg vonós hangszeren, újabban tangóharmonikán, dobon, szaxofonon, elektromos orgonán is.
A Szászcsávás Band: Transylvanian Folk Music című CD-n „Dumnezu” Jámbor István prímás, Csányi Mátyás „Mutis” bőgős és Mezei Ferenc „Csángáló” kontrás játszik. Ők 1967 óta játszanak együtt, mindhárman Csángáló nagyapjától, Horvát Mezei Ferenc prímástól, a „Vén Kránci”-tól tanultak muzsikálni. Őket egészítik ki a fiatalabbak: Mezei Levente „Leves” prímás, Csányi Sándor „Cilika” prímás és Jámbor Ferenc „Tocsila” kontrás.
A szászcsávási óvodától Chicagóig
A Szászcsávás Band: Live in Chicago felvételeit Aranyos László készítette Chicagóban a Szent István templomban és a Paprikash Étteremben 1998-ban. A Szászcsávási Zenekar a lemezen szereplő hat taggal három alkalommal látogatott Észak-Amerikába, ahol fellépéseiken több ezer ember találkozott eredeti formájában az erdélyi zenével.