A viselhető technológiák elterjedésével, a nagy internetes cégek hirdetésalapú üzleti modelljének megingásával új biztonsági problémák merülnek fel.
2016. május 04. 15:00
p
0
0
0
Mentés
2020-ra elterjednek, hálózatokba rendeződnek, hálózatokra kapcsolódnak a magunkon viselhető infokommunikációs eszközök. Ez egyben azt is jelenti, hogy új lehetőségek nyílnak cyberbűnőzők és más kétes figurák számára. Az eszközökön tárolt adatok alapján mentális és érzelmi állapotunkról gyűjthetnek valós időben információt, és mindezekre reagálva – a Berkeley Hosszútávú Cyberbiztonság Központja szerint – újra kell definiálni az online biztonság kérdését.
Cybersecurity Futures 2000 tanulmányukban több forgatókönyvet vázoltak fel. A bioérzékelő technológiák fejlődése és virágzása, különféle megoldások átfedése a virtuális valósággal, az érzelemelemzés és más érzékszervi fejlesztések marketinges, politikai és munkacélú alkalmazása jelentősen befolyásolják a közeljövő biztonságát.
Könnyen összeomolhat a nagy internetes vállalatok hirdetésvezérelt üzleti modellje, és az összeomlás után hatalmas verseny indul be a leértékelt, de potenciálisan értékes adatvagyonokért. A versenyben bűnözők és cégek egyaránt részt vesznek, előbbiek az adatsorokat és a rajtuk dolgozó személyeket egyaránt célba veszik.
Hogyan tudják megakadályozni, meg tudják-e akadályozni a kormányok egyes különösen kényes adatsorok illetéktelen kezekbe kerülését? Milyen új rendszerek kezdenek el működni, és milyen szabványok lépnek életbe, amelyekkel hitelesíthető az adatok eredete és törvényes jellege?
Az egyik forgatókönyv prediktív algoritmusai pontosabban jelzik előre személyek viselkedését. Ezek az algoritmusok új támadási módok kiagyalására is ösztönözhetnek.
Az Instagram a kávézókat, az Airbnb a lakásokat, a Spotify a zenei ízlést uniformizálta. Az ajánlóalgoritmusok térnyerésének eredménye, hogy mindenben az emberi kultúra legkevésbé érdekes és leginkább átlagos motívumai válnak meghatározóvá. A szabályozás lehetetlen, csak a tudatosság segíthet – vallja a The New Yorker kritikusa.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.