A trianoni békeszerződés (Legendák, tévhitek, meseszerű magyarázatok)

„Abban, hogy a Felvidék a békekonferencián az új Csehszlovák államhoz került, sokan vélik úgy, hogy az játszott döntő szerepet, hogy a »csehek« a Ronyva folyót és az Ipolyt hajózhatónak állították be, és így vezették félre sikerrel az antant szakértőit. Holott ezek a valóságban – ahogy hangsúlyozni és ábrázolni is szokták – sokkal inkább patakok és kisebb vízfolyások voltak. Még az a meseszerű történet is lábra kelt, hogy amikor a majdani határokról döntő antant-bizottság Sátoraljaújhelyen járt, a csehek utasítására tüzeket gyújtottak a Ronyva-patak partján, a felszálló füstöt pedig pokrócokkal legyezgették és azt mutogatták a diplomatáknak és szakértőknek, mint a folyón közlekedő gőzhajó füstjét. A hiszékeny külföldiek pedig beugrottak az előadásnak. Ez az elbeszélés természetesen semmivel sem igazolható, ráadásul a mondott határszakaszokon leginkább a vasútvonalak miatt alakultak ki viták, a cseh delegáció pedig területi igényeihez eleve nem használt vízrajzi érveket. A hajózhatónak beállított folyókról a húszas évek végéig nem lehetett olvasni. 1928-ban határozták el ugyanakkor, hogy az áradásaival a városlakók életét rendszeresen keserítő Ronyvát – más folyók mintájára – szabályozni fogják. A szórványosan felbukkanó szóbeszédről a fővárosi lapok 1938-ban beszámoltak, ezzel pedig szélesebb körben is ismertté vált a legenda. Hasonló tartalmú elbeszéléseket jelentek meg az Ipoly folyó által érintett, Hont-és Nógrád vármegyékben, valamint Balassagyarmaton. Azt, hogy ez nem igaz az a tény is alátámasztja, hogy a tárgyalásokon és a békekonferenciához benyújtott cseh jegyzékekben a csehek a mai szlovák-magyar határtól jóval délebbre képzelték el a határt, és azt szerették volna elérni, hogy Még Miskolc is az új csehszlovák államhoz kerüljön. A túlzó cseh és jugoszláv igények egyik legismertebb példája a szláv-korridornak nevezett elképzelés. Ennek lényege az volt, hogy egy folyosóval összekössék a Jugoszláv államot Csehszlovákiával, ami elválasztaná egymástól a két rebellis felet – Ausztriát és Magyarországot – ezáltal pedig a csehek tengeri kijárathoz juthatnának. A szláv-korridor tervét a csehek dolgozták ki a háború alatt és ennek egy módosított változatát nyújtották be a békekonferencia elé. A tervezet levágta volna nyugati részeket az országtól, és Burgenland mellett olyan városokat is magába foglalt volna, mint Sopron, Kőszeg, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Szentgotthárd. A nyilvánvaló túlzásokkal azonban a konferencia döntnökei sem foglalkoztak érdemben, így azt végül nem is támogatták. (...)

A békeszerződés kapcsán időnként előkerül a Tanácsköztársaság szerepének a kárhoztatása is. Akik a Magyarországi kommün szerepét hangsúlyozzák, azzal érvelnek, hogy a szovjet-bolsevik ideológiára épülő rendszer miatt kapta Magyarország a trianoni békét, mintegy büntetésül. Az kétségtelen tény, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása a párizsi diplomatákat aggasztotta, és többen tartottak a világforradalmi szellem továbbterjedésének veszélyétől is. Ugyanakkor az 1919 januárjában összeült békekonferencia szakértői bizottságai már márciusra – azaz a Tanácsköztársaság kikiáltásának az idejére – nagyrészt elkészítette a végleges határokat rögzítő döntéseket, és ezeken utóbb is csak keveset módosítottak. Ráadásul a Tanácsköztársaság közel állt ahhoz is, hogy végül meghívást kapjon a békekonferenciára, ez azonban végül nem következett be.

Vannak akik azzal keltenek megalapozatlan izgalmakat, hogy a békeszerződéshez kapcsolt titkos záradékok miatt, az csak egy meghatározott időre érvényes, ha pedig ez letelik, akkor a békeszerződés tulajdonképpen lejár. Ilyen titkos záradékot ugyanakkor a békeszerződés nem tartalmaz. A mindössze 50-, 70-, esetleg 99 évre szóló szerződés hamis hírei egyaránt forgalomban vannak. Ma ugyanakkor a trianoni békeszerződés nincs már érvényben. Helyére ugyanis a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés került, amelynek aláírására 1947 február 10-én került sor.”