Tojástánctól az öngyilkosságig – vita Teleki Pálról

Szimpóziumot rendezett az MTA Történettudományi Intézete április 1-jén Teleki Pál halálának 75. évfordulójára. Az eseményen Turbucz Dávid, Zeidler Miklós, valamint Ablonczy Balázs történészek tartottak előadást.

Turbucz Dávid Horthy-kutató történész a tragikus körülmények között elhalálozott miniszterelnök kormányzóval való kapcsolatát elemezte. Teleki Pál egy billiárdasztalon éjszakázva ismerkedett meg Horthy Miklóssal, később, 1919-ben pedig a szegedi ellenkormányban a külügyi, illetve a hadügyi tárcát vitték. Egy belgrádi, antanttal való tárgyaláson kezdődött a munkakapcsolatuk Turbucz szerint.

A történész megjegyezte, amikor Teleki Pál nem volt hivatalban, nem ápolt közeli kapcsolatot a kormányzóval és igen ritkán találkoztak. Horthy tanácsadói köréből is elég hamar kikerült. Sőt – emelte ki Turbucz – az 1920-as kormányalakításkor Horthy nem őt, hanem Bethlen Istvánt akarta felkérni miniszterelnöknek, s csak második jelöltként került a kormányfői székbe. Az 1921-es események, amikor IV. Károly visszatérési kísérlete történt, nem rontotta meg Teleki kapcsolatát a kormányzóval, habár a miniszterelnök a királyt támogatta, így menesztette őt Horthy. 

Az 1938-ban megalakult Imrédy-kormány jobbratolódása nem volt ínyére Telekinek, Imrédy Béla lemondása után mégis azt kérte Horthytól, hogy hadd jöjjön vissza Imrédy. A második Imrédy-kormány azonban csak néhány hónapig bírta, ezután következett Teleki második miniszterelnöksége. Turbucz Dávid elmondta, hogy ekkor újra szoros lett a kapcsolat Horthy és Teleki között, közösen vadásztak és hivatali, politikai ügyekben is rengeteget konzultáltak. 

Azonban ennek a korszaknak nagyon komoly külpolitikai problémái voltak – mutatott rá a szakértő. Az első bécsi döntéssel nem volt elégedett sem Horthy, sem Teleki, hiszen szűkült a mozgásterük, mégis fent kell tartani a kapcsolatot az angolokkal. Ebben Turbucz értelmezése szerint mindketten egyetértettek . 

Horthy: „Erő nélkül nincsen siker, bátorság nélkül nincsenek eredmények"

Sem a társadalom, sem a kormányzó nem tudott önmérsékletet tanúsítani a területi evíziós politika tekintetében, ezért volt erős az elköteleződés a németek felé. A villámháború alatt Horthy német orientációja egyre fokozódott. Turbucz Dávid szerint ezt az orientációt azért vállalta Horthy, mert a területi revízióért kockázatot kellett vállalnia. Idézte a kormányzót: „Erő nélkül nincsen siker, bátorság nélkül nincsenek eredmények”.

Ebben kontextusban válik központi kérdéssé Teleki Pál és Werth Henrik viszonya, ami igen erősen kihatott a kormányfő és a kormányzó kapcsolatára. A vezérkari főnök és Teleki között elsősorban a német szövetséghez való viszony megítélésében volt eltérés, de 1940 nyarán a Romániával kapcsolatos stratégiát és az Erdélyben bevezetett katonai közigazgatást is bírálta Teleki. Horthy Miklós azonban vagy nem foglalt állást, vagy pedig Werth Henrik oldalára állt, ami igen rosszul esett Teleki Pálnak Turbucz Dávid kutatásai szerint.

Teleki emiatt le is akart mondani, lemondási szándékát pedig közölte a kormányzóval.„Túlságosan engedtem, hogy a fejemre nőjenek a katonák” – idézte a lemondási szándékot tartalmazó levelet Turbucz. Azért nem szólt Teleki korábban az államfőnek, mert azt gondolta, hogy Horthy szerint személyes antipátiával viseltet Werth iránt. Nehezményezte, hogy a vezérkarral szemben soha nem lehetett igaza. Horthy azonban nem fogadta el a lemondást – folytatta a történetet a kutató -, és nem is segített a helyzet javításán. Nem is váltotta le Werth Henriket.

Turbucz: Horthy soha nem ismerte el a felelősségét Teleki halálában 

Horthy nem tudott később sem önmegtartóztatást tanúsítani, a jugoszláviai beavatkozás során sem. Ez azért történhetett Turbucz szerint, mert 1919 óta hatott rá az a vezérkultusz, amely szerint neki, mint a magyarok vezérének vissza kell szereznie az elcsatolt területeket. Ez pedig hozzájárult Teleki Pál halálához.

A kormányzó négy korlátozásban egyezett meg előzetesen Teleki Pállal és Bárdossy Lászlóval az 1940-es jugoszláviai beavatkozás előtt. Egyrészt csak akkor avatkozik be a magyar hadsereg, ha Jugoszlávia összeomlott, másrészt a magyar csapatok nem léphetik át a történelmi Magyarország határait, harmadrészt idegen erőkkel, azaz a németekkel katonailag nem működnek együtt. Végül pedig a kormányzó szava fog dönteni és nem a vezérkaré, amely korlátozás nélküli beavatkozást akar.

Horthy azonban ezután telefonon világossá tette Teleki Pál számára, hogy ezeket a korlátozásokat nem veszi komolyan és ténylegesen nem is tartották be őket az intervenció során Turbucz szerint. Ezt a kormányzó már nem tudta feldolgozni, ez is hozzájárult, hogy Teleki öngyilkos lett. Teleki öngyilkossága azonban nem rendítette meg Horthy-t és később sem nem nézett szembe az ezzel kapcsolatos felelősségével – mondta a történész.

„A revízióba bele fogunk pusztulni. Ez fog minket a háborúba sodorni.”

Turbucz Dávid előadása után Zeidler Miklós Magyarország külpolitikai dilemmáinak kontextusában beszélt Teleki Pál tragédiájáról. A Horthy-korszak átfogó kutatásával foglalkozó történész szerint Teleki második miniszterelnöki kinevezésekor a kisantant államai egyenként is gyengültek, de ellenfelek voltak; Németország közelsége azonban annál veszedelmesebb volt, hiszen a korábban partner Mussoliniék már nem támasz voltak, hanem alárendeltek a Harmadik Birodalomnak. Magyarország Nagy-Britanniára sem támaszkodhatott, hiszen a britek távolodtak Közép-Európától, nem is reagáltak gyorsan az eseményekre még a diplomácia szintjén sem – értékelt Zeidler Miklós.

Ebben a helyzetben ismertette Teleki a külpolitikai programját, amelyet a Berlin-Róma tengelyre épített. Ezzel párhuzamosan azonban a kormányfő Barcza György londoni nagyköveten keresztül az angoloknak is üzent, hogy kénytelen együttműködni a németekkel, viszont a szuverenitás feladásáig semmiképpen nem fog elmenni. Teleki célkitűzése volt, hogy a területgyarapodást konszenzussal tartóssá akarta tenni; a nagyhatalmak viszont külpolitikai színvallásra akarták késztetni a kormányfőt, belépne-e egy konfliktusba a tengelyhatalmak oldalán. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz volt a fenntartható revízió érdekében lavírozni – állította Zeidler.

Teleki Pál válaszul tájékoztatta az olasz és a német kormányt is, hogy a tengelyhatalmakkal összehangolja a politikáját, viszont nincs abban a helyzetben, hogy hadműveleteket kezdjen a tengelyhatalmakkal. Ennek a nyilatkozatnak azonban egyetlen nagyhatalom sem örült. Teleki a lengyelországi német agresszió után kijelentette, hogy Magyarország nem hadviselő fél és csupán külső agresszióval szemben hajlandó háborút viselni.

„Teleki ekkor óvatos tojástáncot járt” – értékelt Zeidler. A második bécsi döntés volt a vízválasztó Teleki számára. Bizalmasai visszaemlékezése szerint a kormányfő a következőket mondta a bécsi döntés idején: „Az erőfeszítés hiábavaló volt, mert csak megromlott a viszony a szomszédokkal. Ennek az ára pedig túl magas lesz. A revízióba bele fogunk pusztulni. Ez fog minket a háborúba sodorni” – idézte Zeidler Miklós Telekit.

Zeidler: Teleki a halálával rámutatott a revíziós törekvések fenntarthatatlanságára

És valóban: Magyarország ezután csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Sztójay Döme berlini követ kérte a csatlakozást, hiszen a szerződés szövege csak védelmi egyezményt tartalmazott, ezért nincsen komoly elköteleződés mellette. A kormány elfogadta az érvelést, mert ez nem jelent feltétlen szakítást Nagy-Britannával. Zeidler egyetértett Sztójay érvelésével, miszerint a háromhatalmi egyezmény még nem jelentett háborús kötelességvállalást a jövőre nézve. A probléma azonban az volt, hogy az egyezmény végrehajtói között már nem lehetett ott Teleki, pedig ő feltehetően nem fogadta volna el az egyezmény kiterjesztett, hibás értelmezését. 

A jugoszláviai katonai beavatkozás előtt Teleki Pál levelet kapott Barcza György londoni nagykövettől, hogy Anglia és az USA nem fogja megérteni a magyarok kényszerítő körülményeit és várhatóan hadüzenet lesz a délvidéki beavatkozás eredménye. Teleki Pál azonban amellett volt, hogy Magyarországnak megtépázatlanul meg kell őriznie katonaságát és erőforrásait a háború befejező szakaszáig. Nem volt azonban a magyar külpolitikának semmilyen mozgástere, hogy ezt összeegyeztesse a revíziós törekvéssel. Az öngyilkossággal Teleki erre is rá kívánt mutatni – értelmezte Zeidler Miklós a történteket.

Telekinek nehéz napja volt

Ablonczy Balázs Teleki-kutató a miniszterelnök halálának körülményeiről beszélt. A történész mindenekelőtt ajánlotta a Mandineren is megjelent elemzését, amely az öngyilkosság ténye mellett érvel. Ablonczy rekonstruálta a történteket. 

Eszerint reggel megmutatták Telekinek a Honvédelmi Tanács tervét a jugoszláviai beavatkozásról, majd a kormányfő a parlamentben egyeztetett egyes képviselőkkel. Ebéd után meglátogatta halálos beteg feleségét, azután megkapta Horthy ominózus telefonhívását, melyben a kormányzó közölte, hogy nem tartja be a megegyezésüket a jugoszláviai beavatkozás korlátaival kapcsolatban.

Ezt követően a kormányfő Tildy Zoltánnal beszélgetett, majd megkapta Barcza György üzenetét a várható brit és amerikai hadüzenetről. Este cserkészekkel és Witz Bélával, a Bazilika plébánosával találkozott. Ezután már senki nem látta és feltehetően hajnali 2 és 3 óra között követte el az öngyilkosságot.

Ablonczy: Nem létezik gyilkosságra utaló komoly nyom 

Az öngyilkosságnak számos összetevője lehetett, ezek közül Ablonczy kiemelte az előző előadók által felvetett aktuálpolitikai dilemmát, azaz, a döntéskényszert a jugoszláv örök-barátsági szerződés és a háromhatalmi egyezmény között. Mivel Teleki nem érezte Horthy támogatását az ügyben, úgy érezhette, magára maradt.

A történész beszélt még arról is, hogy a lelki problémák, amelyek a túl sok szerepkörből adódó felelősségből eredtek, elhatalmasodtak Telekin; így egyre erősödött az önvád, az önlekicsinylés, míg végül összeálltak az öngyilkosság előtti tünetfaktorok.

Ablonczy Balázs azzal zárta előadását, hogy nem létezik gyilkosságra utaló komoly nyom vagy dokumentum. Az összeesküvés-elméleteknek pedig kiterjedt irodalma van, ám Teleki meggyilkolásának bizonygatása mögött csak Magyarország háborús szereplésének történetét kívánják kedvezőbbre átírni.