A fekete férfi

„További hibaként felvethetném az időnként talán már túlságosan profán nyelvezetét a könyvnek, ami egyben a fordítót is dicséri, hiszen a címszereplő sokszor nem a legirodalmibb módon fejezi ki magát, ami angolul minden bizonnyal az f betűs szó sűrű használatával ért el Morgan. Édes anyanyelvünk azonban jóval sokoldalúbb ezen a téren is, hiszen a már-már nyelvi habarcsként funkcionáló b betűs szó mellett számos ízes és kevésbé ízes szitokszó is felhasználásra kerül. Illetve a szexualitás explicit ábrázolása szempontjából Morgan igenis hasonlít Hamilton stílusára.

Hasonlóan érzek, mint a Tűz lobban a mélyben kapcsán: rengeteg jó ötletet vonultat fel Morgan a regény során, de azok csak kisebb felvillanások maradnak, nem kerülnek kidolgozásra. A könyv utolsó oldaláig várakoztam, hogy hátha megtudok többet a sokat emlegetett régi háborúról, ami miatt létrehozták a tizenhármas variánsokat vagy a Marsról és annak kolonizálásáról. Ugyanakkor míg Vinge regényét a hibái ellenére elvitte a hátán az űropera mivolta és a tény, hogy egy trilógia kezdete, Morgan regénye nem tudott maradandó benyomást tenni rám. Hamilton – és már én kérek elnézést a folyamatos hasonlítás miatt – nyomozós történeteit sokkal átgondoltabbnak és grandiózusabbnak érzem, legyen szó a Nemzetközösség Paula Myo-járól vagy éppen a Great North Road Sidney Hurst-jéről.”