Legyen elég ennyi a történetről. A szerző két főszereplő felépítésére kellő időt szán: a regény első harmadában tulajdonképpen csak gyerekkorukkal foglalkozik, így alaposan megismerhetjük a karakterek hátterét. Meg persze meg is szerethetjük őket. A második harmadban a két egymástól elsodródott tinédzser már felnőttként, két különböző világ, a mágia és a tudomány képviselőiként találkozik egymással, miközben lassan beüt az apokalipszis. A harmadik harmad pedig a mágia és a tudomány háborúját, illetve ennek lehetséges feloldását taglalja.
A regényben senki sem fekete vagy fehér, a tudósok és a varázslók célja is respektálható, a két csoport által felkínált végső megoldások azonban vagy a Föld, vagy az emberiség végét jelenthetik. Két főszereplőnkön áll, hogy bebizonyítsák: a két megoldás nem feltétlenül zárja ki egymást. A befejezés tulajdonképpen remek ünneplése a science-fiction és a fantasy lehetséges házasságának, személy szerint nagyon szerettem – annak ellenére, hogy az egyik, regény elején felmerülő kérdésre talán kicsit olcsó választ kapunk.
Charlie Jane Anders szövege rendkívül laza és szórakoztató, tele mókás, meseszerű elemekkel, és olyan remek karakterekkel, mint a nagyszerű bérgyilkos Theodolphus Rose, aki beépül az iskolába tanácsadóként, hogy tegyen valamit a két főszereplő, és egyben a közelgő apokalipszis ellen. Kár, hogy ő például később nem kapott túl nagy teret az események során. Akad még pár inkonzisztencia a történetben, de egyébként jól működik. Összességében tehát jó kis apokaliptikus sci-fi/fantasy-mashup lett az All The Birds In The Sky, ajánljuk mindenkinek.