Batman Superman ellen: nem vagyunk elájulva

A hónap elején Szabolcsi kolléga négy pontban szedte össze, hogy miért is bukhat el a DC filmes univerzumát beindítani hivatott Batman Superman ellen. A cikkben arról van szó, hogy a Supermant rebootoló film túl sötét volt; aztán hogy a mostani filmben túl sok lesz a szereplő, így zsúfolt lesz; aztán hogy a rendező Zack Snyder és az író David S. Goyer munkássága megosztó, nem éppen egyenletes teljesítményt mutat; végül pedig általában arról, hogy a DC eddigi filmes próbálkozásai nem sikerültek túl fényesen. A két és fél órás film megtekintése után azt kell mondanunk, hogy a félelmek egy része beigazolódott. Lássuk a részleteket.

A film elején immár sokadszor láthatjuk Bruce Wayne szüleinek halálát: hirtelen nem is tudjuk, hogy ők, vagy Pókember Ben bácsikája halt-e meg többször a filmvásznon. Meg kell hagyni: Thomas és Martha Wayne halála egyrészt fontos a plot szempontjából, másrészt nyilván megalapozza az Affleck-féle Batmant, amellett, hogy jól komponált jelenet. Bevezetésnek ez nem is lenne rossz, csakhogy ezután van még egy órányi bevezetésnek beillő anyag. Az első másfél óra konkrétan úgy hat, mintha rövidfilmeseknek adtak volna ki a filmhez köthető témákat, hogy csinálják már meg, aztán a vágószobában csak úgy összedobták volna a dolgot.

Clark Kent Bruce Wayne ellen: Az inkognitók hajnala

Így megtudjuk, hogy Bruce Wayne miért orrolt meg Supermanre, hogy Superman legitimitása miért kérdőjeleződik meg, illetve egy rendkívül zavaros jelentsorban azt is kiderül, hogy mire készül Lex Luthor. Jelentős hátrányban van viszont például az, aki lemaradt az előző Superman-filmről, hiszen Clark Kent karakterének megalapozásával nem sokat foglalkozik a film, egy kádas szexjelenet elejét és pár szomorú nézést leszámítva. Szóval az első egy órában Batman szomorú, Batman borostás, Batman álmodik, Batman nyomoz, Batman mérges, és Batman egy fölösleges autósüldözésbe keveredik, miközben Superman a főszerkesztőjével vitatkozik, kádban szexel és néz, Lex Luthor pedig csinál valamit. Ezt az egy órát simán ki lehetne vágni a filmből.

Az események beindulása után sem lesz sokkal jobb a dolog, bár kétségkívül látványos megoldások vannak. Luthor túl bonyolult terve beérik, látjuk a két hős címben beígért, teljesen súlytalan és egyébként könnyen elkerülhető harcát, aztán feltűnik a színen még egy fenyegetés és Wonder Woman is, ahogy az Igazság Ligája korábban beígért tagjai (Flash, Aquaman, Cyborg) is kapnak egy-egy rövid cameot korábban. Nem fogjuk elspoilerezni a film végét, annyit mindenesetre így látatlanban is megjegyeznénk, hogy a zárójelenetet egyszer már kinevethettük A szövetség című filmben is.

Gal Gadot mint Wonder Woman

Összességében elég vegyes és inkább negatív a kép: a film eleje nagyon zavaros, nincs ritmusa, kapkodjuk a fejünket. Van egy kötelező batmobilos autósüldözés, amiből szinte semmit sem látunk rendesen, úgy kapkodják a kamerát, ráadásul már az elejétől kezdve tudjuk, hogy igazából teljesen felesleges, mert nyomkövető van az autón. Aztán van egy csomó álom-, illetve látomásjelenet, ezek közül az egyik egyébként a film legérdekesebb/izgalmasabb jelenete, de sajnos semmi köze sincsen az aktuális plothoz.

És most beszéljünk a pozitívumokról. A látvány például eléggé rendben van, annak ellenére, hogy néhány akciójelentnél annyira kapkodnak a vágásokkal, hogy nem is látjuk, mi történik. Ben Affleck egész jól hozza a kissé kiégett Bruce Wayne/Batmant: én megvettem, jobban tetszett, mint a Bale-féle Batman. Ugyanitt Jeremy Irons is remek Alfred lenne, ha nem csak tíz mondata lenne, amelyből nyolcban azon sopánkodik, hogy Bruce-nak nincs gyereke. Jesse Eisenberg Luthorja egy jól sikerült pszichopata, elég szórakoztató, de nyilván túlzás. Henry Cavill fapofa, mindig mérges/szomorú Supermanje nem az igazi, Gal Gadot viszont jól hozta Wonder Womant.

Ennek a jelenetnek sajnos semmi köze sincs a film történetéhez

Visszatérve az előzetes félelmekre: a film nem lett túl zsúfolt, mivel az Igazság Ligája többi tagja csak egy-egy rövid jelenetet kapott; viszont az bejött, hogy megint egy sötét, „gritty” filmet kaptunk, amiben a nagy általános megmondások („az emberek jók”) között összesen volt három poén, de legalább azok viccesek voltak. Nem vagyok szakértő, de szerintem a forgatókönyv, a rendezés és az írás miatt a Batman Superman ellen nem fog bekerülni a legjobb filmek panoptikumába, de még a képregényfilmek között is inkább hátul kullog.

Végső soron azt kell mondjam, hogy én szívesebben néztem volna meg egy új Batman-filmet Affleckkel a főszerepben, mint ezt a mozit, de nem írnám le teljesen a DC filmes univerzumát: a Suicide Squad például ígéretesebbnek tűnik ennél a filmnél, és az ebben a filmben a következő Igazság Ligája-mozikra előrevetített történetszál is jónak tűnik – kicsit sajnáljuk is, hogy nem arról szólt inkább most a sztori.