„Leszállóeccségre” várva

„Az interperszonális viszonyok feltérképezése a szexuális szokásoktól a nyelvromláson át a mítoszok kialakulásáig terjed, azaz igen részletgazdag. A történet ugyanakkor arra épül, hogy miként változnak meg az életmód alapjai a liminalitás hatására. A cselekmény hajtómotorja a tradíció és az innovációkényszer szembenállása, melyet folyamatosan az a kérdés határoz meg, hogy helyes-e a közösség fragmentarizálódásához vezető újítások bevezetése, vagy inkább mindenki maradjon a valagán. (Várja az ősanya által kijelölt helyen a földiek érkezését vagy kezdjen a bolygó meghódításába?)

Mivel Beckett regényében egyik álláspont sem vegytiszta, a sztori végére az olvasó meg fogja látni, hogy az Éden többféle értelemben is sötét helynek tekinthető. A példázatszerű történet ellenére szinte biztosak lehetünk benne, hogy a biolumineszcenciával felvértezett őshonos élőlényeken kívül itt alig világít valami. Az emberek számára tehát hosszú az út, amely a sötétségből a fényre vezet. De van remény. Úgy hívják, tudományos gondolkodás. Hőseinknek be kellene járniuk azt az utat, amely az Édenre juttatta őket. Igen, akkor lenne »leszállóeccségük«.”