Az algoritmus a zajt is használja: ha a hálózatban egyes személyek véletlenül vagy „ártatlanul” kapcsolódnak a gyanúsítotthoz, a nyomozás sikerének kockáztatása nélkül nehezíti meg az adataikhoz való hozzáférést.
Kearns szerint algoritmusa ugyan nem eget rengető, de jelentős eltávolodás a bevett módszerektől.
Nagy adatsorokon tesztelték. Az Internetes Filmadatbázisban (Internet Film Database) színészek, tudományos papírok adatbázisában egyetemi szerzők véletlenszerű alcsoportjait próbálták azonosítani. Random csoporttagokkal kezdték, megfigyelhető kapcsolatokon keresztül haladtak tovább. Az algoritmus elég jól kimutatta, hogy melyek a vizsgált hálózathoz véletlenül, „ártatlanul” kapcsolódó személyek.