Drónok, virtuális valóság, intelligens város

Mivel január 6-án kezdődik (és 9-ig tart) Las Vegasban a fogyasztói elektronika legnagyobb éves seregszemléje, a CES 2016, legaktuálisabb a szervezők várakozásait bemutatni, kiegészíteni máshol fontos „szereplőként” definiált, általuk viszont kifelejtett technológiákkal, például robotikával, mesterséges intelligenciával. Technológiák helyett egyébként inkább trendeket vázolnak fel, például, hogy a tervezőasztal és a fogyasztói termékké válás közötti idő továbbzsugorodik, az innováció hamarabb válik az átlagfogyasztó számára is hasznos programmá, rendszerré, készülékké.

Drónok mindenhol

2015 a drónok éve volt, és ne legyenek kétségeink, 3D nyomtatással és hagyományosabb technológiákkal, barkácsműhelyekben és high tech laborokban, 2016-ban sem lassulnak a fejlesztések. Valószínűleg személyszállításra alkalmas darabot is látunk majd, míg a megfelelő szabályozás egyre égetőbbé válik. Ugyanakkor a túlszabályozással is vigyázni kell, mert rendkívül negatív hatással lehet a vezető nélküli légi járművek további fejlődésére.

A drónok a robotika legsikeresebb alkalmazásainak egyike. Fantázia és valóság között kevés IT-területen tátong ekkora szakadék, csodákra idén se számítsunk, jó hír viszont, hogy az otthonokba szánt első közösségi robot, Jibo végre megérkezik rendeltetési helyére, lakásunkba. A kísérőnek, társnak és nem felszolgálásra kitalált Pepper úgyszintén. Irodáktól nagyáruházakig, több helyszínen felbukkanhat. A játékok, távjelenlét és háztartási berendezések frontján szintén – értékesítési számokban is kimutatható – komoly fejlődés várható.

Ha drónok, akkor robotika, ha robotika, akkor mesterséges intelligencia: 2015 a tanulóalgoritmusok, és a személyi asszisztensek (Siri, Now, Alexa, Cortona) éveként vonult be az MI-históriába. A trend folytatódik, okostelefonjaink mind több MI-alapú megoldással segítenek a mindennapokban, Watson és szuperszámítógép társai a big data előnyeit kihasználva serényen segédkeznek nagyléptékű problémák elemzésében.

Virtuális valóság és érzékelőtechnológiák

Kevés technológiát harangoztak be annyira egy évre, mint 2016-ra a virtuális valóságot (VR). A kistestvér kibővített valóság (AR) az elmúlt idők és a jelen egyik sikersztorija, VR-rel kiegészülve valóban a „következő nagy dobás” lehet, de emlékezzünk: az 1990-es években szintén valami hasonlót vártak a VR-től, aztán mégsem váltotta be a túlzott reményeket. Az Oculus és a Samsung sisakjai, a Microsoft HoloLense és egy sereg más eszköz viszont valóban elhozhatja a játékipar számára is üdvözítő áttörést. 2016 mindenképpen a teszt éve lesz. Ha a jóslatok beválnak, a VR a tartalom-előállítás újabb forradalmát indíthatja el, sőt, akár Hollywoodot is „átírhatja.” A tulajdonságaikat változtató, programozható, például 4D nyomtatott „okos anyagok” (hőre lágyuló műanyagok stb.) a kép- és kijelző-technológia közeljövőjét befolyásolhatják. (Talán a már-már mitikus grafénnel is készülnek idén tényleges alkalmazások.)

A szenzortechnológia kevésbé látványosan, de szintén töretlenül fejlődik: egyre „okosabbak”, egyre többet tudnak környezetükről az érzékelők és hálózataik. A „dolgok internete” (Internet of Things, IoT), közönséges tárgyak, berendezések adatgyűjtő képességgel és vezeték nélküli csatlakozással való felturbózása, gigászi hálózatba szervezése elképzelhetetlen lenne nélkülük. Legfőbb újdonság a „sima” tárgyak (kilincs, szék, kávéscsésze stb.) „okosítása” – ők főként arról informálnak, hogy mikor, mennyi ideig és a mely napszakban használtuk őket. Életünk számszerűsítésében segítenek.

Intelligens otthon az intelligens városban

Az intelligens otthon legalább negyedszázados koncepciója a „minden mindenhez kapcsolódik” trend és értelemszerűen az IoT, a végtelenbe tartó sávszélesség és a számítási felhő hatására lassan tényleg valóra válik. Az eszközök egymással és a felhasználóval is kommunikálnak, távolról „értekezhetünk” velük, irányíthatjuk őket. Lakásunk információtechnológiai ökoszisztémává alakul át, szerves egysége az „intelligens városnak.”

Az „intelligens város” kifejezés összekapcsolt digitális technológiákat, érzékelőkkel ellátott eszközöket és tárgyakat a növekvő lakossági igényeket és szükségleteket például adatalapú valósidejű információfeldolgozással kielégítve, tudatosan használó urbánus környezetekre vonatkozik. Az MIT Médialabor Várostudomány kezdeményezésében gőzerővel dolgoznak mindezeket támogató megoldásokon, miközben a földkerekség egyre több metropolisza „okosodik.”