Becker Leonóra 1963-2015

Két éve nyáron mondta, érzi, hogy valami nincs rendben. Orvoshoz ment, majd megkapta a diagnózist: rák. Alattomos betegség, válogatás nélkül szedi áldozatait, mi mégsem hittük, hogy őt képes lesz legyőzni. Nóra erős volt, magabiztos, rendkívül tudatosan élt, és mindig mindenben a minőséget tartotta szem előtt. Rajongott a munkájáért, az emberekért, akik körülvették, és imádott élni.

Bíztunk. Mindenki bízott, Nóra talán mindenkinél jobban. A kezelések sokszor megviselték, hol jól volt, hol kevésbé. Apró célokat tűzött maga elé, hogy mit kell még megélnie. Szinte a végső pillanatokig dolgozott. Utolsó találkozásunkkor is azt kérte, meséljünk, hogy mennek a dolgok a Borútnál. Mosolyogva mondta, jól csináljuk, ügyesek vagyunk. Nehéz elképzelni, hogyan boldogulunk majd a tanácsai, a biztatása nélkül. Igyekszünk az ő elvei mentén tovább dolgozni, de már semmi nem lesz olyan, mint régen. Egy „anyát” pótolni nagyon nehéz! Hiányozni fog az elszántsága, a határozottsága, az önzetlen tenni akarása. 

Nóra nagyon sokat tett ezért a darabka Magyarországért, ahol élünk. Előadásokat tartott, vidékfejlesztési tanácsokat adott, számos hazai borút alapjait az ő tapasztalata, segítsége teremtette meg. Pályázatokat írt, rendezvényeket szervezett, sajtóanyagokat készített, képzéseket tartott, fáradhatatlanul, őszinte hittel és lelkesedéssel. Mindig azon gondolkodott, mit és hogyan kellene tenni, hogy még jobb legyen. Ez a borvidék és Palkonya volt az élete.

A Villány-Siklósi Borút Egyesület megálmodója, elnöke, Becker Leonóra már fentről figyel minket. Figyel, tudjuk, hogy így van. Onnan egyengeti utunkat és segíti munkánkat. A mi feladatunk az, hogy megőrizzük az örökségét. Reméljük, méltóak leszünk rá. 

Isten nyugosztaljon, drága Nóra!

Végső búcsút 2016. január 8-án, pénteken 14.45-kor veszünk tőle a palkonyai temetőben. Előtte, 14 órakor katolikus gyászmisével búcsúzunk a palkonyai Szent Erzsébet templomban.

Az elhunyt kérésére a gyász színe a fehér.