Két éve nyáron mondta, érzi, hogy valami nincs rendben. Orvoshoz ment, majd megkapta a diagnózist: rák. Alattomos betegség, válogatás nélkül szedi áldozatait, mi mégsem hittük, hogy őt képes lesz legyőzni. Nóra erős volt, magabiztos, rendkívül tudatosan élt, és mindig mindenben a minőséget tartotta szem előtt. Rajongott a munkájáért, az emberekért, akik körülvették, és imádott élni.
Bíztunk. Mindenki bízott, Nóra talán mindenkinél jobban. A kezelések sokszor megviselték, hol jól volt, hol kevésbé. Apró célokat tűzött maga elé, hogy mit kell még megélnie. Szinte a végső pillanatokig dolgozott. Utolsó találkozásunkkor is azt kérte, meséljünk, hogy mennek a dolgok a Borútnál. Mosolyogva mondta, jól csináljuk, ügyesek vagyunk. Nehéz elképzelni, hogyan boldogulunk majd a tanácsai, a biztatása nélkül. Igyekszünk az ő elvei mentén tovább dolgozni, de már semmi nem lesz olyan, mint régen. Egy „anyát” pótolni nagyon nehéz! Hiányozni fog az elszántsága, a határozottsága, az önzetlen tenni akarása.