Így kerestünk 2015-ben

A Google Keresője megkerülhetetlen, keresni kell, ha az ember létezni akar az interneten, legalábbis ha ki akarja válogatni a neki megfelelő és értelmes dolgokat a digitális szemét közül. Ugyan vannak más search engine-k is a Google-on kívül is, de tudjuk a megszokás és a lustaság nagy úr. Pedig ott a Microsoft Bing-je és az ez évben 70%-os növekedést hozó kacsás kereső, a DuckDuckGo is, melyek annyira nem tolnak pofátlanul ránk célzott reklámokat, mint Sergey Brin és Larry Page találmánya. Ők sem azért tették kereshetővé a világ majdnem összes digitális tudását, mert az emberiség jövője annyira érdekelné őket, mindez csupán üzlet. Minden a reklámról szól, mi is benne vagyunk nyakig ebben a nagy keresésben, metaadatokként vagyunk felkínálva a hirdetőknek, ha egyszer bármit is beírtunk ebbe a keresőbe. Soha többé nem szabadulhatunk, hiszen a Google-hoz köt minket az elektronikus levelezésünk, a mobilunk, a fotóink és digitális ténykedésünk, mindenütt ott vannak és figyelnek minket. Lehet erre legyinteni, hogy nem érdekel ez az egész, mert azt kapom a keresőből, amire szükségem van, a többi nem érdekel. Egészen addig szép ez a világ, amikor egyszer majd megbotlunk benne és kiderül minden digitális nyomunkat ellenünk lehet fordítani. Érdemes megnézni a South Park 19. évadát is, az utolsó két a reklámokról és a hirdetésekről szóló rész elég kínzó kérdéseket tesz fel még így a boldog ünnepek alatt is, melyek majd 2016-ban újra fondorlatos módon kötnek gúzsba minket. Keresek, tehát vagyok, de meddig és is kereshetek és mit, ha mindig minket keresnek valamilyen digitális felesleggel, akár akarjuk, akár nem?