A 1956. december 8-án több ezren gyűltek össze a salgótarjáni megyetanács és a rendőrkapitányság épülete előtt, hogy két letartóztatott munkástanácsi vezető szabadon bocsátását követeljék. Az épületek tetejéről azonban tüzet nyitottak a tömegre. A közel tíz percig tartó lövöldözés során nem csak a demonstrálókat, hanem egyszerű járókelőket, és a közeli iskolából kiszaladó gyereket is lőtték
Hivatalosan 46 halálos áldozatot – köztük gyermekeket – azonosítottak név szerint, de szinte minden visszaemlékező száz fölötti halottat emleget, a leggyakrabban előforduló adat szerint 131-en halhattak meg a vérengzésben. Rengeteg volt a sérült is: számuk legalább 150-re tehető. Az áldozatok és sérültek pontos adatai azonban nem ismertek, mivel az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, vagy meghamisították.
Az „1956 – a salgótarjáni sortűz” című, Vékás Péter rendezte dokumentumfilmben túlélők beszélnek a sortűzről, illetve arról is, mi történt azt azt megelőző és az azt követő napokban Salgótarjánban és környékén.