Magyar migránsok 1956-ban: 217 ezren vándoroltak ki

Az 1956-os forradalmat követő kivándorlásról tudósító, főleg külföldi tudósítók által forgatott felvételekből készített összeállítást a Magyar Nemzeti Digitális Archívum. 1956. október 28-án megnyíltak a határok, és egészen december elejéig többé-kevésbé nyitva is maradtak. Ekkor zajlott le a második világháború utáni első nagyobb kivándorlási hullám: körülbelül 217 ezren hagyták el az országot politikai menekültként, félelemből, vagy egyszerűen a jobb élet reményében. A vándorlás iránya alapvetően Ausztria volt, de sokan indultak az akkori Jugoszlávia felé is.

Ausztriában az ENSZ, a Vöröskereszt és az Egyesült Államok segítségével figyelemre méltó sebességgel szervezték meg az átmeneti szállásokat kiürített laktanyákban, iskolákban. Ezeket egy-egy migráns legfeljebb 2-3 hónapra vette igénybe, hiszen az egész akciót mintegy fél év alatt bonyolították le.

A filmen a már felszabadultabban mosolygó utazók nyakában lógó „passzokat”, amelyeken – útlevél hiányában – személyes adataikat rögzítették, nagyrészt az Egyesült Államok bécsi nagykövetségén állították ki. Ezekkel utazhattak végcéljuk, legnagyobb számban az NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország, a Benelux-államok, Franciaország, Svájc, Izrael felé; légihídon vagy hajóval a tengeren túlra, az USÁ-ba, Kanadába, Dél-Amerikába. Nagy részük kint is maradt, ahol még évekig követték beilleszkedésüket film- illetve tévéhíradók tanúsága szerint.