Nomofóbia a neve az új stresszforrásnak, melyben egyre többen szenvedünk, ugyanis ha nincs kéznél a mobilunk vagy a táblagépünk rögvest felborul állítólag az életünk.
A nomofóbia a legújabb stresszforrásunk, a „no-mobile-phone phobia" kifejezés rövidítése. Félünk, ha nem találjuk a mobilunkat, mert valahová letettük, de nem emlékezünk rá, hogy éppen hova és csörög közben. Rettegünk, ha nem érnek el minket, ha lemerült az akksi, ha bedöglött a készülék, ha nincs éppen térerő, vagy a feltöltőkártyán nincs elegendő összeg a telefonálásra vagy mobilfizetésre. Ismerős lehet ez az érzés, hiszen a legtöbb ember soha nem kapcsolja ki a mobilját, hiszen minden pillanatban elérhetőnek kell lenni a családtagjai, ismerősei és kollégái vagy a főnöke számára. És akkor még nem beszéltünk az okostelefonokról és a Facebookról sem, vagyis az online „nomofóbiákról". Állítólag a mobil felhasználók több, mint 53 százaléka szenved eme „betegségben", sajnos itt is a férfiak vezetnek 58%-al, a nők csak 48%-át érinti ez a járvány pedig ők lennének a nagy pletykások. Mivel manapság mindent okostelefonon (kütyükön is) intézünk a pszichológusok szerint ez az arány sokkal magasabb lehet, hiszen itt is beszélhetünk látens betegekről. Nem szívesen vallja be senki sem, hogy egy kütyütől függ és nélküle nem ura a tetteinek (ez mellesleg igaz, hiszen tájékozódni a napi feladatokat betartani sem lehet már sokszor okosnak titulált eszközök nélkül). De gondoljunk csak a Siri-re vagy a Cortana-ra, ezek nélkül a digitális személyi asszisztensek nélkül sem tudnánk létezni, mint ahogy a Google keresője hiányában is sokkal nehezebb boldogulni egyszerű hétköznapi problémák kapcsán, mint a főzés vagy a bevásárlás és társaik. A Iowa State University most publikált egy remek felmérést a nomofóbiáról és készítettek hozzá egy kérdőívet is, hogy megkönnyítsék az olvasók számára, vajon mennyire sújtja őket ez a kortárs járvány. 20 kérdésre kell csupán válaszolni (Nomophobia Questionnaire (NMP-Q)), miként gondolunk a kütyüinkre, mit érzünk, ha úgy kell megoldanunk egy egyszerű problémát, hogy nem áll éppen rendelkezésünkre, ha nélküle kell fizetni és így tovább. A látszólag egyszerű kérdésekből kiderül, hogy kell-e már pszichológushoz fordulnunk vagy sem. Az internetfüggőség után a nomofóbia lesz a legújabb népbetegség vagy csak túl van ez is lihegve, hogy a sok állástalan pszichológus olcsón kitermelhesse a napi betevőjét a jövőben a hiszékeny emberekből?