Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Ha minden igaz, hamarosan elkészülhet a Nyugat+Zombik képregény, nemrég pedig mutattunk egy trailert a Büszkeség és balítélet meg a zombik című filmből, ami a klasszikus Austen-i hősökre ereszti rá napjaink népszerű posztapokaliptikus antihőseit/ellenfeleit, a zombikat. Gyorsan összeszedtük, melyik klasszikus és kortárs magyar regényekkel működne jól a zombiapokalipszis.
Lassan talán már kifullad a zombiőrület, de az elmúlt években csúcsra értek a tömegesen vonuló agyhalottakkal operáló történetek. Tarolt a Walking Dead sorozat, született egy csomó jobb és rosszabb film, könyv és képregény. Ilyen volt például a Büszkeség és balítélet meg a zombik, melynek előzetesét a napokban osztottuk meg mi is. Hasonló vonalon itthon Csepella Olivér dolgozik közösségi finanszírozásból Nyugat+Zombik című képregényén, melyben a magyar irodalom jeles szerzői szállnak szembe a zombikkal.
Egy ilyen jól eltalált, ismert és kedvelt karakterekkel dolgozó mashup remek szórakozás lehet mind az alkotónak, mind az olvasónak. Összegyűjtöttünk öt olyan klasszikus és kortárs magyar regényt, melyet megnéznénk egy zombiapokalipszis közepén és elképzeltük a fülszövegeket.
Nemecsek visszatért… De ennek senki sem örül. A századfordulóhoz közelítő Budapestet napok alatt ellepik a zombik: a hatóságok tehetetlenek, az emberek bezárkóznak. Józsefvárosban két biztos menedék van: az iskolások által védett Pál utcai grund és a vörösingesek által megerősített Fűvészkert. A városrész sorsa azon múlhat, hogy a két, korábban rivalizáló csapatnak sikerül-e összefognia egymással a zombik ellen. A Pál utcaiak vezetője, Boka János ezért veszélyes expedíciót indít kelet felé…
„Aki bajban van, nem szokott éljenezni!”
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)
Mi lehet rémisztőbb a hatalmas és nagyszerű török hadseregnél? Eger hős védői hamarosan megtudják. Zombijárvány szabadul el a magyar várat ostromló török hadsereg táborában. A vérszomjas tetszhalottak nekinyomulnak a falaknak, s egymás hegyén-hátán próbálnak bejutni a várba. Egyedül a vár maroknyi védőjén múlik, hogy erővel, csellel és furfanggal fel tudják-e venni a harcot a zombikkal, akiket egy különleges gyűrűvel egy Jumurdzsák nevű török bég irányít…
„Sok kéznek még a kő is enged!”
(Gárdonyi Géza: Egri csillagok)
Fábián azt hitte, hogy kijuthat a városból, de amikor a leomlott hídnál állva meghallotta a géppisztolyok kerepelését, rájött, hogy még nincs vége, a kormányzó beváltotta az ígéretét és visszatért. Csakhogy nem egyedül: a várost ugyanis ellepték az élőhalottak. Csak ő képes lehet megálljt parancsolni az újabb vérengzésnek. Ehhez azonban társakra van szükséges. Vajon az alkoholista Bebe és a megbízhatatlan Ghiárfás hajlandóak lesznek követni az új vezérüket, és vajon Léna gyenge idegei kibírják az újabb megpróbáltatásokat?
„Ha bármiből lehet testeket építeni, akkor bármivel el is lehet őket pusztítani, szavakkal, hússal, kövekkel, festékkel, földdel, bármivel.”
(Dragomán György: A pusztítás könyve)
Kukoricza Jancsi, vagy ismertebb nevén János vitéz átverekedte magát a fél világon, hogy Tündérországban végre megtalálja Iluskáját. A francia király udvarából azonban riasztó hírek érkeznek: Törökország felől élőhalottak támadtak a birodalomra. János vitéz, a tündérek királya összegyűjti huszárokból, óriásokból, tündérekből álló válogatott hadseregét, hogy megvédje az Óperencián inneni világot az élőhalottak hordáitól.
„Jó éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más,
Majd csak az itéletnapi trombitálás!”
Csont azt hitte, a katonaságnál rosszabb dolog nem lehet. Azonnal megváltozott a véleménye, amikor kitört a járvány és alig felnőttként a fronton találta magát: csakhogy vele szemben nem ellenséges katonák, hanem a húsára éhes halottak álltak. Csontnak nincs más választása, harcolnia kell, nemcsak a holtakkal, hanem a szavakkal, a szavakért is, hiszen azok nélkül ő sem különbözik az ellenségeitől.
„Újra behívtak, megöltem a már rég halott nagymamám, és még csak fél négy.”
(Garaczi László: Arc és hátraarc)
*
A cikk létrehozásában közreműködött: Szabolcsi Gergely