Különleges módszerrel titkosított személyazonosság

A kriptográfia párjának tartott szteganográfia üzenetek elrejtésével foglalkozik. A megfelelő rejtjellel olvasható üzenet létét nem álcázó kriptográfiától abban különbözik, hogy csak a szerző tud a titkosított tartalomról. A szó görög eredetű („leplezni”, „rejtett üzenetet írni”), a módszert már az ókorban használták. Johannes Trithemius 1499-ben könyvet írt a témakörről, 1606-ban adták ki, de mágiára hivatkozva hamarosan betiltották. Sokáig a melegítéssel, vegyszerek hatására láthatóvá váló láthatatlan tinta volt a legfőbb megoldás, de a modern infokommunikáció mindent megváltoztatott. E-mailekben nullákként és egyekként titkosított üzenetet (helyesírási hibákat felváltva) egyre gyakrabban rejtik tömörített képekbe, zenei fájlokba.

A Zágrábi Egyetem kutatói a szteganográfia ősi tudományának felhasználásával védenék a biztonsági kameráktól a felhasználók személyazonosságát, magánszféráját. A képeken látható személyeket személytelen háromdimenziós avatárokká alakítanák, amelyek tartalmaznák az egyébként nem módosított információt. Az élethű avatárokhoz különféle eszközöket, számítógépes grafikai módszereket (GrabCat, Kinect stb.) használnának. Az eredeti képet szteganográf kódolással létrehozott modellbe rejtenék, és különleges esetekben felhasználhatnák az illetékes szervezetek.