A gépek királynője

Augusta Ada Byron, ismert nevén Ada Lovelace, Lord Byron és Anne Isabella Noel Byron első és egyetlen gyermeke 1815. december 10-én született Londonban, és ugyanott is halt meg méhrákban szűk 37 esztendővel később, 1852. november 27-én. Anyja egy hónappal később elvált a költőtől, Ada soha nem látta az apját, de kérésére mellette nyugszik a nottinghami Szent Mária-Magdolna templomban.

Családi örökség

Miután levelek sokaságával bombázta, 1833-ban, tinilányként találkozott két őskomputer, a közel két évtized kutatómunkát követően 2002-re elkészült és működő differenciálgép, valamint a soha fel nem épített, még bonyolultabb – lyukkártyákkal elvileg programozható – analitikai gép feltalálójával, Charles Babbage-el (1791-1871).

Babbage a „számok varázslónőjeként” emlegette Ada-t. William Gibson és Bruce Sterling alternatív történelmi regényében, a steampunk Gépezetben pedig ő a „Gépek királynője” egy olyan viktoriánus Angliában, amely Babbage találmányainak köszönhette jólétét, felvirágzását és a mindent fojtogató szmogot.

A programozó

Egyes történészek szerint a jegyzetek nem Ada, hanem Babbage munkái, és a lány csak néhány tévedésre hívta fel a feltaláló figyelmét, illetve felhasználási lehetőségeket javasolt neki. A szerzőség kérdése folyamatos vitatárgy, Lady Lovelace zsenialitását viszont senki nem kérdőjelezi meg. Ezért hívják az amerikai Védelmi Minisztérium programozási nyelvét is ADA-nek.

Popikon

Például azzal, hogy apja összes botrányával, kicsapongásával és nem utolsósorban zsenialitásával mai értelemben is szupersztárnak számított. A kor összes médiafigyelme ráirányult. Ada ebben a rivaldafényben született sikerre és szabadságra. Ő sem felelt meg az elvárásoknak, pukkasztotta rendesen a derék polgárokat: tudós lett belőle, meghökkentő gondolatokat vetett papírra. Élve az anyai ág adta anyagi, illetve a korai 19. század szegényes kommunikációs lehetőségeivel, az akkori Anglia több innovatív elméjével állt kapcsolatban. Végigspammelte őket: Babbage rajongott érte, Faraday viszont nem kért belőle.

Szintén 21. századi párhuzam, hogy anyja akarata ellenére egy személyben testesítette meg tudományt, technológiát és művészetet, ami tökéletesen rímel napjaink tudományművészeti kísérleteire, projektjeire.

A mai feminista képbe szintén beleillik: független volt, szokatlan módon, női szemmel közelítette meg a tudományt, munkáját legalább annyira fontosnak tartotta, mint a családját, házassága szülei kapcsolatára rímelt, csak a szerepek cserélődtek fel: ő határozott meg mindent.

A képbe persze nem úgy passzol, ahogy a jelenkori feminizmus politikai korrektség nyelvi terrorjával felvértezett férfigyűlölő szélsőségesei gondolják.

Ada ezért is bizonytalanít el, nyugtalanít, és izgalmas mindmáig.