A Sziget külföldieknek szól – de kiknek szól a Civil Sziget?
Ez régi közhely, 2015-re viszont majdnem totális igazságot nyert. A magyar fiataloknak kétségkívül fáj, hogy a legjobb módúakon kívül szinte senki nem tudja/akarja megengedni magának ezt a bulit a brutális jegy- és szolgáltatásárak mellet. Ez önmagában mégis inkább jó dolog: nekünk is vannak fesztiváljaink, itt pedig a nyugat-európai fiatal pörgetheti a magyar GDP-t. Jó kérdés viszont, hogy akkor minek az a rengeteg kiülő civil szervezet – százas nagyságrendű ember hozza a programokat és aszalódik a napon az NGO-ját/intézményét/közösségét reklámozva, csak éppen nincs kinek. Magyarok nélkül a civil programok kilencven százaléka értelmét veszti.
Alt-J
A Sziget szerdai napjának talán leginkább várt koncertje az Alt-J első magyarországi fellépése volt. A délutáni fröccsök felett közkedvelt dolog lett nagyvonalúan és felkészülten arról nyilatkozni, hogy az Alt-J miért tipikusan rossz koncertzenekar: ami a stúdiófelvételen igazán jó, az vagy fájóan hiányzik vagy egészen elmarad az élő hangzásból. Állítólag igazán nem átütő a négyes színpadi jelenléte és összességében jobban jár mindenki, ha a természeti képeket idéző dallamvilágot az otthoni teljes nyugalomban hallgatja, miközben lehetőség szerint semmi egyéb tevékenységet nem végez.
Ezzel a bölcselkedéssel csak az a baj, hogy minden előzetes szkepszis ellenére igaznak bizonyult. A zenekarnak 2012-ben a lábai elé omlott a világ, 2015-ben viszont legalábbis a fesztiválszezon vége felé kicsit mintha elfáradt volna. A számlista a koncert közepéig tökéletes volt: közönségkedvenc dalok és magányosabb-dúdolgatós zenék jól rendezett harmóniában váltották egymást. Bár a közönséggel végig keveset kommunikál a zenekar, azt azért lehetett érezni, hogy tényleg szeretettel viseltetnek rajongóik felé. A koncert derekán viszont leült a dinamika és innentől Newmanék nagyjából a show végéig el is felejtik felkelteni a közönséget.
Az utolsó szó jogán ellőtt Breezeblocks után a még visszát követelő hallgatóság felé annyit azért kommunikáltak, hogy mi tagadás, lényegében kifogytak a számokból - ami egyfelől igaz, másrészt viszont azt is jelenti, hogy egy-egy fél pillanattal elnyújtott szólórész, egy kitartóbb refrén vagy lustább kiállás nem csak a koncertélményt dobta volna magasabbra, de a - két lemez mellett egyébként nem olyan meglepő - szűkösséggel sem kellett volna bizonyítványt magyarázni.
Tyler the Creator
Tyler-t vártuk és Tyler el is jött, de a várakozásokkal ellenben nem szakította szét a színpadot, a számait meg egy kicsit olyan érzés volt hallgatni, mintha ő maga sem lenne egészen biztos benne, hogy megállják a helyüket az éterben - ettől pedig az egyórás showt végigkísérte valami furcsa visszafogás, Creator egyébként elképesztő energikussága és tarolni vágyása pedig csak furcsa hörgésként hatott.
SBTRKT
A SBTRKT három kezdődő koncertjére a béna időzítéshez képest meglepően sokan maradtak, az A38 sátra kellemes meglepetésre mégis hagyott teret, amit az igazán kitartóak becsülettel betáncoltak. Betáncolni pedig ért és bőven lehetett is, a néhány évvel ezelőtti maszkos őrület ugyanis nem volt rest szőnyegbombázva hozni néhány évvel ezelőtti slágert. Ez egy jó koncert volt annak, aki ismeri és szereti. Sok új rajongót azért feltehetően nem hozott.