Az MTK tragédiája: Harmat László „eltűnésének" története

Ismert, hogy az 1919-es vörösterrort és a román megszállást a Nemzeti Hadsereg bevonulása és Horthy Miklós öndeklarált „ellenforradalma” követte. Ez a folyamat végső soron közel két évtizednyi békés, fejlődő időszakot hozott Magyarországnak, azonban nem lehet nem említést tenni a tényről, hogy ezen időszak születésekor az ún. fehérterror több mint ezer – a szakirodalom szerint 1169 – áldozatot követelt. 

A fehérterror jelentős részben vidéki eseménysorozat volt, bár Budapesten is történtek atrocitások, gyilkosságok. Ebben a cikkben egy kevéssé ismert „eltűnésnek" – gyilkosságnak – jártunk utána, mely az I. kerületben, azon belül is a Kapisztrán téri Nándor-laktanyában történt: ez volt Harmat László MTK-s futó (háromszoros 800 méteres bajnok) esete.

elkeseredett levelezésüket pedig részletesen megőrizte a Hadtörténeti Levéltár.  A legelső levelet az ügyben Harmat Miksáné írta (címe: Kisdiófa u. 10.) a Honvédelmi Minisztériumnak: 

„Gyermekemet Harmat László 19 éves gymnasiumi tanulót, kit a proletár-diktatúra alatti viselkedéséért m. kir. vallás- és közoktatási minisztérium az érettségi vizsgálattól eltiltott, […] f. hó 9-én vasárnap du. a Magyar Atlétikai Klub margitszigeti sporttelepéről elhurcolták és azóta a legszorgosabb kutatás dacára sem voltam képes nyomára akadni. Szemtanúk állítása szerint őt az Úri utcai laktanyába vitték, ahol tudvalevőleg a Prónay-csoport tartózkodik. Ott is utána érdeklődtem a dolognak, ahol azonban minden felvilágosítást megtagadtak azzal, hogy hivatalos tudomásuk az ügyről nincsen, tehát csak a sokszor emlegetett és hírhedtté vált »egyéni aktió« gyanúja állhat fenn. Anyai szívem fájdalmát nem kell szélesebben illusztrálni.”

Ugyanekkor Harmat apja a belügyminisztériumnak írt levelet, melyben részletezte a letartóztatást: 

„Fiam, Harmat László […] elment […] futni, mielőtt azonban vetkőzött volna, küldött érte két tiszt egy civil fiút, hogy akarnak vele beszélni, ő el is ment utánok, ott mit beszéltem véle, nem tudni, azonban Braun Ernő […] állítása szerint fiam védekezett. Hiába, a fent nevezett két tiszt erőszakkal egy fogató […] kocsiba tették, és elvitték az Úri utcai kaszárnyában, azóta nyoma veszett.” 

Itt szükséges jelezni, hogy Braun Ernő szintúgy az MTK futója volt, így nem teljesen életszerűtlen, hogy követte a kocsit a Várba.

ám a válasz az volt, hogy az Úri utcai laktanyában székelő I. szegedi vadászzászlóalj a fiúról „tudomással nem bír”. 

Váry Albert m. kir. főügyész azonban nem hagyta ennyiben az ügyet, és a HM ELN C osztály vezetőjének, Daróczy őrnagynak írt átiratában így fogalmazott június 9-i levelében:

„Az apja előttem most újra azt panaszolja, hogy mivel fia már egy hónap óta eltűnt, a megőrülés előtt áll, ha meg nem tudja, mi lett a fiával. […] Állítása szerint a kocsis, aki fiát a kaszárnyába vitte, és fiának egy barátja látta, hogy fiát a bosnyák-kaszárnyába vitték be. Tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, kegyeskedjék megállapítani, hogy hova lett Harmat László és miért nem adatik át, akár katonai, akár a polgári kir. ügyészségnek. Legyen szabad megismételnem Nagyméltóságod előtt előbb előadott kérésemet, hogy a lehető legsürgősebben szabályoztassék az a kérdés, hogy katonai egyének, milyen módozatok mellett tartóztathatnak le polgári egyéneket. Legelőször ugyanis azt kellene szabályoznunk, hogy legalább a hozzátartozók tudják, hogy az illető polgári egyént ki és milyen címen hova viszi.”

Váry ezért június 28-án újabb levelet írt: e szerint Harmat Miksa „azt panaszolja, hogy értesülése szerint fiát, Harmat László Takács nevű szakaszvezető, a Nándor laktanya fogdájának parancsnoka gumibottal annyira összeverte, hogy másnap meghalt. Értesülése szerint ez még május hó közepén történt.” A kérdés ekkor már az volt számára, hogy „az eltűnt Harmat László a Nándor laktanyában verték[-e] agyon?” A dokumentum mellett Prónay saját aláírásával a következő válasz szerepel: „Fenti jelentést felterjesztem, s egyben jelentem, hogy megállapítást nyert, miszerint nevezett a laktanyába be nem jött. Prónay őrn. zlj. parancsnok.”

Végül augusztus 9-én Harmat Miksáné azért írt, mert „1920. augusztus 7-én a margitkörúti hadbíróságon Bauer hadbíró százados úr dr. Ányos Andrássy út 27. sz. a. 1. ügyvéd jelenlétében azt a felvilágosítást adta nekem, hogy Gosztonyi hadbíró százados előtte kijelentette, hogy ő jegyzőkönyvvel rendelkezik, mely szerint fiamat meggyilkolták volna, illetve sebeibe belehalt volna. Ennek következtében kérem az illetékes hatóságoktól fiam holttestének kiadatását.” Az édesanya engedelmesen meg is ígérte, hogy „fiam előkerítésének érdekében eddig csupán magyar hatósághoz fordultam, és ezután sem fogok máshoz fordulni”. Ennek ellenére érdemi választ nem kapott.

A Múlt és Jövő zsidó hetilap 1922-ben közölte levelét, Ki tud valamit fiam holttestéről? címmel. A levele szerint ugyan az igazságügy-minisztériumban egy „államtitkár” fogadta, és választ ígért neki, azt sosem kapta meg. Saját nyomozása eredményeképpen viszont megtudta, „egy beregszászi úrtól, aki ugyanabban a laktanyában volt akkor fogoly,” „hogy fiam már nem él”.

„Elmondotta, hogy fiamat még aznap, amikor bevitték, meggyilkolták és másnap este kocsin elvitték holttestét, nem tudja, hová. Azután megtudtam, vele együtt volt több fogolytársától, meggyilkoltatásának szomorú körülményeit. Mialatt arra kényszerült, hogy egyszerre kanalazzon az eléje tett két nagy sajka főtt babból, elöl-hátul nagy botokkal agyba-főbe verték. Ha egy pillanatig abbahagyta az evést, akkor súlyosbították a rettenetes ütlegeket, amíg végre a kínzások alatt kiszenvedett.” 

Harmat Miksa kikérte fia holttestét, és vizsgálat elrendelését, de válasz helyett pár nappal később egy kávéházban egy „ismeretlen” lépett hozzá, és közölte vele: „Önnek a fia eltűnt, és ajánlom, ne firtassa a dolgot, különben ön is sorra kerül!”  Emlékét a család őrizte, 1925-ben a budapesti zsidó fiúárvaház javára Harmat Miksa adományozott 50 ezer koronát, „néhai Harmat Laci születésnapja emlékére”. 
 

Fotó: az MTK futói a húszas években. Fortepan 130344