Az egyáltalán nem Fantasztikus Négyes

„…ennek rengeteg oka van. Nézzük is egy párat. A négy főszereplő, lényegében tini. MIÉRT?! Mert így eladhatóbb, így jobban tud majd a néző azonosulni? Nem tudom, de nem is érdekel, de hogy a 16-17 éves Reed Richards feltalálja a transzportert egy másik világba és berúgva oda is utaznak, azért az eléggé meredek. Az is elég durva, hogy Sue Storm igazából nem Sue Storm, hanem valami koszovói csodalány, akit örökbe fogadtak... Hogy Johnny Storm, nos hát az ő karaktere nagyjából klappol, de annyira sekélyesen van megírva, hogy az már-már ijesztő. A karakterek között semmilyen kohéziós erő nincs, ők bizony négy papírmasé, akik csak úgy egymás mellé vannak rakva. Az egyetlen dolog amiben van egy kis nafta, az Reed és Ben kapcsolata, ami a film végére száznyolcvan fokos fordulatot vesz, és szembeköpi a felvezetett szitut. DE AMÚGY, MI AZ HOGY A THING AZ EMBEREKET ÖL?! MEG MI EZ AZ EGÉSZ HOGY AZ AMERIKAI KORMÁNY PÉNZELI A FANTASTIC FOURT?! Nemár. (…)

Annyira látszik, hogy a készítők ezt csak egy pettingfilmnek szánták, de jó lett volna, hogy azért ad is valamit. Adott is, csalódottságot. Hazamentem és elolvastam a Fantastic Four #600-at, ami a világ egyik legjobb képregénye. Inkább nézzétek meg a Steve Rogers és az egy maréknyi ezüstszörfdeszkáért c. filmet. Az legalább vicces, ez csak szomorú.”