Kiderült a tanulmányból: így zárkózhat fel Budapest egy fontos ágazatban Bécshez
Bécsben hatezernél is több konferenciát rendeznek egy évben, míg hazánk fővárosában nyolcszázat sem. Mit tud Bécs, miben fejlődhet Budapest? Utánajártunk.
Tokaj-Hegyalja és benne Mád végre a magyarok felé is nyit. Méghozzá a kedv, optimizmus és szeretet mellett szerénységgel. Ugyanis ott is tudják: még rengeteg bort meg kell csinálni a borvidéken, és még rengeteg bort meg kell inni ország/világszerte, hogy márkává váljanak. De a közelmúltban mintha egy nagyot léptek volna a cél felé.
Mád idén úgy döntött, újjáéleszti a Szent Vince napi hagyományokat, és időben begurítja a farsangi szezont Tokaj-Hegyalján. Nem elsőre, egyszerre nagy tömegeket hívott, mert Mád azt is tudja, hogy egyelőre még szűkösek a saját határai.
Szent Vince Európa-szerte a vincellérek védőszentje, habár senki sem tudja, egyáltalán volt-e köze a keresztény mártírnak a borhoz. Mindenesetre neve úgy cseng, mint a Vinum szó. A századforduló előtt, névnapján, január 22-én szőlővesszőt metszett és szentelt az ország, aztán bevitte a szobába és várta, hogy rügyezni kezdjen. A rügyek számából, a sarjadás gyorsaságából az éves termésre próbáltak tippelni a gazdák. A pincék versenyeztek is, kinek siet inkább a szőlője. (A trükkösek persze tudták, hogy a korábban érő fajtákkal és a vékonyabb vesszőkkel jobb eséllyel nyernek.) Aki nem hinne a babonákban – és kevés neki az is, hogy idén még nem volt jelentős fagy, egészségesek a rügyek – az a helyi papok áldásába kapaszkodhat. Akinek meg ez sok, az pedig maradjon az alapmottónál: Vince napján sok bort kell inni, az hozza meg a jó termést.
A szomszéd falu, Tállya mai borászai azt mondják, évtizedek óta szentelik ilyenkor a vesszőt, viszik az Oroszlános Borvendéglőbe (lásd a képen), kint pedig borral locsolják a szőlőtőkéket. Tehát valamikor a háború után itt is, máshol is az országban újjáéledt a hagyomány, csak senkinek nem jutott eszébe (a legtöbb helyen értelme sem lett volna) turistaattrakciót csinálni a borászok dolgából. Aztán jött a kisharsányi Vylyan, és 2008-ban – nagyon ügyesen – feltámasztotta a halott januári szezont. És most nem véletlenül követte Mád: a Vylyan egyik kreatívja a mádi Holdvölgyben folytatja munkáját, és hozta magával azt, ami egyszer már bevált.
A rendezvénynek azért így is bőven voltak gyerekbetegségei, de ezekből mi, a résztvevők alig érzékeltünk valamit. Nem volt alkalom idegeskedni, délelőtt tízkor már a Szent Tamás-dűlő tetején álltunk és ittuk a dűlőszelektált almás forralt bort a pogácsához. A szentelés és metszés után pedig olyan lelkesen kerestük a tőkék közé elásott boros palackokat, mint húsvétkor a gyerekek a csokinyuszit a kertben.
Föld alatti labirintusban
A játékos vonal egész nap tartott. Az ötven, főleg az ország keleti feléből érkezett résztvevőt négy csapatra osztották a szervezők, így egymást váltva járhattunk végig négy pincét, a Zsirait, a Holdvölgyet, a Demetervint, és a Szent Tamást. Zsirai Kata például Tokaj-kvízt állított össze, Gincsai Tamás, a Holdvölgy szülinapos borásza a több mint százágú pincerendszerben térképeket adott. Ha nem súgott volna, valószínűleg leforgatom az Ideglelést, és soha nem találok el a kóstolótételekhez.
A Holdvölgy hipermodern pincéje szerényen süllyed a kőzetébe, nem hivalkodik. Pedig megtehetné, minden borász álma a technológia, ami ott van. Ilyen háttérrel tehetik meg azt is, hogy évekig visszatartják a boraikat, sőt eleve csak a jobb évjáratokat dobják piacra. Most a 2007-es és a 2009-es tételek pörögnek, és szépen tartják magukat.
A Hold and Holló alapcsalád száraz 2007-ese furmint-hárs. A 2009-es Birtok Furmint is 3 évig pihent palackban, elbírták a jó savak. Egész hosszú, egyszerre szikár és virágos, könnyű, elegáns. Abban az évben a Dorgó, a Király és az Úrágya dűlőkről jött bele szőlő. Ez a bor második évjárata, előtte csak 2007-ben készült el, akkor egyébként a Betsek, a Király és a Holdvölgy dűlőkből. A Signature pedig a borász aláírása, egy édes válogatás, van benne az aszútól a fordításon át az esszenciáig minden. A kedvencem a Holdvölgytől, 125 gramm cukra van, nem túl hosszú, pont annyira, hogy elmélázzak mellette borongós vasárnap délutánokon. A szombaton éppen harmincadik évét betöltő Gincsai Tamás főborász ezek előtt egy szépen kierjedt 2014-es kabart választott az istenéltessenhez, tartályból mutatta, házasításba megy majd, pedig megnézném később is, így is, citrusos tonik.
Az emlékre épülő borászat
A Holdvölgytől alig száz lépésre a Zsirai-lányok még csak ismerkednek a piaccal, és próbálják tartani szeretetre épülő hozzáállásukat. Főleg akkor nehéz, amikor a fesztiválokon édes pirosat kérnek tőlük. Három borvidéken, Tokaj mellett Somlón és Villányban is vannak területeik: habár Somlón csak 1,5 hektár, de ennek is ugyanúgy drukkolnak, mint a sokkal inkább támogatott másik két vidéknek. A borász dolgát egyre inkább Kata végzi az iskola, és a tapasztaltabb Tóth Csaba mellett. Kívülről úgy tűnik, a lány minden lépését az apja iránti tisztelet vezeti.
Zsirai Csaba 2003-ban vágott bele a borgazdálkodásba, sajnos munkája félbemaradt 2011-ben. Lányai úgy folytatnak most mindent, ahogy ő tenné. Emléke miatt tartják meg a különböző területeket, még ha ez nem is tűnik ésszerűnek, és főleg tiszteletére készült el az Apjalánya. Tóth Csaba és Kata viszont ma kevesebb hordót használnak, a tételek spontán erjednek, a kiemelkedő sorozatok már Ipacs Géza Tokaj-palackjába kerülnek. De Kata gondolatai állandóan visszatérnek apjához, és a szeretet mellett végtelen tisztelettel rajzolja meg a képét.
A 2011-es Zsirai Birtok Furmint főleg a Középhegy-dűlőről jött le, és ahhoz képest, hogy spontán erjedt hordóban, aztán még majdnem egy évet töltött fában, ez nem ül rá. Körtés, virágos, tiszta. Azonos évben a Betsek Hárslevelű szintén egy bájos, egyszerű, behízelgő bor lett. Az édes 2009-es Katikát kóstoltuk még, ez is egy tökéletes gasztrobor, jól elkészített, tiszta és virágos, megálmodtam mellé a hagyományos mascarponés-tejszínhabos-kekszes süteményemet. Sajnos még hiányzik a komplexitás, rétegzettség, pedig a területeken minden adott. Ha Kata belelendül, egészen biztos, hogy meglesz ez is. Addigra egyébként a nagyon hosszú termékskálát is lerövidítik: a tervek szerint évente egy birtokbor készül majd az éppen legjobb furmintból, marad egy aszú és az anyukáról elnevezett Katika cuvée.
A Demetervinnél is a három alapbor, a Délceg, a birtok furmint és az Élvezet voltak porondon, de közben Demeter Endre olyan hevesen kelt ki a magyar vörösborok ellen, hogy végül kénytelen volt egy olasz Valpolicellával elsimítani a vitát.
A Délcegben a hárslevelű jegyeit a furmint savai viszik, citrusos, üde. Nem támaszkodik maradékcukorra vagy hordóra, és ez jó. A birtok bora illatában többet ígér, mint amit ízben ad, fanyar citrusok viszik el. A 2013-as Élvezet már elegánsabb, de szintén úgynevezett Junibor, vagyis jó ár/érték aránnyal a kevésbé tapasztalat fiatalokat próbálja célozni. Egyszerű, szerethető, minőségi édes bor.
Bármikor harapnám
Ifjabb Szepsy István az Első Mádi Borházban valamivel komolyabbra vette, egészen szakmai előadást tartott, pedig mire odaért a csapat, már elkezdett pilledni. A Mád termékcsaládot kóstoltatta, közben arról beszélt, hogy Tokaj, és benne Mád jó úton halad, hogy márkává váljon. A furmint szőlőfajta lehet a segítsége, szerinte csak erre érdemes építeni.
Az ásványos száraz Mád furmintot meglepően hosszan élveztem. A bor olyan volt mint Szepsy: szikár, kiszámított, korrekt, határozott. A Mád Hárslevelű szintén szépen mutatja a termőhelyet, de a 20,2 gramm maradékcukor miatt is lágyabb, kedvesebb. Egyébként még az édes Mád is belefér a mindennapok borának kategóriájába (nyilván éppen ez volt a cél), 120 gramm cukrával, virágokkal, mandulával és teássággal (fűszeres kajákkal, rántott velővel, sós libamájjal!).
Később, este az Első Mádi Borház vacsorájához két Szent Tamás bort kaptunk, a Percze furmintot és a Középhegy hárslevelűt, passzoltak a menühöz. A körtés csicsókakrémleves, a tejfölös-szalonnás csuszával tálalt vajpuha marhapofa, és a diós-epersorbet-s desszert nem igazán adott okot panaszra. Szépen megmutatták, hogy Tokaj-hegyalja a gasztronómiában is elkezdett magára találni, és végre ráérez valamiféle egyensúlyra a helyi tradicionális és a modern között. Ha mindig így főz, akkor az Első Mádi Borház lehet a vidék bisztrója, és talál magának helyet az inkább az olasz konyhából merítő zarándokhely, az Anyukám mondta, a sokaknak talán még túlságosan elrugaszkodott Gusteau (amely egyébként a Szent Tamás és a Mádi Borház családjába tartozik), Tokaj-Hegyalja borászainak nappalija, azaz a Sárga Borház, valamint a háziasabb tállyai Oroszlános között. Kiváló szálláslehetőségek is vannak már itt végre, most többek között a Zsirai Vendégház és a Mádi Kúria Hotel is megtelt.
Kinyitották a kapukat
Röviden: most úgy tűnik, minden adott ahhoz, hogy a borvidék, benne főleg Mád és Tállya végre azoknak is megmutassa magát, akik még nem készültek fel rá, hogy egyetlen korttyal-falattal megértsék. A kóstolt borok, az egyszerű, de kifogástalan ételek, és egyáltalán, az egyre gyakoribb rendezvények, a Vince napi program alacsony ára arra utalnak, hogy Tokaj-hegyalja – a hozzáértők és a külföldiek után – végre a magyarokat is meg akarja szólítani.
Az első mádi Vince napi borünnepet a pincészetek önköltségi áron tartották, sőt, jó eséllyel keményen mínuszban zártak. De abban a faluban, ahol a vendégházból kilépve a szőlész, aki életében először lát, verseket szavalva visz le kocsiján az étteremig, ahol este, ha unatkozom, a borász behív saját asztalához, hogy az ő barátaival kóstolhassak, vagy Tállyán, ahonnan vasárnap délben nem engednek el úgy, hogy ne kóstoltam volna meg a friss fánkot a ház lekvárjával... ahol ilyen vendégszeretet van, ott - legyünk mi is optimisták - így is megéri elkezdeni.
A képek közül néhányat a Szent Tamás Pincészet Facebookjáról emeltem át.