Mit keresnek Tállyán a mádiak?

A Szent Tamás Pincészet 2009-ben kezdett el dolgozni Mádon. Az ifj. Szepsy István és Balassa István nevével fémjelzett borászat meghatározó szereplője lett a településnek. Nevükhöz fűződik az első településszintű bor, a Mád-furmint, amelyet felvásárolt szőlőből készítenek. A pincészetnél a területeket egész évben ellenőrzik és együttműködnek a gazdákkal a megfelelő minőségű szőlőtermés elérése érdekében.

Az integrációs munka egyre sikeresebb: egyre több mádi gazdával köt a Szent Tamás szerződést. Ráadásul ez a bor került először az új Tokaj-palackba, ami lehetővé teszi, hogy a fogyasztó a polcokon könnyebben felismerje: tokaji borral van dolga.

Ilyenek az új Mád-borok

A pincészet idén a Budavári Borfesztiválon mutatta be a 2013-as Mád-furmintját, ami október elsejétől lesz elérhető. Az évjárat miatt a korábbi közel 80 ezerhez képest kevesebb, 54 ezer palack készült belőle. A bor a 2012-eshez hasonlóan tartályos erjesztéssel és érleléssel készült. Nagyon kellemes almás, citrusos illattal indít, a gyümölcsök mellett megjelennek az ásványok is. A korty tartalmas, remek a bor savszerkezete. Ízében a citrusok és az almás jegyek dominálnak. Szép és elegáns bor, amit jó inni és megmutatja, mire lehet képes a fajta.

Szintén a borfesztiválon debütált a településszintű bor hárslevelűből készített verziója is. A korábbi évtől eltérően 2013-ban a hárslevelűből félédes bort készített a pincészet (2012-ben félszárazat). A furminthoz hasonlóan reduktív technológiával készült. A spontán erjedés 20 grammos cukornál állt le. Illatában még egyértelműen fejlődő jegyeket mutat, fehér virágos, barackos jegyekkel. A cukor talán egy kicsit lehetne kevesebb, de a 6 gramm sav szépen vezeti a bort. A furminthoz képest még sokkal fiatalabbnak tűnik, még több időre van szüksége. Jó inni.

A két Mád-bor után rátértünk a dűlős tételekre

A dűlős borokat a pincészetnél spontán hordós erjesztéssel, és érleléssel készítik el. A Nyulászó-dűlőből készített borhoz a pincészet a korábbi évekkel ellentétben 2012-ben már csak hárslevelűt használt. A Nyulászó a legdélebbi mádi terület, általában itt kezdődik először a szüret. A Szent Tamás-dűlőhöz hasonlóan vörös agyagos ásványok vannak a területen, de itt a talaj sokkal lazább és vastagabb a termőtakaró is. Illatában remek hordófűszerek, mézesség, és ahogy melegszik a bor kezdenek megjelenni a gyümölcsök a borban. Először citrusok, majd egy kis barackosság. Az ízében sokkal inkább az ásványok játsszák a szerepet, a hordófűszerek csak mellékszálként jelennek meg. Még nagyon fiatal, az illata egyelőre nagyobb bort ígér, mint amit szájban kapunk, szüksége van a palackos érésre. Szerencsére a potenciál megvan benne, kóstolótársaim szerint még két évet kellene érlelődnie a palackban. Kár, hogy addigra el fog fogyni a tétel.

A következő tétel a Percze-dűlőből származik, ami Mád egyik legkisebb dűlője, a pincészetnek azonban két dűlőszelekciója is van a területről, az egyik hárslevelűből, a másik furmintból. A hárslevelűnek az általunk is kóstolt 2012-es volt az első évjárata. Agyagásványokban gazdag dűlő, aminek az alapkőzete riolitos, de vulkáni tufa és kvarc is megtalálható benne. A Szent Tamás-dűlőnek a borainál a Perczéből készített borok visszafogottabbak és elegánsabbak az eddigi tapasztalatok alapján.

Illatban sokkal másabb, mint a Nyulászóból készült bor, ami sokkal édesebb karakterű. A Percze hárslevelűje sokkal szikárabb, sokkal inkább az ásványok dominálják a mézesség mellett. Ízében egy kis mézesség és virágosság mellett rengeteg ásványosság jelenik meg, szinte uralják a bort. A korty rendkívül hosszú, a szájban a hordófűszerek már a korty lenyelése után jelennek csak meg.

A Percze-dűlőből származó furmint illatában sokkal füstösebb, markánsabb, karakteresebb, mint a hárslevelű. Később, ahogy szellőzik és melegszik a bor ez finomodik, és megjelenik egy kis mézesség, hordófűszer és barackosság. Ízében puhábbak, és elegánsabbak az ásványai, a savak jobban tartják. Ennek a bornak szüksége van az időre, ha tehetnék a pincészetnél még érlelnék. Még sokkal izgalmasabb lehet. Érdemes még évekre eltenni.

A pincészet csúcsbora nyilván a Szent Tamás-dűlőből származik

Öt hektárja van a pincészetnek a dűlőben, ami Mád emblematikus területe. Az egyik legkomplexebb ásványianyag-összetételű terület. A bor illata rendkívül telt és komplex, a hordófűszerek és különböző ásványok mellett virágok, fehér és sárgahúsú csonthéjasok is megjelennek. Ennek ellenére az illat nem túl terjengős, hanem visszafogott eleganciával mutatja meg ezt a komplexséget. A kortyot is hihetetlen elegancia jellemzi, az ízképet az ásványok vezetik és mellette jelennek meg a gyümölcsök és a fűszerek, amelyek szálazhatatlanok. Rendkívül sokáig ottmarad a nyelven és kitölti a bor az egész szájat még percekkel később is. Nagyon szép savak, és szerkezet, minden egyensúlyban van. Mádness. Eszement bor.

A szárazak után rátértünk a pincészet két édes borára. Ezek közül az egyik a Mád késői szüret 2012-ből, ami a Mád-furminthoz és a hárslevelűhöz hasonlóan felvásárolt szőlőből készült, reduktív technológiával. A bor 50 százaléka furmint, 30 százaléka sárgamuskotály és 20 százaléka hárslevelű. Az alapanyagot a borhoz novemberben szüretelték, 138 gramm maradékcukor található benne. A sárgabarack különböző árnyalatai jelennek meg a rendkívül telt illatban, de egy kis virágosság is felfedezhető benne. Ízében is hasonlóan telt, az illathoz hasonlóan a rendkívül intenzív sárgabarackos jegyek jellemzik. Szinte sárgabarack eszencia.

A késői szüretelésű Mádhoz hasonlóan a 2011-es 3909-ben is mindhárom szőlőfajta megtalálható a borban, amiben 179 grammnyi maradékcukor van. Ez a tétel egy évig volt hordóban. Sokkal cizelláltabb, visszafogottabb illat jellemzi, mint a Mádot. A barackos, botritiszes jegyek mellett egy kis virágosság is megjelenik. Ízében kifinomult és elegáns, szép savai vannak. Nagyon szép aszalt és friss gyümölcsök, főként barack érezhető a kortyban, virágos jegyekkel. Gyönyörű késői szüret.

Mennek Tállyára a mádiak, de miért is?

A kóstoló végén érkezett meg a standhoz ifj. Szepsy István, akivel egy mintát kóstoltunk meg a Dongó-dűlőből, így visszaugrottunk a száraz borokhoz. A Dongó az eddigiekkel ellentétben tállyai terület, amit tavaly vásárolt a pincészet. A dűlő az egyik I. osztályú területe a településnek. A dűlő alapkőzete változatos, tipikus tállyai egyveleg ifj. Szepsy megfogalmazása szerint. 

A pincészet több szempontból vásárolta meg a területet. Az egyik oka az volt, hogy kíváncsiak voltak, egy könnyedebb talajon, milyen bort képes adni egy I. osztályú dűlő. Másodsorban azért, mert Tállyán sok egyedszekció van.

Ennek az az oka, hogy Tállyán sokan oltottak szőlőn a korábbi években, míg Mádon többen vásároltak előnevelt tőkéket máshonnan. A Szepsy Pincészet és a Szent Tamás Pincészet Tállyán közösen folytat tőkeszelekciós munkálatokat. A tőkeszelekcióra azért van szükség, hogy minél magasabb minőségű bort tudjanak készíteni. Valamint hogy olyan klónt tudjanak készíteni, ami ellenáll az esca fertőzésnek, ami az egyik legnagyobb veszélyt jelentheti a jövőben a borvidékeken.

Az esca a löszös területeken erősebben fertőz, de Mádon is megjelent már, azonban Tállyán nem, ezért is lehet nagy szerepe annak, hogy innen válasszák ki a legmegfelelőbb tőkéket. Az esca legyengíti a növény immunrendszerét, majd a feketekar gomba megtámadja a tőkét és leállítja a növény keringését. Ifj. Szepsy szerint az esca hasonló mértékű károkat okozhat, mint a 19. század végén a filoxérajárvány. 

És akkor vissza a Dongó-dűlőből készült mintára! A furmintból készült bornak az illata elegáns és kifejező, szép citrusok, ásványok és fűszerek találhatóak benne. Ízében a citrusok és a zöldalmás, csonthéjas jegyek dominálnak, remek. Szép, jó ivású savvezérelt bor, puhább és közérthetőbb, mint mádi társai.

A pincészet borai szépek, többségük még fiatal, de a kereslet nagy rájuk. Érdemes lehet egy-egy tételből néhány palackot eltenni a jövőre annak, aki teheti.