Összeköt minket a színpad: Kiss Erzsi és a Longstep az A38-on

Rajcsányi Gellért: Próbáltam megtalálni a kapcsolódási pontjaitokat, de nem sikerült: mi köt össze kettőtöket, zenekaraitokat?

Kiss Erzsi: A holnapi színpad. 

Stumpf András: Csak a közös ismerősök. 

K.E: Igen, a közös ismerősök is. 

S.A.: Meg az a feltétlen imádat, amellyel én az Egy Kiss Erzsi Zenét tavaly óta követem. 

K.E.: Oh, köszönöm!

S.A.: Zeneileg teljesen más a két történet, nagyjából annyi a közös, hogy emberek játszanak mindkettőben. 

R.G.: András, mit tudsz eddig és mit gondolsz Kiss Erzsi zenéjéről? 

S.A.: Erzsit, ahogy sokan, az Erik Sumo Bandben hallottam először, de amikor tavaly elmentem a Muzikumba a zenekarára, le lettem taglózva. Ilyen finom, ennyire kifejező, ilyen laza és magabiztos, halálosan profi, mégis egyedi produkciót máshol nem lát az ember. Akkor csettintettem és mondtam magamban, hogy Kiss Erzsi hungarikum. Mindenhol ismerniük kellene a világon. Tényleg ilyen érzés volt, ahogy ott aléltam a koncertjén. Hogy ott vagyok épp, ahol A nagybetűs dolog történik. Aztán elmentem még jó pár koncertjére. Mindegyik zseniális volt.

R.G.: Erzsi, hallottad-e már a Longstepet vagy bármikor András zenéjét? Mi a véleményed róla? 

K.E.: Élőben még nem volt szerencsém. Láttam egy videót a szimplás koncertről. Nekem nagyon erős volt a szöveg. A szöveget én magam mindig tisztelettel, de csak távolról szemléltem. Ritka alkalom, ha magam is magyarul énekelek. A Hajón meg fog történni. Saját dalt természetesen.

S.A.: Erzsi valószínűleg a Vagy-vagy című dalunk videóját látta. Annak a szövegét meg nem mi írtuk, hanem Soren Kierkegaard. Egy szót sem kellett változtatni rajta, úgy, ahogy elhangzik, benne van a könyvben. 

R.G.: Aki ismeri Erzsi zenéjét, vagy csak van valami fogalma róla, az tudja: te vagy az az énekesnő, aki jellemzően nem dalszövegeket énekel. És ezt a témát mindig meg is kérdezik tőled. Én most csak annyit kérdezek: mi a kisserzsinyelv számodra 2013-ban? 

K.E.: Épp több magyar dalt írtam most az év végén. Mesei, népdalokat idéző szöveggel. Így továbbra is szabadnak érezhetem magam. Ez nagyon fontos! És magyar nyelven is működik! „Cintányéros feneketlen cudar katlan / szívem kútja mélységes, apadhatatlan...” 

R.G.: Pont erre akartam rákérdezni: a kilencvenes évek óta vagy a pályán – volt olyan időszak, amikor az általad épp a művészi, önkifejezési szabadság érdekében választott éneknyelved vált korláttá, keretté, esetleg teherré számodra? 

K.E.: Soha nem volt korlát, teher, Sőt... Így nem kellett, nem kell szembesülnöm a határaimmal... Felszabadulnom nekem is kell, és szeretném, ha a közönség is ezt élné meg..

R.G.: Szép már ez a két sor is, amit az előbb idéztél. Valóban népi ihletésűnek tűnnek. Honnan jött az ihlet - mi számodra a népzene, a népdalok világa, és eszmélésed, pályád során hogyan viszonyultál a népművészethez?

K.E.: A világ népzenéin szocializálódtam és tapasztaltam meg saját játékos nyelviségemet. Anno, színházban kísérleteztünk, hogyan lehet megszólalni. És én közben megtapasztaltam, mennyire könnyen megy. A népzene az ösztön. Maga a természet. Csodálatos kifejező erő. Lehetőség mindenki számára. Élvezni, művelni!

S.A.: A rakendroll is népzene. Ennyiben biztosan az.

R.G.: András, Kiss Erzsi jellemzően dalszövegek nélkül énekel, ezt tudjuk, viszont a Longstep mintha megmondós zenekar akarna lenni. Jól látom vagy visszautasítod az inszinuációt?  

S.A.: Nálunk Demeter Szilárd a szövegíró, és van ám mesés szövegünk nekünk is! Mese a szerelemről a címe, némi Bartók-hatás meg van a zenében, az Egy este a székelyeknél hangulata, legalábbis szerintem, szándékom szerint. Erzsi zenéje, szöveg nélküli vagy szöveges felszabadultsága tényleg utánozhatatlan, a mi zenénk kötöttebb, aminek alighanem így is kell lennie, mert nem vagyunk annyira jó zenészek, mint Csabi, Jani meg Árpi Erzsinél. Még nem, persze. Ezért vagyunk mi az elő-, ők meg a főzenekar. 

R.G.: Hol tart most a Longstep? Valóban, kötöttebb a zenétek, talán a lehető legkötöttebb, hiszen a blues-rock tűnik a fő csapásiránynak. Mi a cél: a blues gyökereit kutatni és játszani - vagy már most is vannak olyan dalaitok, amivel feszegetnétek a stílus határait?

S.A.: Tévedés, hogy bluesrock lenne. Van benne persze, mert két gitáros is van, ugye, a másik meg tényleg bluesrock arc főleg, de elég szép eklektikát hoztunk össze. Csak még senki nem hallhatta. Az A38-on lehet először. Van popóriszálós, miss you-beates bugyutácska daltól a nagyon kísérletező, népzenei ihletettségűn át a tradicionálisan érzelmes és néhány döngölősebb számokig is. Szóval a Longstep egyáltalán nem tervez tiszta bluesrock együttes lenni. Én biztosan nem. Azt ugyanis én, bármennyire szeretem is, unnám játszani.

R.G.: Miről álmodozol, amikor a Longstepről gondolkodsz, hová szeretnétek eljutni: magyar nyelvű saját dalokat játszó rockbanda, lemezekkel, turnékkal, egyszer majd Sziget-nagyszínpaddal; vagy épp az ellenkezője: továbbra is kötöttségek nélküli örömzene legyen haverokkal, haveroknak rock- meg romkocsmákban?

S.A.: Szeretnénk egy jó lemezt. Szerintem vannak jó dalok, sokfélék, ráadásul. Nem szeretném, ha kizárólag haveroknak játszó banda maradnánk. Persze a haverjainkat imádjuk és üdvözöljük innen is. Alapvetően alkotni szeretek, meg a többiek is. Rádöbbenni: ez az! Ez nagyon jól szól így! Szóval jó dalokat akarok írni. Nem a koncertezés a lényeg. Ha az lenne, mennék bluest játszani, nem írnék dalt, csak gitároznék mondjuk Jimi Taylor barátom bandájában. Az is nagyon jó érzés, de a Longstep tényleg alkotóközegként nagyon jó. 

R.G.: Erzsi, mi ihletett meg éneklésre, zenélésre, alkotásra legutóbb? Előadó, koncert, madárfütty, valami más? 

K.E.: Akár a mozgólépcső is képes rá, de legutóbb egy zenekari próbán. Az együttes még nem tudja, hogy nagyon szeretném majd azt a számot játszani. Elszállós, zúzós, gyönyörű, belefeledkezős dobolással.

R.G.: András, téged mi ihlet a zenére, zenélésre, alkotásra – a napi adag Rolling Stones-on kívül? 

S.A.: Hú, a Stones-hoz semmi köze. A legújabb dvd-jük például olyan pocsék, hogy nézhetetlen. Jagger nagyon kínos. Amúgy meg az az ihlet a dalírásra, hogy kézbe veszem a gitárt. Minden nap. Aztán elkezdek játszogatni és jön valami. Eddig legalábbis így volt. Most másképp van, mert összehozott a sors Demeter Szilárddal, aki azt sem tudta magáról, hogy tud basszusozni, meg azt sem, hogy tud szöveget írni, pedig de. Ontja magából, feltölti a közösbe, és van, hogy egyszerűen meghallom benne a dalt. Ragadom a gitárt és megcsinálom, feldúdolom diktafonra, elküldöm a többieknek. 

R.G.: Andrást sokan ismerik újságíróként, és most kerül előtérbe a zenész énje. Erzsi, téged énekesnőként ismernek, de amikor nem a „kisserzsizene” vagy, mivel foglalkozol még a mindennapokban? 

K.E.: Bábdarabokhoz írok zenét és egyben magam is játszom. Nullától 3 éves korig, egész pici gyerekeknek játsszuk Szabó Balázzsal, a Szabó Balázs Band-ből. Most itt lesz szerdán. Ő a koncert egyik vendége. 

R.G.: Sok vendégetek lesz a szerdai koncerten: kik ők és hogyan kerültek képbe, mit alkottok közösen?

K.E.: Az „Álmok dalát” Szabó Balázzsal és Pápai Isti ütőssel játszom. Szabó Balázs hegedülni is fog. Pápai Isti alkotótársam a Panchan akusztikus énekegyüttesben. Az Erik Sumoban is együtt vagyunk. A fúvósok Abbas Murad – pozan, Ülkei Dávid – szaxofon, Koós-Hutás Áron – trombita. Nem először fogunk együtt játszani. 

R.G.: Utoljára 2010-ben adtál ki lemezt, mik a közeljövő tervei, például a magyar dalokkal? 

K.E.: Kiadni, kiadni. Énekelni, énekelni! Jövő tavaszra EKEZ lemez. Nagyon remélem! Kaptunk némi NKA-támogatást és gyűjtögetünk. Szerzői lemez lesz. Ha valaki támogatná még, nagyon megköszönjük!

S.A.: Amint nyerem a lottóötöst, én támogatom; sőt, akkor kiadom én az egészet!