Jobb-e az osztrák olaszrizling a magyarnál? Olaszrizling-e a welschriesling? Miben más, ha igen? Hol van több izgalom a borban, határon innen vagy túl? És: elég-e az izgalmasság a jó olaszrizlinghez? Megannyi kérdés, de mik a válaszok? Egy osztrák Master of Wine, Josef Schuller kóstolóján jártunk.
Egy ideje egyre többet beszélünk az olaszrizlingről. Pár éve talán Jásdi István dobta bele a követ az állóvízbe azzal, hogy összehívta a fajtával komolyan foglalkozó borászokat egy találkozóra. Ezt követte a Kovács András István által szerkesztett, a fajtával már csak a neve miatt is kiemelten foglalkozó Olaszrizling blog, majd egyre több tematikus kóstoló, hogy végül elérkezzünk a Winelovers csapata és a Borászportál-Vinoport team által szervezett Olaszrizling Október mozgalomhoz, amely azon ügyködik, hogy közelebb vigye az itthon legtöbbet termesztett szőlőfajtából készült borokat a fogyasztók szívéhez.
Magyarul: van egy csomó olaszrizlingünk, ami tök jó. De el is kell adni.
Az Olaszrizling Október nagykóstolójának legnagyobb dobásaként a szervezők elhozták Budapestre a Fertő-tó nyugati partján lévő festői osztrák kisvárosból, Rusztból az Osztrák Borakadémia elnökét, Ausztria első Master of Wine-ját, a mindenki által Pepinek szólított Josef Schullert és a bécsi Wein&Co borkereskedés borbeszerzőjét, a Master of Wine-aspiráns Kielmayer Kristiant, hogy beszéljenek egy kicsit arról, hogy az osztrákok úgy mégis mit csinálnak az olaszrizlinggel, és mi van ennek hátterében.
A kulcsszó a simplicity
Mert az igaz ugyan, hogy ebből a vérbeli közép-európai szőlőfajtából Magyarországon van a legtöbb (körülbelül 4500-5000 hektárnyi), a maguk 3600 hektárjával az osztrákok is komolyan alakítják a világban kiépült olaszrizling-képet a welschriesling (náluk ez a neve) különböző felfogásaival és felhasználási módjával, valamint azzal, hogy az osztrák bor eleve nagyobb volumennel jelenik meg a világpiacon. (Az olaszrizlingről, mint fajtáról itt is olvashat Nagy Róbert történész-borász tolmácsolásában.)
Míg Magyarországon az egyre növekvő mennyiségű és fontosságú, ám összességében még mindig aprócska prémium szárazboros szegmens mellett az olaszrizling leginkább fröccsborként fogy, addig Ausztriában három bortípus alapanyagát adja a fajta: Stájerországban könnyed, egyszerű asztali borhoz termesztik, a Weinviertelben javarészt pezsgő készül belőle, a Fertő-tó környékén pedig nagy, komoly formátumú aszú-minőségű édesborok alapját adja. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy különösebben foglalkoznának a fajtával: le nem nézik, de nem is várnak tőle sokat.
„Nem volt egyszerű találni olyan osztrák borokat, amiket magammal hozhattam volna” – mondta a kóstoló elején Josef Schuller, akinek nagy szerencséje volt, hiszen az osztrák borokkal legtöbbet foglalkozó hazai borkereskedés, a Dropshop stábja levette ezt a terhet a szakember válláról: ők állították össze a mesterkurzus borsorát. A Master of Wine biztatásul elmondta: ő a legtöbb osztrák borásszal és fogyasztóval ellentétben hisz az olaszrizling nagyszerűségében. A kóstolón öt osztrák bort néztünk meg négy magyarral szemben – különböző évjáratok és stílusok tükrében.
Valahol remény is van
„Ausztria a legkevésbé izgalmas olaszrizling-termő ország” – mondta Josef Schuller, aki a welschrieslinget Jausenweinnek nevezte, egy egyszerű, gyümölcsös, friss bornak, amit leginkább egyszerű ételek mellé érdemes fogyasztani, gyakorlatilag bármikor. Ausztriában a stájer borászok által kitalált „frisch, saftig, steirisch” borstílus jellemző a fajtára: hiába terem a szőlő a jóval melegebb Burgenland lankáin vagy éppen a Bécstől északra található Weinviertelben, a hangsúly nem annyira a termőterület adta jegyeken van, hanem a stájerek által kitalált fajtajellegen és borstíluson.
„Ausztrián kívül evidencia, hogy az olaszrizling egy jó szőlőfajta” – folytatja gondolatmenetét a szakember. Egészen egyszerű oka van annak, hogy az osztrákok más fajtából készült borokról híresek: van nekik egy grüner veltliner és egy rajnai rizling nevű szőlőfajtájuk, amelyek olyan borvidékekkel kombinálva, mint a Kremstal vagy a Wachau, világklasszis szintet is hoznak. Az olaszrizling háttérbe szorításában az osztrák állami bormarketing-stratégia is kivette a maga részét: a nyolcvanas évek glikolbotránya után a fenti két szőlőfajtára építették fel a modern osztrák borászat új arcát. „De valahol távol a horizonton az olaszrizling számára is van remény” – fogalmazott Pepi Schuller, és most már tényleg mesélek a kóstolt borokról.
1 Zantho Welschriesling 2012
„Ha valahol kérsz egy pohár welschrieslinget, akkor ilyet kapsz” – mondta a Master of Wine a magyar-osztrák határ melletti Andauban található Zantho szövetkezet 2012-es alapboráról. Áradó, egyértelmű illat, halvány szín, tiszta, egyszerű, ropogós savú, jól iható fehérbor a saját pincészete mellett a Zantho borait is készítő burgenlandi sztárborász, Joseph Umathum kezei közül.
2 Szászi Endre Szigligeti Kabócás Olaszrizling 2012
Az osztrák alapbor párja Szászi Endre 2012-es szigligeti Kabócás olaszrizlingje volt. Nem is párja, hanem inkább tökéletes ellentéte: az osztrák frissességgel szemben itt egy lusta, lomha, vajas, krémes, fülledtnek ható, keserűmandulás italt kaptunk a pohárba. Itt jutott először eszembe, hogy a Badacsonyi Kör sajthoz ajánlja a fajtát, de ezt most valahogy nem tudtam elképzelni, pedig valószínűleg igazuk van.
3 Tement Welschriesling STK 2012
A harmadik, újra osztrák bor a Josef Schuller által már említett tipikus stájer welschriesling, mégpedig a jobbik fajtából: az egyik legnevesebb stájer pincészet, a Tement 2012-es STK welschrieslingje került a pohárba. Pont egy héttel a mesterkurzus előtt kóstoltam ezt a bort hazai olaszrizling-kontextusban, ott bántóan egyszerűnek tűnt, másodszorra kóstolva azonban egyre inkább erényként könyvelem ezt el: magas sava, alacsony 11%-os alkoholja, friss gyümölcsössége megbízható, magabiztos bort sugall.
4 Laposa Nagy-Somlói Olaszrizling 2012
Nem találják ki, de ismét 180 fokos fordulatot vettünk a soron következő magyar tétellel. A Laposa pincészet 2012-es nagy-somlói olaszrizlingjéről vakon, az illatból számtalan dologra lehetett következtetni, ám arra, hogy egy somlói olaszrizlingről van szó, nem feltétlenül, sokkal inkább arra, hogy a pincében vontatottan erjedhetett a tétel. A magyar borokat bemutató Master of Wine-aspiráns Kielmayer Kristian meg is jegyezte, hogy szellőztessük a bort. A fahatások mögött egy mély, minerális, izgalmas bor rejtőzhet: nem a szőlő tehet róla, hogy nem tudja megmutatni magát.
5 Tement Weinstock Zieregg 2012
És ekkor Pepi Schuller berobbantotta az osztrák welschriesling-ágyút.
Mégpedig egy stájer borral. Tementéktől már ittunk egy alap olaszrizlinget. Most a legjobb dűlőjükről szüretelt, kisszériás kísérletük premierje következik. Mint Pepi Schullertől megtudjuk, a stájerek sauvignon blanc-ban és az általuk morillonnnak nevezett chardonnayban alkotnak igazán nagy borokat. Korábban ez nem egészen így volt: amíg az olyan kitűnő olaszrizlingtermő helyek, mint a Jeruzsálem-hegy Stájerországhoz, és nem a mai Szlovéniához tartoztak, addig megvolt a lelkesedés a nagy közép-európai szőlőfajta iránt is. A határok változásával kicsit úgy jártak, mintha Trianonban azt mondták volna, hogy a jelenlegi magyar Tokajt kapják a szlovákok, nekünk meg maradt volna az a párhektáros terület ott északkeleten, ahol nem biztos, hogy annyira nagyon erőltetni kellene a hatputtonyos aszúk készítését. Nem is teszik.
A Zieregg tehát Tementék grand cru státuszú területe, ahol a pincészet talált egy sornyi welschriesling szőlőt, amit a kísérlet kedvéért külön dolgoztak fel. Összesen egy hordó, vagyis 300 liternyi készült belőle, a poharunkba egy finomseprőn érlelt, derítetlen, szűretlen, tökéletes tisztaságú fehérbort kaptunk. Elegáns, egyensúlyos, szép tétel, precíz hordóhasználattal. Egészen más világ a Pepi Schuller által tipikusnak mondott welschrieslingekhez képest, stílusa, precizitása és tisztasága miatt mégis inkább hozzájuk áll közel, mint magyar társaihoz. Ez a bor tehát a reményé – érdekes, hogy a valamiért (még?) nem szeretnék feltüntetni a címkén a dűlőnevet.
6 Jásdi Lőczedombi Olaszrizling 2011
A hazai dűlőszelektált olaszrizlingek egyik csúcsa, Jásdi István 2011-es Lőczedombi olaszrizlingje nem nagyon tartotta a lépést osztrák társával, valahol a Laposa- és a Szászi-tétel között volt stílusban. Önmagában vagy az osztrák bor előtt minden bizonnyal jobban mutatott volna. Ez ilyen, nekem nyáron a pincénél tetszett.
7 Schröck&Kracher Greiner 2007
Nem úgy a két osztrák sztárborász, a ruszti Heidi Schröck és a Fertő-tó túloldalán fekvő Illmitzből származó Gerhard Kracher koprodukcióban készült 2007-es welschrieslingje. A Ruszttól délre, közvetlenül a Fertő-tó partjánál kezdődő Greiner-dűlő botritiszes, nagyon érett terméséből kapunk pár kortyot a pohárba. A tétel három éven keresztül akáchordóban, majd ugyanennyi ideig palackban pihent. Ennek megfelelően érett, komoly anyag, hosszú íz, nagy potenciállal.
8 Gál Lajos Kántor-Tag 2007
És ekkor jött el a kóstoló legszebb magyar bora: Gál Lajos 2007-es egerszóláti Kántor-tag olaszrizlingje. „Mindblowing, excellent, great” – dicsérte az egekig Josef Schuller. Sűrű, szép, méltó párja az előző ruszti tételnek. Nem tudom, hogy véletlen-e, de az osztrák borszakember a Schröck&Kracher és a Gál Lajos-tétel elemzése során tért ki arra, hogy az olaszrizlinget bizony meg kell kóstolnia és ismernie a világnak.
Ha ugyanis szándékosan a két hasonló stílusban, túlérett, helyenként botritiszes szőlőből készült száraz bort állítja követendő példának Josef Schuller, azzal alaposan feladja a labdát az ettől egészen eltérő koncepciót felállító balatoniaknak. Ezt azonban nem tőlem fogják elsőként hallani, hiszen a száraz borból a botritiszes szemeket száműzni kívánó Jásdi István maga is aktívan részt vett a kóstolón.
9 Kracher Welschriesling TBA ZdS No. 9 2006
Az utolsó bor igazából tét nélküli örömjáték volt az osztrákoknak: Ausztria és a világ legjobbnak számító édesboros pincészete, az illmitzi Kracher 2006-os No. 9. névre hallgató welschrieslingből készült aszúbor-minőségű trockenbeerenausleseje került a poharunkba. Josef Schuller itt mondta el, hogy a welschriesling tulajdonképpen Burgenland furmintja (bár leginkább a furmint Burgenland furmintja), hiszen a legtöbb természetes édes bort ebből a szőlőfajtából készítik el az itteni borászok.
„Ezek a borok szerettetik meg csak igazán a welschrieslinget” – mosolygott a Master of Wine, és hát nem mondott hülyeséget. Bár a 300 g/l körüli cukortartalom a tokaji édesek stílusához szokott magyar száj számára akár túlzás is lehet, szót kell ejteni arról is, hogy Tokajhoz képest itt kevesebb a sav és azért az alkohol is, ám a teljesen acéltartályos feldolgozásnak köszönhetően több gyümölcsöt, frissességet, tisztaságot kapunk. Szóval merőben más, mint egy tokaji. Kornak, öregedésnek semmi jele.
És hogy mi volt a tanulság?
Két dolog.
Jövőre ugyanekkor ugyanitt meglátjuk, lett-e ebből bármi is. Szurkolok.
Sulyok Tamás az orbáni világot képviseli. Ez annyira irritálja Magyar Pétert, hogy még a közös fotózkodást is letiltja. Ez kutyagusztusról árulkodik. Horváth K. József írása.
De mi köze van ehhez a Ferencvárosnak?
Állami segítséget várnak az érintett önkormányzatok.
A Magyar Fürdőszövetség főtitkára drágulást a jelentős élőmunkaigény és az energiaár-emelkedéssel indokolta. A belépők ára országosan eltérően emelkedik.
Műholdas eszközökkel figyelhették meg Bécset az orosz diplomaták – az osztrák kormány most keményebb fellépést ígér.
Újabb társadalmi feszültségeket generálhat a döntés.
Ma ugyanis az MTI vélhetően politikai utasításra levágta Sulyok Tamás hivatalban levő államfőt a Magyar Péterrel és Bóna Szabolcs miniszterrel készült közös fotóról.
Sőt, egy helyi török szervezet vezetője arra figyelmeztetett, hogy az idegenellenes incidensek és a politikai feszültségek egyre inkább biztonsági kérdéssé válnak.
