A kiállítást Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mutatta be. Szavai szerint muzeológiai szempontból világszínvonalú a tárlat. A kiállítóteret úgy komponálták meg, hogy abban érvényesüljön a tudományos tudás és a hitbéli tartalom. A december 11-ig látogatható kiállításon lehetőség nyílt több külföldön őrzött ereklye bemutatására. A kiállításon a történelemben először látható együtt Szent István zágrábi, kalocsai és székesfehérvári ereklyetartó mellszobra. A különleges műtárgyegyüttesnek további jelentőséget ad, hogy a mellszobor alakú ötvösremekek a világon ismert legnagyobb ereklyetartók közé tartoznak.
A zágrábi ereklyetartó ezüst, aranyazott réz és drágakő felhasználásával készült. A mellszobrot 1635-ben Francesco Barberini bíboros, VIII. Orbán pápa unokaöccse ajándékozta a zágrábi székesegyháznak. Szent István fejereklyetartója a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum tulajdonában van. Mária Terézia 1769-ben Raguzából (Dubrovnikból) visszaszerezte Szent István koponya ereklyéjének egy darabját. 1775-ben a királynő a pozsonyi káptalanra bízta, ahonnét utasítására Bécsből 1778-ban Székesfehérvárra került új büszt alakú ereklyetartóban. Készítője Ignaz Sebastian Würth (1746-1834) bécsi ötvösművész volt.
A Kalocsán őrzött herma Bachruch Károly morva származású ötvös munkája. A Szent István-mellszobor készítését 1893 szeptemberében kezdte, és 1896 áprilisában fejezte be. A szobor talapzata már Császka György kalocsai érsek (1891-1904) elképzelései alapján készült, aki 1898-1899 között két részletben, 20 ezer forintért megvásárolta a kalocsai főszékesegyház számára. A három ereklyetartó herma mellett további különlegességek is megtekinthetők. Több mint 800 év után ismét visszatért Székesfehérvárra a bécsi Stephansdom Szent István-ereklyéje, 600 év után pedig újra Magyarországra érkezett államalapító királyunk állkapocsereklyéje, amely minden valószínűség szerint Nagy Lajos király ajándékaként került Raguzába, ahol a székesegyház kincstárában a mai napig nagy tisztelettel és megbecsüléssel őrzik.