Minden emberben benne van a kövek iránti vonzalom, akár ha arra gondolunk, hogy milyen megkapó látványt nyújtanak a hatalmas sziklák, vagy ha arra, hogy az apró kavicsok milyen megnyugtatóak tudnak lenni a tenyerünkben – fogalmazott Popovics Lőrinc. A tárlat anyagából kiemelkednek azok a művek, melyeket a kő és üveg kombinációjából hozott létre a szobrász. Az érdekelte ezek megalkotásakor, hogy a tömör, szilárd, súlyos anyagba, hogyan tud egyfajta „mágiát” csempészni. Elmondta, hogy ezzel a technikával találta meg azt a kifejezőeszközt, amivel leginkább be tudja mutatni, mi foglalkoztatja szobrászművészként. 2001-ben az egyik első kő-üveg kísérletével, a Szentély című munkájával elnyerte Japánban a Toyamura Nemzetközi szobrászbiennále különdíját.
Az utolsó teremben különleges környezetbe kerültek Popovics Lőrinc úgynevezett gyógykavicsai. A homokágyra fektetett alkotások mindegyike speciális csiszolási technikával készült, látszatra két anyag kombinációi, ám különleges, gyolcs-szerű
„fedésüket” a kő saját anyagából munkálta meg a szobrász.