Isabelle Regnier, a Le Monde című mértékadó napilap kritikusa szerint "a szereplőket hősiessé emelő meleg fényben úszó film impresszionista tragédiaként halad a végkifejlet felé". „Hiába szeretnék szabadon élni az életüket, nem tudják kivonni magukat a halálos feszültség érzése alól, amely a támadások miatt nehezül rájuk, mint egy vak, irracionális és folyamatos fenyegetés. A fehérbőrű magyarok és a romák közötti ellenérzés gesztusokkal, viselkedésformákkal fejeződik ki, és a hallgatás törvényén át, amely olyan nép sorsához köti ezeket az embereket, amelynek nem önszántukból lettek a tagjai” – írta a Le Monde.
A Télérama kulturális hetilap szerint „az első percektől kitapintható a félelem, és a szereplőkre tapadó kamera ezt nagyon jól érzékelteti. A megfélemlítésekkel, a rasszista megaláztatásokkal, a rideg párbeszédekkel, félelmetes meseként – amelyben csak a természet befogadó - a rendező (akit valóságos események ihlettek) egy olyan ország fasizálódó sodródásáról beszél, amely bűnbakként kezel egy kisebbséget” – írta Guillemette Odicino kritikus.
A Le Nouvel Observateur hetilap szerint a leleplező és társadalmi melodrámához erős rendezés párosul a szorongó stresszes állapot és a sebezhető bizonytalanság érzékeltetésére. A Csak a szél tavaly a zsűri Nagydíja, egy Ezüst Medve mellé a Film Békedíjat és az Amnesty International díját is elnyerte a Berlinalén, és 2012-ben az Európai Parlament filmes díja, a Lux-díj három jelöltje között szerepelt. Az Inforg-M&M produkciójában forgatott film, amelynek magyar producere Muhi András, Mécs Mónika és Mesterházy Ernő volt, számos nemzetközi filmmustrán szerepelt már sikerrel, és februárban Budapesten megkapta a filmkritikusok fődíját, a B. Nagy László-díjat. A rendezőt egyébként a Magyar Filmunió tájékoztatása szerint a Berlinale meghívta következő rezidens ösztöndíj programjára a Parázsló féreglyuk című filmtervével.