Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A Földre nyaralni érkező Jézus Krisztus és Buddha közös tokiói kalandjairól szóló animációs filmet mutattak be a japán mozikban a hét végén.
A Fiatal szentek (Szeinto oniiszan) című népszerű képregény-sorozaton alapuló film története szerint a két vallásalapító egy szerény közös lakást bérel Tokióban, és vicces kalandok során együtt fedezi fel a japán főváros látványosságait, valamint az emberi társadalom hétköznapjait. Az animációs filmnek a mangához hasonlóan a két vallással kapcsolatos viccek mellett a fő humorforrása, hogy a főszereplők folyamatosan nehéz helyzetekbe kerülnek, miközben megpróbálják rejtegetni kilétüket. A modern japán társadalom megértése és az emberek között való elvegyülés számos furcsa kihívás elé állítja a két fiatal szentet: Jézust például a képregényben a japán lányok állandóan Johhny Depp amerikai színésznek nézik.
Jézust a film laza és humoros karakterként ábrázolja, aki nagyon jó vagy épp kifejezetten rossz kedvében spontán csodákat tesz, emellett a japán szappanoperák rajongója, amelyekről rajongói blogot is vezet. Buddha ezzel szemben jóval kevésbé kicsapongó, a filmben mangarajongóként ábrázolt vallásalapító ugyanakkor gyakran bajba kerül a pénzzel. Habár a történet első hallásra szentségsértésnek tűnhet, a filmet és a képregényt Japánban nem érték ilyesfajta bírálatok, sőt hatalmas népszerűségnek örvend: az eredeti manga több mint 10 millió példányban kelt el, és több neves díjat is elnyert, míg az animációs film bemutatóját nagy érdeklődés övezte a szigetországban, főként a képregény-rajongók részéről. Felmérések szerint egyébként a Japán lakosság kétharmada nem tartja magát vallásosnak, míg 22 százalékuk a buddhizmus, két százalékuk pedig a kereszténység követője.